Patanjali jóga aforizmái és az UKTM spirituális önismereti tréning tréning

Patanjali jóga aforizmáinak megélése a mindennapi életben az UKTM spirituális önismereti tréning segítségével

 

Maharishi Patanjali egyesek szerint kb. 400 évvel Kr. előtt, mások szerint sokkal korábban összefoglalta azt a tanítást, ami Isten megvalósításához szükséges. Ez a tanítás teljesen általános érvényű, független minden vallástól és Patanjali jóga szutráiként vált ismertté. Nincs egyetlen Istenkereső sem, aki el tudná kerülni ezeknek a szabályoknak a követését, ha valóban el akarja érni a célját.

Mindazonáltal a 21. század komoly kihívások elé állítja az Istenkeresőket, akik a szutrák megélését a napi munka és családi teendőik mellett szeretnék követni. Ehhez kíván hozzájárulni a K-NAP tréning, amely egy mindenki által kivitelezhető, egyszerű módszer az elme szabályozására. A módszer naponta történő gyakorlással az egyén elhivatottságától függően néhány év alatt olyan eredményekre vezet, hogy elérhető közelségbe hozza a most talán sokak által távolinak látszó célt, a szutrák követését. Az UKTM spirituális önismereti tréning azért képes erre, mert ez a módszer Patanjali jóga rendszerének ismeretében lett kidolgozva.

Ha az európai ember a jógáról hall, akkor vagy testgyakorlatok, vagy meditáció, vagy mantrázás jut eszébe. Ezzel szemben a jóga az Istenbe vetett valódi hit megerősítésének és megvalósításának a tudománya, továbbá az Önvalóról és a teremtésről megismerhető abszolút valóság, amely minden emberi lény és minden vallás számára, a belső tudás keresői számára szól.

Az abszolút valóság a tudatosságunk szintjétől és állapotától függ. Ezért, senki sem állíthatja, hogy ismeri az abszolút valóságot. A jóga tehát egy soha véget nem érő utazás az abszolút valóság megismeréséhez, amelynek vannak állomásai, különböző fokozatai. A nyolclépcsős út nem alternatívákat mutat, amelyek közül egy-egy fokozat megvalósításával Istenhez lehet jutni, hanem egy rendszert, amelynek szintjei egymásra épülnek és minden következő fokozat egyben az előző gyakorlását is magában foglalja.

 

A nyolc lépcsős út:

 

1. Jáma (külső erkölcsi szabályok)

 

„Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket, mert különben nem lesz jutalmatok a mennyei Atyátoknál.”(Máté ev. 6.1)

Valamennyi vallás által javasolt erkölcsi szabályok betartása, úgy, hogy az ne a külvilágnak szóljon, hanem belső késztetésből fakadjon. Törekvés az őszinteségre, tisztességre, erőszakmentességre. Amit Jézus úgy fogalmazott meg, hogy: „Amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek másokkal...” (Máté ev. 7.12). Az együttérzés, a minden létező iránti szeretet már a mózesi elvekben megjelenik: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” (Móz. III. 19.18), amit Jézus úgyszintén hangsúlyozott (Máté ev. 22.39). A jáma annak felismerését és megélését jelenti, hogy lényegileg egyek, valamennyien Isten teremtényei és ilyen értelemben testvérek vagyunk.

Az anyagi és egyéb javak helyes kezelése Jézus tálentumokról szóló példabeszédében érhető leginkább tetten. Aki anyagi javaihoz nem kötődik, és azokra úgy tekint, mint aki szolgálatra kapta, megfelelően használja és kamatoztatja azokat, azokra érvényes: „…mindenkinek, akinek van, adatik és megszaporíttatik;” Ezzel szemben, aki teremtő erejét nem hasznosítja: ”… attól az is elvétetik, amije van.”(Máté ev. 25.29). Ebből világosan kitűnik, hogy a szegénység a kereszténységben sem erény, hanem állapot, amiért mindenki önmaga a felelős. Az anyagi javak megteremtését és helyes kezelését éppúgy tanulni kell, mint bármely más képességet.

Az UKTM spirituális önismereti tréning megtanít összhangban élni és teremteni az Univerzum törvényeivel, ilyen értelemben a jáma legmagasabb szintű megéléséhez vezet.

