Az UKTM filozófiája

Az Univerzális Krisztustudatosság Mozgalom filozófiája


Isten öröktől fogva létező, örökkévaló, mindenható, mindentudó, mindent átható, végtelen dimenziójú, és nem teremtett. Önmagában teljes, ezért nincs szüksége senkire és semmire. Bármely formát fel tud venni és bármilyen formában meg tud nyilvánulni. Létezik, mint megnyilvánulatlan (nem-teremtő aspektus), ebben a formában, noha Ő ismeri önmagát, megismerhetetlen, mert nincs tőle független létező, aki megismerhetné. Ebben a formában csak negációval jellemezhető: nem ilyen, nem olyan.

A nem-teremtő megnyilvánít önmagában egy részt, mint Legfelsőbb Önvalót: „Én a Legfelsőbb Önvaló vagyok!” Ez az első gondolat. Ez a rész az Egység, mivel a megnevezett rész egységben van a megnyilvánulatlan Létezővel. Az Egység azáltal válhat teremtővé, hogy létrehoz önmagából két erőt, a teremtő és a fenntartó aspektust, mivel csak e két erő egysége tud fenntartható teremtést létrehozni. Már az első teremtő gondolat azonnal elenyészne, ha nem állna mellé a fenntartó erő, amely a gondolatot megőrzi. Teremtő gondolatok folyamatosan születnek, de manifesztáció csak akkor jöhet létre, ha a fenntartó erő hozzájárul. Amikor a két erő küzdelme kiegyenlítődik, egyensúlyba kerül, akkor jön létre villanásszerűen a teremtés, ami egy gondolatszikra kivetítése a Legfelső Önvalón kívüli dimenzióba. Ez a dimenzió Isten testeként képzelhető el, amelybe Isten a teremtés során energiát helyez ki. A gondolatszikra végigszalad a transzcendentális test elemein, megérinti, mozgásba hozza azokat, amitől minden megérintett elem megnyilvánul, mint a Transzcendentális Valóság része, amelybe Isten, mint személyes, Legfelsőbb Önvaló önmagát helyezi.

A Transzcendentális Valóság örökkévaló, és önragyogó, benne már minden névvel és feladatkörrel rendelkezik. A személyes Isten (Bhagavan, Krisna) erői a teremtő erő (Krisztuserő) és a fenntartó erő (Szentlélek, Paramatma), a Legfelső Önvaló fénye kisugárzik a Transzcendentális Testen kívüli megnyilvánulatlan dimenzióba, és mint személytelen Brahman sugárzás láthatóvá válik. A Transzcendentális Valóság mintájára jön létre a teremtés további kivetülése. Innentől kezdve már a személyes Isten rábízza a teremtés folytatását önmaga egy részére, aki nem-elkülönült teljes-rész (Istennel egységben létező, teljes tudatossággal rendelkező személy), az ő további teremtése hozza létre a duális (kétpólusú) világot, felhasználva a két erőt, melyek közül a teremtő erő a formákat hozza létre, a fenntartó erő, az üres formákat kitölti tartalommal. A teremtés attól a ponttól kezdve, hogy Isten egy nem-elkülönült teljes-része átveszi, ismétli önmagát, mert abban minden egyes elem ismét teremtővé válik, vagyis további energia kihelyezés történik.

A Transzcendentális Valóságban nincs szükség Törvényre, mert ott mindent az Isten tudatosság szabályoz. A duális világ megteremtője létrehozza a Törvényt (Tao, Dharma), amely a duális világ fölött áll, annak történéseit szabályozza és a Krisztuserő kivetüléseként megnyilvánul a kozmikus tudatosság, a Szentlélek (Paramatma) kivetüléseként pedig a kozmikus szeretet, amelyek ezen erők személytelen aspektusainak megvalósítási szintjei.

A személytelen erők folyamatosan személyes aspektusokká fejlődnek, ahogyan növekszik azoknak a lényeknek a száma, akik azt az erőt a legtökéletesebben megvalósították, átélték. Így az anyagi világ teremtői (Úr Brahmá) a Krisztuserőt legtökéletesebben megvalósított személyek sokasága, akik az anyagi Univerzumok sorozatát hozták létre, amelyek közül csak kevés manifesztálódott durva anyagi (fizikai) formában, mint a mi világunk. A Paramatmát legtökéletesebben megvalósított személy pedig Jézus Krisztus volt, aki ezáltal a személytelen Paramatma személyes formájává vált és, mint archeotípus rögzült.

Érzékelhető tehát, hogy a végtelen Univerzumban végtelen sok féle Istenmegvalósítás képzelhető el, amelyek közül egyénileg választanunk lehet a vonzódásainknak megfelelően. A különböző erőket és energiákat szintenként más-más személyek képviselik, akik azt vállalták, hogy a lények segítése céljából az adott síkon manifesztációt hoznak létre, hogy segítsék a teremtmények Isten tudatosságának kifejlesztését. Például Szűz Mária a kozmikus szeretet megvalósításának archeotípusa, Buddha pedig a kozmikus tudatosság illetve a Törvény megvalósításának archeotípusává vált. A hinduizmus megvilágosodottjai közül, akik a személytelen aspektusokhoz vonzódnak, a Brahman megvalósítást tűzik ki célul, sokan pedig a Krisztuserőt (Mahavatar Babaji) vagy magát Krisnát (Caitanya Mahaprabu) képviselik. Az Úr Shíva meditatív állapotban a Világszellem megtestesítője, aki a teremtő Krisztuserőn meditál. Társa Shakti (Durga, Földanya) az anyagi világ fenntartásáért felelős ellenpólus. Ez a két erő elkülönülten van jelen az univerzumban, a két erő csak úgy tud egyesülni, ha Shakti kivonja erejét az anyagi világból, mintegy magára hagyja azt, ekkor az anyagi világ pusztulni kezd és automatikusan megsemmisül.

