Olvasóként (közönségként) a következőket szeretném megkapni mind a nyomtatott, mind az elektronikus újságoktól (médiáktól):

1. Objektív, szigorúan csak a tényeket figyelembe vevő tájékoztatás.
2. Közvélemény formáló, a tényeket elfogulatlanul kezelő elemzés.
3. Kulturált, fegyelmezett, önkritikus, a másikra egyenlő partnerként tekintő vita.

Ezzel szemben mit kapok?

1. helyett: a tényeket elferdítő, azokat feltételezésekkel kiegészítő tájékoztatás, amely olyan elemeket is tartalmaz, ami a tényeket színesebbé, emészthetőbbé, „eladhatóbbá” teszi.
2. helyett: a közvélemény befolyásolására törekvő, a tényeket érzelmekkel és indulatokkal kezelő, elfogult ítélkezésektől hemzsegő elemzések.
3. helyett: egymás mocskolása, sárba döngölése, lejáratása.

Függetlenül attól, hogy mit tanul az iskolában az újságíró növendék, az élet hamar átformálja a nézeteit, ha a pályán akar maradni, mert eleve olyan közegbe kerül, ahol az a trend, hogy a szponzor véleményét kell képviselni, vagy egy alacsonyan megválasztott műveltségi szint érdeklődését kell kiszolgálni, hogy a lap (műsor) eladható legyen. Valószínűleg sohasem volt (és sem itthon sem külföldön sincs ma sem) olyan tiszta újságírás, amely valóban etikus lenne, mert az újságírás, a média a hatalom eszközévé vált. Az internet általi gyors információáramlás ugyanis lehetővé tette, hogy rövid idő alatt az emberek nagy csoportjait lehessen befolyásolni a médiák eszköztárával. A mindenkori hatalom tehát nem fog lemondani arról a lehetőségről, amit bevethet azért, hogy megőrizze saját, vagy megdöntse a másik hatalmát, az újságírók közül pedig kevesen vállalják fel, hogy megfeszíttessenek az igazság, erkölcsösség oltárán.

Változást hozhat viszont az olvasók tudatos magatartása. Az olvasó megtanulhatja a sorok között olvasva kiszűrni az oda nem tartozó, behasalt hamis vagy fél információt, hogy ily módon megismerje a lecsupaszított tényeket. Továbbá az olvasó megtanulhatja felismerni, hogy az újságírót mely pontokon befolyásolta saját érzelmi hozzáállása a tényekhez, milyen események váltottak ki belőle indulatokat és ítélkezést, és ez hogyan torzította az információ átvitelét az olvasó felé. Mivel befolyásolni csak az elmét lehet, így a magasabb tudatosság elérése önálló véleményalkotásra ad lehetőséget. Ez az első foka a megkülönböztető tudásnak.

Az olyan információt, amelynek csak az ötven százaléka igaz, és nem tudjuk eldönteni, hogy melyik ötven, azt száz százalékban hamisnak tekinthetjük. Ebben az esetben azonban információ nélkül maradnánk, mert senkinek sem hihetnénk. Ezért meg kell tanulnunk ráérezni, hogy melyik ötven százalék igaz, és kiszűrni a többit. Mindaddig, amíg a szűrőnk hibásan működik, ki leszünk téve a médiákból kiáradó politikai, gazdasági, kulturális nyomásnak, ami olyan nézeteket akar lenyomni a torkunkon, amely nem a miénk, viszont annyit ismétlik, hogy lassan beépül, és akkor már nehéz megszabadulni tőle (de nem lehetetlen!).

A médiákban (is) két alapvető trükköt alkalmaznak a tömegek befolyásolására: egyik, az ismétlés. A rövid, hangzatos szlogeneket gyakran ismétlik, mint a mantrát. Az emberi elmének van egy olyan tulajdonsága, hogy a gyakran hallott szöveget a rövid életű memóriából (operatív memória) áthelyezi a háttértárba, és ha oda bekerült, akkor az illető sajátjaként ismeri fel, azt hiszi ez az ő gondolata. A másik trükk, hogy azt a látszatot keltik, mintha az általuk prezentált nézetrendszer teljesen általánosan elfogadott volna, csak te lógsz ki a sorból, ha mást gondolsz a kérdésről. Ez az olvasót (közönséget) elbizonytalanítja, azt hiszi, ő az idióta, ha nem ért egyet a gondolatmenettel. Ráadásul a sok másként gondolkodó nem juthat szóhoz, mert nem talál rá fórumot. Mivel a másként gondolkodók egymástól elszigetelten léteznek, nem szereznek tudomást sem egymásról, sem mások őróluk. Így fordulhat elő, hogy egy többségi vélemény rejtve vagy kisebbségben marad.

Szerencsére az információáramlás nemcsak a médiákon keresztül, vagyis anyagi síkon zajlik, hanem minden ember gondolata egyetlen közös információs mezőt alkot. Ha valakiben felmerül egy gondolat, akkor arra képesek ráérezni azok, akik azzal harmonizálnak. Minél tisztábban jelenik meg a gondolat, annál nagyobb lesz a hatása, amely először rejtetten, majd egyre nyíltabban formálódik ki mások tudatában is. Így alakítjuk gondolatainkkal a világot. A világ körülöttünk nem más, mint a kollektív gondolati mező anyagi megtestesülése.

Tisztítsd meg az érzelmeid és a gondolataid, és dönts úgy, hogy önmagadért felelős, tudatos személlyé válsz. Kövesd azt, amit a saját legbelső, legtisztább érzéseid diktálnak, ha nem akarod, hogy rád is érvényes legyen:

 „Együnk sz@rt! Több millió légy nem tévedhet!”   

(Rhasoda Varga Margit: Az ég a Földdel összeér. 64. o.)