 

 

 

2. A Nijáma (belső értékrend)

„Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”(Máté ev. 6.48.)

Személyes erény és önfegyelem, törekvés a testi, lelki, szellemi tisztaságra. Ami a jáma a világ (makrokozmosz) felé, ugyanaz a nijáma befelé (a mikrokozmosz felé), vagyis belső, önmagunkon végzett munka, ami sokféleképpen hajtható végre. Egyik lehetőség a szentírások tanulmányozása azzal a céllal, hogy a vallási történetekben önmagunkra ismerjünk, és azokból tanuljunk, másik, sokkal gyorsabb módszer az önismereti képzés. Bármilyen módon, de szükségszerű, hogy a jógi önmagát elemezze, tisztában legyen cselekedetei mozgató rugóival és tökéletesíteni tudja személyiségének gyenge pontjait. Szükséges továbbá az Istennek való teljes önátadás, annak tökéletes tudatában, hogy ez az önátadás a saját belső isteni lényegünkkel való azonosulást jelenti, vagyis ekkor valódi önmagunkat éljük.

Az UKTM spirituális önismereti tréning lényege az önmegfigyelés és önelemzés. Nem üres erkölcsi szabályokat, megkövesedett dogmákat mutat fel az embereknek, hanem élő, saját belső értékrendjüket tárja fel előttük, hozzásegítve őket annak megéléséhez. Ezért feloldja az ellenállásokat és feszültségeket, amelyek a belső és külső világ látszólagos diszharmóniájából fakadnak.

 

 

3. Az ászana (testtartások)

 

„A tanítvány lótuszülésben meditál.

Mester: - Miért ülsz? - a tanítvány feláll.

Mester: - Miért állsz?

Ekkor a tanítvány megvilágosodott."

(Rhasoda - zen koan)

Az ászana testtartást jelent. Egyik legnagyobb félreértés a nyugati társadalmakban ezzel kapcsolatban, hogy a jógát és az ászanák gyakorlását azonosnak tekintik. Az ászanák nagyon fontosak a test és elme egészségének megőrzéséhez, ami nélkülözhetetlen a jóga további szintjeinek gyakorlásához. De az ászanák önmagukban nem elegendőek az Isten megvalósításhoz, és csak a harmadik lépcsőt alkotják a nyolc fokozatú rendszerben.

Szerveink betegségének és alulműködésének főleg az életenergia hiánya az oka. Az ászanák elősegítik és megkönnyítik, hogy az életenergia a szervek különböző részeibe eljuthasson. Csak az egészséges test és elme képes kezelni azokat a feszültségeket és idegi, érzelmi megterhelést, amelyek a következő fokozatok mély meditációiban létrejöhetnek. Az ászanák tudatosítják a feszültségeket, mivel fájdalom jelentkezik ott, ahol a test feszül, de nem tudatosítják annak okát. Ezért a nyugati ember számára, ahol az életforma összehasonlíthatatlanul feszítettebb, mint a keleti kultúrákban, az ászanák gyakorlása önmagában nem vezet kielégítő eredményre. Valójában minden testtartás ászana, a lényeg nem a „test tartása”, hanem az a tudatállapot, amelyben a testtartás történik.

Az UKTM spirituális önismereti tréning itt is a segítségünkre van, mivel az ászanák gyakorlásától független módszerrel oldja az idegrendszerben elraktározott és nem tudatosult félelmeket.

 

4. Pránajáma (a légzés szabályozása)

- Mester mikor érem el Istent? - A mester nem válaszolt. Egyik alkalommal, amikor a folyóban fürödtek a víz alá nyomta a tanítvány fejét úgy, hogy az majdnem megfulladt.

- Miért tetted ezt mester?

- Majd ha úgy kapkodsz Isten után, mint a levegő után, akkor eléred.”

(zen történet)

A közönséges légzésgyakorlatok nem azonosak a pránajámával.A prána Istennek a mindenütt jelenlevő, kozmikus életenergiája. Az életenergia felvételének, kibocsátásának és eloszlásának a légzés általi tudatosan szabályozása a pránajáma. A pránajáma megtisztítja a fizikai és az éterikus testet és ennek következtében az életenergia szabadon fog áramlani az energiavezetékekben (nádikban). A jógik felismerték, hogy a kozmikus tudatosság szorosan összefügg a légzés fölötti uralommal. A megfelelő belégzés és kilégzés által szabályozni lehet az elmét. A pránajáma célja a pratjahára elérése.

