R: Kérlek, mesélj nekünk Babaji személyéről és szerepköréről.
G: Babajit az Úr Siva inkarnációjának tekintik. Ám ez a megfogalmazás nem eléggé pontos. Egy olyan entitásról van szó, aki tökéletesen megvalósította Sivát, és az Ő meghatalmazásával az Ő nevében lép fel. Sivát nem úgy ismerik, mint aki beleszólna a teremtés folyamatába, azonban látni kell, hogy a feladatok változnak. Maga a teremtés egésze egy olyan játékfilmhez hasonlítható, amelynek nincs előre megírt forgatókönyve. Csak a játékszabályok rögzítettek. Ez azt is jelenti, hogy az egyes szereplők mozgástere ki van jelölve, hasonlóan, mint a sakkban. A szereplők maguk írják a forgatókönyvet a játék közben, éppen ezért a játék következő eseménye nem jósolható meg előre, csak valószínűsíthető. A hívő emberek azt gondolják, hogy Isten akarata döntött, különösen, ha nem az teljesült, amit ők szerettek volna. – (Mosoly.) – Ezt a nézetet árnyalni szükséges. Mondhatjuk, hogy Isten akarata teljesül, ez a törvények szintjén igaz, vagyis a játékszabályokban rögzített feltételeket mindenkinek be kell tartania. Istennek nem lehet mattot adni. Ezen keretek között azonban teljes a szabadság. Siva vagy bármely félisteni kategóriába tartozó entitás létrehozhat olyan küldöttet, aki más szerepeket is kipróbál, mint a klasszikus, már megismert szerepkör. Más szavakkal kifejezve Siva megvalósíthatja Visnu bármely más aspektusát.
R: A küldötteknek vagy félistenek mennyire tulajdoníthatunk személyes jelleget?
G: Nem személyek olyan értelemben, ahogy egy anyagi testben élő ember, de egyéni tudatossággal és hatáskörrel rendelkeznek. Azt mondanám inkább, hogy információs mezők, amelyek rendelkeznek egyéni atmannal, amely egy adott pontra csatlakozik Isten testében. Maga az információs mező korlátlanul bővíthető, és a csatlakozási pont is változtatható. Ez az oka a szerepkör módosulásának. Te érted ezt, mert már te sem vagy személy, abban az értelemben, hogy az ember, mint személy, Istentől elkülönült entitás.
R: Próbáljuk meg a szerepkört definiálni.
G: Olyan feltételek kialakítását vállalta, amely segíti az embereket közelebb kerülni az isteni önvalóhoz (atmanhoz).
R: Mennyiben új vagy régi ez a rendszer?
G: Az alapelvek szintjén régi, a megvalósítás szintjén új, mert az új szereplők belépése, új lehetőségeket teremt. A te minőséged belépése is új utakat nyitott. Azért beszélek minőségről, mert nem, mint személy voltál fontos, hanem mint információs mező.
R: Úgy érted, hogy a női minőség belépése?
G: A női minőség eddig rejtett, megnyilvánulatlan aspektusának belépése. A teremtés sikeressége szempontjából fontos a két alapminőség (nő és férfi) egysége. Mivel a megvilágosodottak többsége férfi és ráadásul szannyászi (lemondott életrendben élő szerzetes), ez akadályát képezheti a spirituális kultúra átadásának. Mindenki a saját megvalósítási mintáját mutatja a tanítványoknak, emiatt a tanítványok úgy érzik, mintha elvárás lenne, hogy szannyászik legyenek – (mosoly), – holott Krisna, Ráma sem volt szannyászi. A legnagyobb probléma tehát abban jelentkezett, hogy hogyan lehet olyan spirituális kultúrát, képzési formát kialakítani, amely figyelembe veszi, hogy az emberek többsége nem lesz szerzetes, és nem is kell annak lennie. Ez a kérdés már Yogananda tanítványait figyelemmel kísérve felmerült bennünk. Yogananda szerzetes volt, és a tanítványai többsége, még ha hivatalosan nem is, de hasonló életformát választott, mert az adott mintát követve tudta csak az önmegvalósítás útját járni.
R: Azt hiszem, kezdem érteni. Szóval olyan személyt kerestetek, aki nem mintakövető, hogy ő legyen a kísérlet alanya?
G: Ezt megtiszteltetésnek tekinteném a helyedben. Yogananda öntörvényű volt, de te ezen messze túlteszel. Te semmilyen vallási szabályt nem követsz, minden dogmát felülírsz, minden elvet felülvizsgálsz, utak közötti ösvényeken kalandozol, pimaszul visszabeszélsz, és a legmegdöbbentőbb az egészben, hogy túl gyakran van igazad. Senki nem akart vállalni tanítványnak. Bevallom, én sem.
