
R: Az üdvözülés, megvilágosodás fogalmak tisztázására szeretnélek kérni.
G: Isten arcainak három fő megvalósítása lehetséges, és ezeknek is többféle szintje és formája létezik. A zsidó misztikusok 22 kapunyitó félistent különböztettek meg, és ezek voltaképpen alapelvek. Ha valaki tökéletesen megvalósított egy alapelvet, akkor az adott kapu számára kinyílik. A hinduizmusban több kapunyitó félisten van, és ezek folyamatosan szaporodnak, de ezek mindegyike visszavezethető ugyanarra a 22 alapelvre. Ez azért van így, mert a hinduk entitásban gondolkodnak, nem alapelvben. Ha valaki egyszer elért egy megvalósítást, és bejutott a félisteni síkra, az kapunyitó félistenként létezik a többiek számára, és rajta keresztül lehet átlépni az adott kapun. Mindezen alapelvek között három kitüntetett van: az abszolút szeretet, az odaadó szolgálat és a tökéletesség. Ez a három együtt a Krisztustudat. Ezek után az üdvözülés alatt azt értjük, ha valakinek a kapuk közül legalább egy kinyílt, a megvilágosodás fogalmát pedig a tökéletesség elérése tartjuk fenn. A kundalini csak a tökéletesség eléréséhez szükséges, mert csak ezen az úton szembesül a tanítvány a szakadékkal, amelyen önerőből át kell haladnia, mert ezen a ponton nincsenek segítő fénylények. Sem az üdvözülés, sem a megvilágosodás nem jelenti azt, hogy automatikusan a transzcendentális világba kerül a megvalósított, hanem csak egy olyan átmenti birodalomba, ahonnan már nem kell ismét a durva anyagi világba alászállnia.
R: A megvalósítás szintje alatt azt értjük, hogy melyik világba jutott át az illető?
G: Ha valakinek kinyílt egy kapu, akkor automatikusan egy finomanyagi világba kerül, és a helyzete attól függ, hogy milyen további szolgálatra hajlandó a fejlődése érdekében. Aki elért egy megvalósítást az hajlamos nem tudomást venni a többiről, és ebből keletkezik egy olyan érzete, hogy beérkezett. Ebben az esetben az elért szinten várakozik. Számomra több kapu is nyitva állt már az anyagi létezésben, de a Krisztustudathoz még hiányoztak megvalósítások, amelyek csak ezután következtek. Te magad is tapasztaltad, amikor támogatókat kerestél az UKTM Szellemei Birodalmához, hogy nem igen álltak kötélnek az üdvözültek és a megvilágosodottak, mert nem ismerték fel, hogy a Krisztustudat megvalósításához további szolgálatot kellene vállalniuk.
R: Az emberek az anyagai világban azt gondolják, hogy egy üdvözült vagy megvilágosodott mindent tud, és mindent ért. Meglepetés volt számomra, hogy ez nem így van.
G: Egy üdvözült vagy megvilágosodott sem tud mindent. Egy szűk kapun belépett egy világba, és elmerült abban a megvalósításban, amit elért. Amíg nem történik valami, addig ebben az állapotban marad. Ez a valami pl. hogy kölcsönhatásba kerül valakivel, aki behívja egy feladatba. Ha nem reagál, akkor ezzel jelzi, hogy nincs veled dolga. Minden korszaknak megvan a maga princípium együttese, amelynek a megvalósítására mód nyílik. Amikor felismerted ezt, azonnal elkezdtél társakat keresni. Különösebben nem meglepő, hogy alig találtál, mert a Krisztustudat alatt sem ugyanazt értik az emberek.
R: Gondolom, ez azzal lehet összefüggésben, hogy a jézusi megvalósítást nem értik vagy tévesen értelmezik.
G: Pontosan. A jézusi princípium lényegéből nem sikerült mindent beépíteni az emberek tudatába az elmúlt 2000 év alatt, ezért kell ez a második lépés.
R: Amikor a Birodalom szervezésével elkezdtem foglalkozni, akkor azzal is szembesülnöm kellett, hogy az üdvözültek vagy megvilágosodottak, bár lehet, hogy szívesen vállalnának további szolgálatot, azért nem tudnak, mert semmihez sem értenek.
G: Én viszont értelek – (nevetés). A legtöbb üdvözült az Ősegység princípium megvalósítása által lépett át a finomanyagi síkra, és ez az egyetlen, aminél valóban semmihez sem kell érteni. Ez a gyermek megvalósítás vagy másképpen a teljes önátadás. A gyermekek egy kegyelmi állapotba kerülnek, őket megvédi Isten minden további nehézségtől, és ha maguk nem igyekeznek, akkor az idők végezetéig gyermek állapotban maradnak. Nem kell képességeket kifejleszteniük, mert nekik minden szükségeset megad az Isten.