 

5. A Pratjahára (az érzékek visszavonása)

 

„Két szerzetes az udvaron vitatkozott. Az egyik azt mondta:
- A zászló mozog.
A másik azt mondta:
- A szél mozog.
Megszólalt a mester:
- Nem a zászló, nem a szél, az értelem mozog!”

(zen koan)

A külső anyagi világ egy kollektív teremtett valóság, amelyben az elme azt észleli, hogy a zászló vagy a szél mozog. Az elme mozgásának lecsendesítésével az a felismerés következik be, hogy minden, ami a külvilágban történik, hasonlóan a számítógépes játékhoz, egy elme program lefuttatását jelenti.

A pratjahára a tudatosság visszavonása a külső fizikai világtól és elválasztása az öt érzéktől. Az érzékszervek úgy működnek, mint az elme és a fizikai test közötti telefonvonalak, közvetítik a külvilág ingereit. A tudatosság ilyenkor az elme szintjén időzik. Az elme befelé fordulásának rendszeres gyakorlásával nyugalom és belső béke érhető el. A tudatosság eltávolodik az őt illúzióban tartó öt érzékszerv zavaró hatásától, amit az elme közvetít és magasabb belső állapotok felé fordul. A tudatosságnak ez a magasabb állapota a buddhi (intelligencia). Ebben az állapotban időzve a tudatosság felülről szemléli az elmét és érzékeli, hogy minden észlelés az elme és az érzékszervek játéka, ami az életenergia kihelyezése következtében jött létre.

Az UKTM spirituális önismereti tréning gyakorlatainak rendszeres végzése elvezet a tudatosságnak ahhoz a szintjéhez, hogy a tanítvány felismeri, minden elme program lefuttatása az ő döntése, és csak tőle függ ezeknek az elme programoknak a leállítása, újakra cserélése vagy elhagyása. A belső béke és nyugalom nemcsak a gyakorlás során tapasztalható meg, hanem egyre inkább a hétköznapi teendők végzése közepette is.

 

6. Dharána (koncentráció)

-Mester, hogyan fogjak a meditációhoz?

- Végy föl egy kavicsot. Nézd hosszan. Ha kinyitja szemét, tedd le.

- Ez a meditáció?

- Nem. Ez a teremtés.”

(Halmai Tamás - zen koan)

Az elmében számtalan, kósza gondolat kavarog. Ezek a gondolatok teremtő erővel bírnak, folyamatosan teremtik a jövőt és akadályozzák a jelen pillanat átélését. A dharána állandó koncentráció egyetlen gondolatra, ami lehet egy tárgy, kép, egy tiszta gondolat vagy elképzelés, Isten név, Aum hang. A védikus szentírás az Úr transzcendentális formájára való koncentrációt javasolja: „…Az embernek ezért az Úr transzcendentális formájára kell koncentrálnia mindaddig, amíg az elmét a meditáció segítségével Rá tudja rögzíteni.” (Srímad Bhagavatam 2.2.11.) A koncentráció tárgya lehet egy mantra is. A lényeg az, hogy semmilyen más gondolat nem jelenhet meg az elmében a tevékenység közben. Pl. a Krisna tudatú hívőknél - amikor csak a Hare Krisna mantra van jelen a tudatban - ezt az állapotot sértések nélküli japázásnak hívják. Ekkor az elme egyetlen gondolatot teremt, mégpedig a mantra jelentését. Tévedés tehát azt hinni, hogy ők nem Patanjali elvei szerint haladnak. Hasonlóképpen történik ez a buddhizmusban is, amikor az ima malmot használják.

Amikor egyetlen gondolat van jelen a tudatban, azt az állapotot másképpen az elme egyhegyűségének is nevezik, ekkor a koncentráció egyetlen gondolatra fókuszálódik. Ez lehetővé teszi a tudatos halál megvalósítását is. Aki a halál pillanatában el tudja érni legalább azt az állapotot, hogy egy Istent szimbolizáló gondolatra összpontosít, annak a tudatossága ezt az állapotot megőrzi. „Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül.” (Bhagavad Gíta 8.6). Ha valaki emberi létállapotra emlékszik, akkor visszaszületik, ha Isten tudatban hal meg, akkor tudatossága összekapcsolódik egy általa meghatározott Isten formával.