R: Én olyan engedelmesnek gondoltam magam…
G: Egy relatív skálán…
R: Lehet, hogy az indiai nőkhöz képest máshogy vagyok szocializálva? – (Nevetés.)
G: Ez csak részben kulturális kérdés. Kitartottál amellett, ami a belső programod, akkor is, ha senki sem támogatott ebben. Az, hogy nem követsz külső szabályt, nem jelenti azt, hogy nem követsz szabályt. Te a belső szabályaidat követed, és ezek mellett kitartasz. Legalábbis nehéz arról meggyőzni, hogy változtass.
R: Ez igaz Yukteswar, de én egyáltalán nem vagyok lázadó személyiség. Kérlek, ne fess le engem olyannak, mint aki engedetlen!
G: Te egy belső harcot vívsz a függetlenségért. Az öntörvényűséged időnként mélységbe taszít, az istenszereteted felemel. Bár tudod, hogy az útkövetők hamarabb célba érnek, mégsem követsz kitaposott utat. Nehéz veled, de nem unalmas. Azok a mélységek, amelyeket megismertél, értékes információval szolgáltak számunkra a projekt – ezt a szót tőled tanultam – kidolgozásához. Már Yogananda hölgy tanítványainál felfigyeltünk arra, hogy másképp élik meg a szeretetet azok a keresztény nők, akik istenmegvalósításra vágynak. Szerelmi kapcsolatban vannak Istennel, ezért mindenkibe, aki számukra Istent testesíti meg (pl. egy guru) szerelmesek lesznek. Yoganandába minden hölgy tanítványa szerelmes volt. Természetesen fel sem vetődött ennek a realizálása, mint szerelmi kapcsolat, de attól még az volt. A szeretet az egyetlen erő, amely minden szabályt felülír. Ők nem merték megtenni, te megtetted. Amikor azt mondtam, nem bírok veled, az azt jelentette, hogy a szereteteddel „leveszel a lábamról”. A teremtmény semmi fölött nem rendelkezik, semmi nem az övé, mindent Istentől kap. Egyedül a szeretete a tulajdona, szabadon dönt arról, kinek adja. Ha az odaadó szeretetét Isten felé irányítja, akkor annak még Isten sem tud ellenállni. Krisna megígérte, hogy teljesíti a kérésed, és rám bízott téged, akkor mit tudnék én ez ellen tenni? – (Hosszú csend.)
R: Ez most annyira megérintett, hogy az élveboncolásomat négyszemközt folytassuk, kérlek. Beszéljünk inkább ennek a projektnek a céljairól, ha ez elmondható.
G: Személyiséged mély analízisét nem szeretném elkerülni, ha vállalod a nyilvánosságot, mert rajtad tudok összefüggéseket megmutatni.
R: Rendben van.
G: A projekt céljait pontokba foglalom:
- Nem kizárólag szerzetesi életformát folytató emberek részére építünk ki a modern életformával összeegyeztethető spirituális utat. Ezzel új személyiségmintát és új útmintát alkotunk.
- Felszámoljuk vagy újraértelmezzük azokat a vallási dogmákat, amelyek nem egyeztethetők össze a tudományos eredményekkel.
- Köztes birodalmakat alakítunk ki, amelyekben a fejlődő lelkek a haláluk után megtisztulhatnak, tanulhatnak, készülhetnek a következő inkarnációjukra.
- Összeköttetéseket építünk ki a már létező szellemi birodalmak között, hogy elősegítsük az információk cseréjét.
- Egységes, univerzális vallásfilozófiát hozunk létre, amelynek az egyes vallások a részhalmazai.
- Minden embert a saját belső útjának megfelelő ösvényen vezetünk, hogy megtalálja helyét és szolgálatát a teremtésben.
R: Szerinted érett már erre az emberiség?
G: Nem, de nincs más lehetőségünk. Ha nem állítjuk meg a spirituális színvonal hanyatlását, és nem fordítjuk vissza a folyamatot, akkor a földi létezés a jelenlegi formájában nagy valószínűséggel kihal. Mivel, ahogy említettem, Istennek nem lehet mattot adni, a játék folytatódni fog, csak nem lesz túl kellemes a túlélőknek. Isten senkinek nem akar szenvedést okozni, mert Isten a szeretet. De Istennek a saját törvényei értelmében meg kell engednie, hogy az emberiség kipróbálja a szenvedést.
R: Köszönöm a beszélgetést.
(Rhasoda Varga Margit, Világok találkozása, Kérdések és nem sztereotip válaszok, Meditációs
Vissza