R: Felvetődik a kérdés, hogy nem ez-e a helyes végállapot, és esetleg én vagyok az, aki tévutakon kalandozik?
G: Neked az ősegység princípium már régóta megvan, ezért kaptad meg Krisnától az első szóra, semmi erőfeszítésedbe nem került ebben az életben, csak folyamodnod kellett érte ismét. Vannak, akik az ősegység princípium birtokában sem maradnak a finomanyagi világban, hanem szolgálatot vállalnak a durva anyagi síkon, és a további megtapasztalásaik alapján ráébrednek, hogy léteznek más megvalósítások is. Miközben ezzel foglalkoznak, bejárják a három világot, sőt alászállhatnak az alsóbb világokba is. Az eddigi megtapasztalásaid alkalmassá tesznek arra, amit most elindítottál, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki automatikusan alkalmas erre, aki most valamely magasabb dimenzióban tartózkodik. Az alkalmasság alatt bizonyos képességek (sziddhik) kifejlesztését kell érteni, és te rendelkezel ilyenekkel.
R: Waw! Jó hogy mondod, nem is tudtam róla, hogy vannak sziddhijeim. Nem tudok sem levitálni, sem materializálni, sem vízen járni, sőt térugrásra sem vagyok képes… – (nevetés).
G: Ezek a képességek a finomanyagi világban már a birtokodban vannak, máshol pedig szükségtelenek. Bármennyire is látványosak ezek a durva anyagi síkon, sok hasznuk nincs, nem növelné az emberek hitét. A legfontosabb képességed a kapcsolataidban rejlik, vagyis abban, hogy bejáratos vagy a három felső és a három alsó világba. Találtál zárt kaput?
R: Buddha nem nyitott kaput. Te bementél, és engem kívül hagytál.
G: Nem ez történt. A kapu nyitva volt, te kívül maradtál. Miért nem jöttél?
R: Nem egyszerű kitalálni nálad, mi a feladat…
G: Nem kitalálni kell, hanem azt tenni, amit érzel.
R: Nem tudtam bemenni. Igazából attól féltem, hogy nem tudok kijönni!
G: Amikor én bementem, téged Buddha női megfelelőjének megvalósításához vezettelek. A buddhizmusban különül el leginkább a két princípium. Ezáltal valamennyi mahavidya erejét képes vagy használni, vagyis hozzáférsz. A feladatod annyi, hogy növelni tudd az időegység alatt lehívott, és mozgásba hozott energia mennyiségét.
R: Ezzel együtt semmi csodát nem tudok tenni. Ha valóban vannak bizonyos képességeim, akkor ezekből nem kellene valaminek manifesztálódnia a durva anyagi világban is?
G: Mennyi időt fektettél ebbe?
R: Szinte semmit.
G: Fogsz?
R: Nem kaptam ilyen feladatot.
G: Patandzsali egyértelműen kimondja, hogy a sziddhik kötőerőt képeznek. A kötőerő azáltal jön létre, hogy a jógi ragaszkodni kezd valamely képesség szabad akaratából való megnyilvánításához. Vagyis a képességét nem rendeli alá az isteni szándéknak és a kozmikus törvényeknek. Ebben az esetben a képesség fontosabb, mint a szolgálat. Ha viszont valakinek a szolgálat fontosabb, mint a képesség, akkor nem jön létre kötődés, és a jógi eszközzé válik Isten kezében. Valóban nem tud csodát tenni, mert nem ő tesz csodát, hanem rajta keresztül Isten tesz csodát, ha akar.
R: Értem, és ez nekem tökéletesen megfelel.
G: Tanúsítom, hogy olyan képességet nyilvánítottál meg, amire még én is azt mondtam, hogy lehetetlen, amikor a társadat visszahoztad a személytelen Brahman megvalósításból.
R: Tudtam, hogy neki nem ez a megvalósítás a vágya, csak elvétette az utat. Miért várjon ezer évet arra, hogy helyrehozza?
G: Mások a személytelen Brahman megvalósításra úgy tekintenek, mint a legmagasabb fokra. Te pedig fogod magad, és visszahozol valakit ebből. Ki vagy te?
R: Eszköz, ahogy mondtad. Felelősnek éreztem magamat azért, hogy elvétette az utat, és nélküled nem tudtam volna helyrehozni. Ez egy olyan pontja volt az együttműködésünknek, amely már túlmutat a hagyományos guru-tanítvány kapcsolaton. Egyetlen guru sem tette volna meg, túlmegy a guru kompetenciáján.
G: Néha, túllépünk a kompetenciánkon…
R: Ez az, amit mindig kerestem, egy bevállalós, vagány gurut! Mihez kezdenék egy megvilágosodottal, aki megvalósított egy pontszerű istent (atman), és fél kiterjedni a teremtésben, mert két tyúklépéssel arrébb, már nem tudja, mit kell csinálni? – (nevetés).
G: Veled élvezet a létezés. Unalomba meditáltam magam eddig! – (nevetés).