Valójában bármilyen megvalósítást választhatunk szabad akaratunkból, de vezetőink és vonzódásaink úgyis az elérhető irányba fognak irányítani bennünket.

Az UKT filozófiája szerint a teremtett világot nem a személytelen Törvény irányítja, hanem a személyes Isten, de aki a személyes Istent nem ismerte fel, annak számára a személytelen Törvény lesz a sorsát meghatározó tényező. Ezért igaz Jézus tanítása, miszerint mindenkinek hite szerint adatik, mert mindenki a hitének, fejlettségi szintjének megfelelő elbírásban és bánásmódban részesül.

Az UKT filozófiája szerint nincs bűn, büntetés, és büntető Isten, csupán a visszahatás törvénye érvényesül, amelynek értelmében az ember magához vonzza azokat az eseményeket, amelyekkel önmagát bünteti vagy jutalmazza saját hite szerint. Mivel azonban a személyes Istenbe vetett hit felülírja a személytelen, ezáltal mechanikus Törvény működését, létezik megbocsájtás, kegyelem és üdvözülés Isten indokolatlan kegyelméből az Isten előtt meghajló lények számára.

Az UKT filozófiája szerint a teremtésnek célja és értelme van, ami nem más, mint a teremett lények örökkévaló fejlődése Isten minél magasabb szintű megismerése céljából, amely folyamatban létezik megpihenés (tartózkodás) egy-egy átmeneti tudatállapotban, létezik visszalépés (pl. az Én-tudatosság visszaadása és az elmerülés a személytelenben), de a végső cél az átjutás a Transzcendentális Birodalomba, ahonnan nincs visszatérés az anyagi létformákba, legfeljebb a Bhagaván kíséretében teljes tudatossággal. Mindaddig, amíg ide eljutunk, léteznek átmeneti létsíkok, amelyek az önmegvalósított mesterek kegyelméből állnak rendelkezésére a fejlődő lelkeknek, akik egyenlőre csak a durva anyagi világ elhagyására képesek.

Az UKT filozófiája szerint a boldogság egyedüli forrása az önvaló felismerése, az Isten megvalósítás felé haladás, és a helyes életfilozófia kialakítása, amelyben az egyén örömforrást és megnyugvást talál az anyagi létezés nyomasztó ellentmondásossága és meghasonlottsága közepette.

Az UKT filozófiája szerint az egyéni lélek (mikrokozmosz) fejlődése ismétli az univerzális (makrokozmikus) fejlődési folyamatokat, vagyis ugyanaz történik kicsiben, mint nagyban. Az első isteni gondolat az önvaló létezésének tudatosítása, majd a két erő (teremtő erő: jang, fenntartó erő: jin) felismerése, kiegyenlítése, egyesítése és felvezetése, amelynek eredményeképpen a személy önragyogóvá válik (az önvaló fénye akadálytalanul áramlik a lényéből). Ezt az állapotot Shíva-Shakti egyesülésnek is hívják, ami automatikusan megsemmisíti az illúzióvilágot az egyén tudatában. Érzékelhető, hogy a makrokozmosz anyagi világa nem semmisül meg attól, hogy valaki átéli a Shíva-Shakti egyesülést, de az egyén mikrokozmikus anyagi világa igen. Ezért ő, mint egyén kijutott az anyagi világból, visszavonhatja az anyagi világba kihelyezett energiáit és elfoglalhatja helyét az Univerzum egy adott pontján, ahol szolgálatát tudatosan vagy öntudatlanul teljesítve létezik tovább. Tudatosságát Isten felé haladva csak egy adott pontig őrizheti meg a megvalósítottsági szintjének megfelelően, pontosan úgy, ahogy egy magasabb tudatosságú mester jelenlétében a tanítvány sem megszólalni, sem egyéniségét megőrizni nem tudja, csupán feloldódni képes benne. Ekkor a létező vagy feloldódik, teljesen feladva egyéni tudatosságát, amit sok-sok életen keresztül tökéletesített, vagy elfoglalja a számára kijelölt helyet, ahol szolgálatát odaadással végezve tovább fejlődhet, hogy még közelebb kerüljön imádata tárgyához.

Az Univerzális Krisztus-tudatosság

- univerzális; mert vallásoktól független, dogmamentes, mindenki számára fejlődési lehetőséget biztosít a saját hitének keretei között, és mert Isten bármely aspektusának megvalósítására lehetőséget ad. Noha a hindu istenneveket használja, ez csak azért teszi, mert más vallások nem nevezték nevükön ezeket az erőket.

- a Krisztus megvalósítás irányába vezető, ami alatt értem Jézus Krisztust, továbbá minden olyan mestert, aki a Krisztuserőt kisebb-nagyobb mértékben megvalósította, továbbá a Legfelső Önvaló megvalósítását egyaránt,

- tudatos; a legmagasabb szintű tudatosság kifejlesztésének irányában, a tanítvány tudatos erőfeszítései által halad.