
Az alábbiakban egy rendhagyó értelmezést fogok bemutatni, amelyben feltárom a keresztény Szentírás néhány szakaszának rejtett jelentését az olvasóink számára. A tömörített állításokat részletes elemzéssel és az állításra vonatkozó idézetekkel támasztom alá (az idézetek Károli Gáspár biblia fordításából származnak). Ezen a módon fejezem ki legmélyebb hódolatomat Jézus iránt, és így kívánom megvilágítani a tanításainak jelentőségét karácsony alkalmából az emberiség számára.
1. Nikodémusz, a zsidók tanítója, titokban felkereste Jézust, hogy megbizonyosodjon, valóban az Isten küldöttje.
A farizeusok, a zsidók vallási tanítói voltak, akik számára alapkövetelmény volt a Tóra és a Talmud részletes ismerete. Behatóan kellett tudniuk Mózes nyilvános és titkos tanításait, szó szerint idézték a Szentírást. Nikodémusz meg akarta vizsgálni Jézus tudását, ezért titokban kereste fel, és szándékosan tudatlannak tettetve magát olyan kérdést tett fel, amely egy tanulatlan ember benyomását keltette.
(„Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele... Mi módon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?” /János, 3.1,2,4/)
Jézus érzékelve, egyrészt Nikodémusz őszinte érdeklődését, másrészt egyidejű kétkedését, a legmagasabb tudásban részesíti oly módon, hogy teljesen eloszlassa Nikodémusz kétségeit. Szándékosan nem a földi újjászületés lehetőségéről beszél neki, hanem arról, hogyan lehet elérni Isten Birodalmát.
2. Mindenkinek víztől (pránatest, fénytest) és Lélektől (lelkitest) kell újjászületni, hogy bejusson Isten országába; csak, aki Lélektől született nyeri el a szabadságot.
Jézus tudta, hogy Nikodémusz ismeri Mózes teremtéstörténetét, amely szerint Isten a teremtett világot három részre osztotta szét. Isten szétválasztotta a Fényt és a Sötétséget, így a nem-teremtett (örökkévaló, Transzcendentális) világról leválasztotta a legsötétebb Aszijá világát (amelyet az emberi lények lakhelyének szánt. A köztes tér neve szimbolikusa víz, amely fölött a Szentlélek lebeg ( …és Isten lelke lebeg vala a vizek felett.” /Mózes I. 1.2/). Majd Isten szétválasztotta az alsó vizeket a felső vizektől, és így jött létre még két világ a Jecirá és a Berijá („…Legyen mennyezet a vizek között, amely elválasztja a vizeket a vizektől.” /Mózes, I.1.5/). Ez Mózes titkos tanításaiból, amelyet az ezoterikus utat követő kabbalisták máig tanítanak a tanítványaiknak, ismert lehetett a zsidók számára. Isten országába tehát úgy lehet bejutni, hogy az emberi lény a halált követően először bekerül a Jecirába (Éden), ahol pránatestben létezhet, majd felemelkedik a Berijába (Menny), ahol fényteste lesz, és ezt követően, ha a szolgálata eredményeképpen lelki (transzcendentális) testet kap, akkor juthat Isten országába, amely már az örökkévaló világot foglalja magában. Csak a lelki testtel rendelkezők nyerhetik el a szabadságot, vagyis mentesülnek az újjászületés és a karmikus körforgás hatásai alól, mert a teremtett világokban mindenhol jelen van a dualitás, amely kötőerőt képez, és a lényeket a teremtéshez láncolja.
(„Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született. /János, 3.3,5,6,7,8/).
3. Jézus saját belső, megélt valóságát tanítja, nem könyvekből tanít, mint a farizeusok, mégsem fogadják el a bizonyságtételét.