R: Említetted az alsóbb világokat. Ezek azok a síkok, ahová a kárhozottak jutnak? Létezik-e és milyen formában az elkárhozás?
G: Az alsóbb világokba azok a lelkek kerülnek, akik súlyosan vétettek az egységtörvény ellen. A halál pillanatában a létező mindig szembesül a cselekedeteivel. Ez annyira meglepő és traumatikus lehet, hogy elfut a szembesítés elől. Ezzel azonban csak súlyosbítja a helyzetét, mert kizárja magát a kegyelemből. Az alsóbb világokban szintén rétegesen helyezkednek el az entitások, a cselekedeteik súlya szerint.
R: Van-e ebből visszaút és hogyan?
G: Az alsóbb világok történései már nem Isten által lettek teremtve. Ezek a síkok az emberek tudatalattijának kivetülései, ilyen értelemben Isten nem kompetens, hogy oda betekintsen. A szabad akarat törvényének értelmében Isten és a fénylények (angyalok) nem tekinthetnek bele az emberi lények tudatalatti szféráiba. Ha egy emelkedett entitás ilyen síkon akar segítséget nyújtani, akkor emberi alakot kell öltenie. Ezt tette Jézus is, aki a keresztre feszítést követő mahászamádi állapotában végigment az alsó világokon, és felszabadította azokat, akik hajlandók voltak követni. Ez azonban csak egy egyszeri aktus volt, ezek a síkok tele vannak. Az alsó világok kapui egymás után nyílnak fel, és ezekről a síkokról is történhet inkarnálódás anyagi testbe, mivel az emberek nem szabályozott szaporodást folytatnak, és egyre több a nemi erőszak, amely vonzza az alsó világbeli lényeket. Emiatt az földi emberek energetikai minősége fokozatosan romlik. Isten nem teheti meg, hogy ezeket a kapukat örökre bezárja, vagyis nem létezik örök kárhozat. Ezeknek a lelkeknek is biztosítani kell az anyagai testben való megtapasztalás lehetőségét. Az alsó világokban szenvedés van, de nincs halál. Az itt tartózkodó emberi lények úgy kínozzák egymást halálosan, hogy közben nem tudnak meghalni. Ha erről a síkról megszületik valaki egy anyagi testbe a Földre, és halálra kínozza egy embertársát, majd azt mondja nem tudta, hogy meg lehet halni, akkor igazat mondhat. Itt a földi dimenzióban tud szembesülni azzal, hogy a kínzásba bele lehet halni. Ez azonban sajnos nem vigasztalja azt, aki meghalt, és nem menti fel azt sem, aki a halálát okozta. Évezredek óta probléma, hogy hogyan lehet ezeket a síkokat kitakarítani. Az UKTM hosszú távon megoldást nyújt erre, ezért támogatjuk. Te jól ismerted fel, hogy ehhez Siva támogatását is meg kell nyerni, mivel Ő a démonikus lelkek fölött uralkodik. Saját tapasztalataid mit mutatnak erről?
R: Az első alkalommal angyalok kísértek a kapuig, majd közölték, hogy nem jöhetnek tovább. Segítség nélkül kellett odaát boldogulnom. Ez a kiképzésem része volt. A későbbi belépéseim során, amikor mélyebbre kellett szállni, energiazsinóron keresztül tartottak, és ugyanez történik azokkal, akik a Birodalomból alászállnak, hogy kivezessék azokat, akik segítségért könyörögnek, és letelt a karmájuk. A Birodalommal való kapcsolat a biztosíték a segítőnek, hogy bármi történjék, vissza tudjon térni. Nyilván Jézusnak nem volt erre szüksége, de nekünk igen. Hiába a sok szentté avatott, és megvilágosodott, alig akad, aki ilyen tevékenységet képes és hajlandó lenne elvégezni.
G: Ilyet csak a Krisztustudatot megvalósítani szándékozók fognak elvállalni. Az képes rá, akiben nincs semmilyen ítélet azokkal kapcsolatban, akik oda jutottak, továbbá az abszolút szeretetben és az odaadó szolgálatban áll. A tökéletesség abszolút szintje nem követelmény, ezért kell az energetikai biztosíték, de ha valakinek megvan, akkor saját erejéből is alászállhat, ameddig a képességei engedik.
R: Köszönöm a mai beszélgetést!
(Rhasoda Varga Margit, Világok találkozása, Kérdések és nem sztereotip válaszok, Meditációs beszélgetések Sri Yukteswar Girivel, 96. o.)

Vissza
A különböző kultúrák más-mást értenek angyalok alatt, így tágabb értelemben ide sorolják a félisteneket és a megvilágosodást elért embereket is. A mi rezgésszintünktől és elkötelezettségünktől függ, mely lényeket vonzunk magunkhoz Isten és az emberek közötti megszámlálhatatlan lényiségből. ...







