Sokan várjátok tőlem, hogy mondjak véleményt a háborúról. Én más aspektusból nézem a dolgokat, nem a ki, kit, hogyan ítél meg oldaláról. A duális (kétpólusú) világban harc, háború mindig lesz, mert a fény harcol a sötétséggel, és a sötétség harcol önmagával a világosságért, és ezeket az erőket emberek testesítik meg. Aki ezt nem tudja elfogadni, váltson létsíkot, de egészen a legmagasabb világig jelen van a dualitás, ezért jelen van a harc is. A legmagasabb világban (Egység), már nincs harc, de ugyanakkor nincs mozgás sem.

A harc, tehát szükséges velejárója a duális világban való létezésnek. A kérdés inkább az, hogy milyen formát adjunk a harcnak? Nyilván a legkevésbé célszerű a fizikai síkú háború. Az emberek már régóta ismerik a gazdasági háborút is, ám ez sem sokkal kíméletesebb, csak kevésbé jár látványos pusztítással, és nem közvetíti ezerrel a média. Lehetne tárgyalóasztalnál lefolytatott mentális küzdelem is. Ezt hívják az emberek „béketárgyalásoknak”. A béketárgyalások megegyezése mindig időleges, mert az egyezmény a pillanatnyi erőviszonyok függvénye, ami mindig változik, ezért a harcok ismét kiújulnak. 

Miért nem tudnak az emberek megegyezni? Túl egyszerű lenne azt mondani, hogy a pénz, a hatalom, terület utáni vágy az ok. A legmélyebb, gyökérok az, hogy nem ismerik a módját annak, hogyan lehet a harcot önmagukban lefolytatni. A külső harc mindig az önmagunkkal (árnyékszemélyiségünkkel) megvívott belső harc elhanyagolásából, ennek következtében annak kivetítéséből fakad. A személyiség nem önmagában vívja meg a fény és sötétség harcát, hanem a saját sötétségét a másikra kivetítve ellenséget formál belőle, és vele vívja meg a küzdelmet.

A vallások exoterikus (külső) útjai nem vezetik ki az embereket a dualitásból. Ezeknél ugyanis vagy a Sátán lesz a bűnös, vagy a másik vallás „hamis” istenei, sőt egyesek eljutnak addig, hogy maga Isten, aki rosszul teremtette meg a világot, amely gondolat egyenes következménye lesz az ateizmus. Isten nincs is, mert akkor nem engedné... Egyértelmű, hogy csak a hárítási mechanizmus tolódott egyre messzebbre az egyéntől.  

A belső harc lefolytatásának egyetlen módja a spirituális önismeret, az elmeszabályozás jógája, pontosan az, amit az UKTM (is) felmutat az embereknek. Akkor kérdésem az, miért nem állnak hosszú, tömött sorokban a tanítványok, hogy elsajátítsák a módszert? Mert az ember számára a legnehezebb saját sötétségével szembesülni. Sokkal könnyebb a másikra mutatni: ő az oka minden rossznak, sötétségnek, gonoszságnak. Marad tehát a külső harc. Akik pedig felismerték, hogy mindennek a forrása önmagukban keresendő, azok számára a harc kívül és belül is véget ér. És ezt a belső harcot mindenki csak önmaga névében végezheti el.

Rhasoda Varga Margit
UKTM vezetőmester
2021. Budapest