Az UKTM spirituális önismereti tréning megtanít egyetlen gondolatra összpontosítani. Ha egyetlen gondolat van jelen a tudatban, és az elme programok helyett a lélek irányít, akkor az így megszülető gondolat hatalmas erőt nyer és megteremtődik az anyagi világban. A tanítvány létre tudja hozni azt, ami a fejlődéséhez leginkább szükséges, az anyagi és egyéb javak megteremtésétől kezdve az Istenmegvalósításig, a saját szintjének és aktuális céljainak megfelelően.

 

7. Dhjána (meditáció)

„Minden meditáció és miszticizmus csupán eszköz arra, hogy megvalósítsuk Nárajánát. Minden vezeklés célja, hogy elérjük Őt, a transzcendentális tudás művelése azt szolgálja, hogy megpillantsuk Őt, s a végső felszabadulást az jelenti, hogy eljutunk az Ő birodalmába.” (Srímad Bhagavatam 2.5.15.)

A dharána állapotában a tudatosság egyetlen gondolatra vagy tárgyra rögzített. Ha a gyakorlás során a jógi elengedni ezt az egyetlen gondolatot, akkor kialakul a meditáció. Ekkor a jógi tudatosan, folyamatosan, hosszú ideig a gondolatnélküliség állapotában időzik. A meditáció állapotában a jógi megfeledkezik a testéről, kikapcsolja az érzékszerveit, az elmét, nincs tudomása térről, időről. A légzés alig észlelhetően lassú, a szívverés alig érzékelhető.

De a jógi még mindig tudatában van az ego (én) létezésének. Ez az ahankárállapota.

Látható, hogy a meditáció ebben az értelmezésben milyen távol esik attól az állapottól, amit a nyugati kultúrában meditációnak neveznek. A meditáció továbbá különbözik attól az állapottól is, amit a gondolatok tudatos megállítása jellemez és a meditáció nem azonos az alvás és az ébrenlét közötti állapottal sem.

A meditációban az érzékszervekbe és az asztrális-mentális testbe kihelyezett energia visszavonása és a tudatosság rögzítése történik meg. A tudatosságot vagy a lélek (Atman) vagy az intelligencia (buddhi) központba koncentráljuk. A lélek központ a gerincoszlopon belül a szívcsakra (Anahata) magasságában helyezkedik el. Mély meditációban a jógi sokféle Anahat hangot hallhat, ami jelzi a meditáció sikerességét. Az intelligencia központ a fejben, közvetlenül a szahaszrár alatt, a két agyfélteke közötti mélyedésben található. Erre a pontra rögzítve a tudatosságot az Aum hang először a testben, majd az egész univerzumban hallhatóvá válik és Istennek más megvalósításai érhetők el.

Az UKTM spirituális önismereti tréning gyakorlatainak rendszeres végzése elősegíti ennek az állapotnak az elérését és a kétfajta központ megkülönböztetésének képessége és funkcióinak megismerése következik be.

 

 

8. Szamádi:

 

„E transzcendentális szintre eljutva nincs szükség többé az elme szabályozására, az elmélkedésre vagy a meditációra, amit a jnánik és a jógik végeznek. Az ember felhagy az efféle folyamatokkal, mint ahogy a mennyek királya, Indra sem fárad többé azzal, hogy kutat ásson.” (Srímad Bhagavatam 2.7.47.)

 

A szamádi lényege az ego (ahankár) feladása. Ebben az állapotban megszűnik a dualitás érzése, az elkülönültség Istentől. A szamádhi akkor valósul meg, amikor a meditáló, a meditáció folyamata és a meditáció tárgya eggyé válik.