Nikodémusz nem érti, de tovább érdeklődik. Jézus ezek után elmagyarázza neki, miről lehet megismerni az igazi lelki tanítómestert. Jézus tudja, hogy Nikodémusz azért nem érti, mert a Szentírásnak csak a szószerinti értelmezését, nem pedig a szimbolikus jelentését fogta fel. Éppen ezért nem értette Jézust a többi írástódó (Szentírást ismerő tanító) sem. Ahogy a mai papság sem érti a Szentírás szimbolikáját, csak a szavak jelentésén vitatkoznak. Az igazi lelki tanítómester első legfontosabb ismertető jegye, hogy a saját belső valóságát tanítja, amit megélt, és arról tesz tanúbizonyságot. A Szentírás ismerete nem elég, még akkor sem, ha valaki szó szerint képes idézni azt, képesnek kell lenni értelmezni a szimbólumokat, ezen kívül a Szentírás tartalmát meg kell élni, meg kell valósítani az életben. Ettől lesz hiteles valakinek a tanúságtétele.
(„Felele Nikodémus és monda néki: Mi módon lehetnek ezek? Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket? Bizony, bizony mondom néked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mi módon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?” /János, 3.9,10,11,12/).
4. Az embernek gyermekei a Mennyben vannak, onnan szálltak alá, és oda kell visszatérniük úgy, ahogy Mózes felemelte a kígyót a pusztában.
Minden ember az ősatyától ered, aki a Mennyei Birodalom (Berijá) lakója. (Az ősatya nem azonos a bibliai Ádámmal, mert Ádám egy dimenzióval alacsonyabban működött, ui. Ádámot az Édenből azaz a Jecirából kergették ki.) Így az embernek gyermekei a Mennyei Birodalomból szálltak alá megtapasztalás céljából azért, hogy megismerjék a teremtés működését és törvényeit. Sosem hagyták el a Mennyet, folyamatosan ott tartózkodik, de öntudatlanok; csak a tudatosságuk egy kis része lépett be a földi dimenzióba. Addig tartózkodnak itt, amíg tudatosságukkal képesek lesznek felemelkedni ismét a Mennybe. A felemelkedés úgy érhető el, ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában. Itt Jézus utal Mózes megvilágosodására. Amikor Mózes beemelte a kundalini kígyót a szahaszrárba, akkor meglátta Istent, és ragyogó fény (glória) vette körül, amelyet a környezete tudatlanságból égő csipkebokorként értelmezett. Ezzel a tanítással Jézus megmutatja az igazi lelki tanítómester második legfontosabb ismertetőjegyét, hogy az Istenhez vezető utat tárja fel a tanítványok előtt, és nem a földi igazságokat, ahogyan azt a farizeusok tették.
(„És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van. És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie.” /János, 3. 13,14/).
5. Jézus (Isten egyszülött fia), a világosság, és akik szeretik a világosságot, azok hisznek benne, és örök életet nyernek, akik pedig a sötétséget szeretik, nem hisznek benne, és elvesznek.
Jézus kijelenti magáról, hogy Ő a Transzcendentális világból szállt alá, és Isten első szülött fia. Istennek minden ember a gyermeke, de van közöttük egy, aki a legelső volt. Aki benne hisz és követi Őt, az eljuthat az örökkévalóságba, míg a többiek elvesznek, azaz mérhetetlen időkig kóborolnak a teremtett világokban, a szamszárában. A Transzcendentális világból alászálló első szülött fiú, a definíciója alapján, megegyezik a hinduizmus Bráma istenével, aki a másodlagos teremtő, tehát valamennyi teremtett világ, és valamennyi létező teremtője. Az elsődleges teremtő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki csak elgondolja a teremtést, a másodlagos teremtő, aki megvalósítja azt. Ezért mondja Jézus, hogy mindenki csak általa juthat az Atyához. Őt nem lehet megkerülni, mert mindenkinek ő a teremtő istenatyja. („Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” /János, 14.6/). Jézus rávilágít a valódi lelki tanítómester harmadik legfontosabb tulajdonságára is, hogy a világosság útját járja, nem titkolózással, a tanítványok megtévesztésével, manipulálásával dolgozik. Nyílt és egyenes úton jár, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, hogy a cselekedetei Istentől valók.
(„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek. /János, 3. 16,17,18,20,21/).
Ezúton kívánok minden kedves olvasónknak:
Áldott, békés karácsonyt!
Rhasoda Varga Margit
(UKTM vezető mester)
Budapest, 2021

Vissza