Kétféle típusú szamádhi ismert. A szambikalpa szamádiból (elmélyedés fluktuációkkal) a jógi még visszatér az elme fluktuációkkal jellemezhető tudatállapotába. Szambikalpa szamádiban többféle élmény tapasztalható meg, attól függően, hogy a jógi melyik központra koncentrál. Ha a lélek központra (Atman központ) rögzíti a figyelmét, akkor vagy személytelen, vagy személyes Isten megvalósítás jöhet létre. Ilyenkor a jógi azt éli meg, hogy tudatossága kitágul és ő egy a megtapasztalt Isten aspektussal, vagyis egyéni tudatossága feloldódott egy kollektív (személytelen) (Paramatma, Felsőlélek) vagy személyes (Narajána) tudatosság mezőben. A kereszténységben sok szent ezt a megvalósítást úgy élte át, hogy Jézussal, mint a Paramatma személyes aspektusával való egységet tapasztalták meg.

A tudatosságot a szahaszrár alatt található buddhi központra rögzítve szintén az egyéni tudatosság feloldódása és kitágulása az első élmény. Ahogyan a buddhi kitágul, túlnő a szahaszráron és a jógi kifejlesztett tudatosságától függően más megtapasztalásokhoz vezet. Egyik élmény lehet, hogy a jógi egységélményt él meg az őt körülvevő életenergia mezővel. Érzékeli, hogy ez az energia mindent áthat, éltet és ő nem különbözik ettől. Egy másik megtapasztalás, hogy a jógi egységbe kerül a törvénnyel (dharmával). Látja a törvényt működni és észleli, hogy ez rajta keresztül történik. További lehetőség az Ősfénnyel, vagy tiszta Fénnyel való azonosulás megélése.Ezek személytelen megvalósítási formák. A személytelen rétegek megtapasztalásán túl személyes Isten megvalósítás is elérhető (Shiva, Shakti, Krisna stb.). Ekkor a jóginak szamádhiban megjelenik az adott Isten forma és ő annak egy részeként (mint egy óriási organizmus egyetlen sejtjeként) azonosítja magát.

A nirvikalpa szamádi a fluktuációk nélküli elmélyedés. Ez akkor áll elő, ha a két központ (Atman, buddhi) közötti összeköttetés létrejön, vagyis az elme (ego) teljesen kiiktatásra kerül. Ekkor szamádiban a lélek szikra (Atman) felemelkedik a buddhiba és ott időzik. A fizikai testben megtapasztalható legmagasabb állapot az, hogy a lélekszikra nem hagyja el a buddhit, akkor sem, ha a jógi nem meditál, vagyis a jógi a hétköznapi tevékenységei közepette is folyamatosan a nirvikalpa szamádi állapotában tartózkodik.

Ha valaki egy utat, vagy mestert szigorúan követ, akkor csak azt, és csak úgy fog megtapasztalni, ahogyan azt az előtte járók megtették, hiszen, ha egy ösvény mentén barackfák nyílnak, akkor az azon járó nem tudhatja, hogy egy másik ösvényt fenyőfák szegélyeznek. Igaz, így kisebb az eltévedés veszélye és a felelősség, de az Istenről szerzett ismeretek is korlátozottak maradnak.

A leírtakból nyilvánvaló, hogy szamádiban nem minden kereső ugyanazt tapasztalja meg, hanem függ a választott úttól, és a buddhi test fejlettségétől. Ha valaki különböző életeiben sokféle úton járt, akkor előfordulhat, hogy egy adott életben átélheti valamennyit és választhat, melyik tudatállapotban kíván időzni távozása után, sőt az is előfordulhat, hogy lehetőséget kap arra, hogy bejáratos legyen a különböző megvalósítási síkokra, mintegy összekötve azokat.

Az Isten megvalósításnak léteznek az itt említetteknél magasabb állapotai is, amikor az Atman a buddhiban tartózkodva elhagyja a fizikai testet. (Ennek tárgyalása túlmegy mostani kereteinken.)

Az UKTM spirituális önismereti tréning az elme szabályozásának és feloldásának egy gyakorlatban könnyen kivitelezhető eszköze, amely az egyéni feladatvállalás függvényében akár a szamádi állapotáig is eljuttathatja a jógit.

Ha azonban valaki még nem ezeket a magasságokat tűzi ki célul, akkor belső békét, boldogságot, csendet, önelfogadást, az anyagi világba való harmonikus beilleszkedést érhet el általa.