R: Yukteswar, téged szentként tisztelnek, de én annyira közel érezlek magamhoz, hogy sosem tudtam hozzád úgy viszonyulni, mint egy szenthez szokás.
G: Szerencsére. Szegényebb lennék pár megtapasztalással.
R: Örülök, hogy én is tudok adni valamit. – (Nevetés.)
G: A szenteket az emberek gyártják. Maguk fölé emelik, csodálják, imádkoznak hozzájuk, ahelyett, hogy követnék őket. Egyetlen ember sem lett életében szentté avatva, sőt gyakran épp az ellenkezője történt, ez egy halál utáni elismerés. Mi azonban jobban szeretnénk, hogy a tanítványok odaadással kövessék az utunkat, inkább, mint szentként csodáljanak. Amúgy te mindig megadtad a tiszteletet, csak kendőzetlenül hozzáfűzted a véleményedet. – (Nevetés.) – Én pedig tiszteltelek ezért, mert segített abban, hogy megértselek. A tanítványok azt gondolják, hogy meg kell felelniük a guru valamely elvárásának, ezért nem őszinték a mesterükhöz. Megpróbálnak tökéletesebbnek látszani, mint amilyenek valójában. Te sosem törekedtél erre, mindig jelezted, hogy éppen hol tartasz. Ez az alapja a fejlődésnek. Pontosan tisztában lenni azzal, ahol vagy, mert csak biztos alapokról lehet továbblépni. Én is mindig nyersen őszinte voltam hozzád. Ezzel együtt azt mondom, senkinek sem kívánok jobb tanítványt, bár téged egy guru sem bírt volna elviselni. – (Nevetés.)
R: Ismerem a stílusodat, úgy dicsérsz, hogy dorgálsz. Visszatérve a témánkra, ki a szent? Kit lehet szentnek tartani?
G: Az emberek körében az okozza a zavart, hogy összekeverik a szentet és a szentéletű embert. Szentéletű az, aki mindenféle lemondásokat végez azért, hogy valamilyen szabályrendszer szerint haladva, istennek tetsző életmódot folytasson. Itt a hangsúly a szabályok betartásán és a lemondásokon van. A szabályok egy vallási rendszeren belül tradicionálisan adottak. Ha valaki teljes odaadással elmerül a szabályok betartásában és vezekléseket végez, akkor szentéletű. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy megvalósította istent. A kereszténységben a szentté avatás intézményesített, hozzá csodákat kell tenni. A hinduizmusban, annyiban más a helyzet, hogy a szentté válás nem intézményesített, ha elég sokan szentként kezdenek tisztelni valakit, vagy valamely szaktekintély kijelenti, akkor ez elfogadásra kerül, és elterjed. Ténylegesen akkor tekinthető valaki szentnek, ha isten valamely formáját megvalósította. Jelenleg sem minden szentnek tekintett személy valósította meg istent, és nem minden istent megvalósított személyt tekintenek szentnek.
R: Mi a szentek szerepe, feladata?
G: Az emberek Istenhez vezetése. Ilyen értelemben mindegy, hogy szigorúan véve megfelel-e a definíciónak valaki, ha egyébként hisznek benne, akkor betölti a feladatát. Az emberek nem tudják megállapítani azt, hogy ki valósította meg istent, és ki nem, illetve milyen szintű ez a megvalósítás, ezért más kritériumok alapján döntenek. Ezek pedig a csodatételek. Az emberek úgy gondolják, hogy ha valaki halála után csodát tesz, akkor szent, lévén a legtöbb ember erre nem képes.
R: Te hogyan lettél szent?
G: Két összetevője van. Az egyik, hogy megvalósítottam az atmant. Ám ez Isten és köztem maradna, ha nem szereznek róla tudomást mások. Yoganandának köszönhetem elsődlegesen, aki nemzetközi szaktekintéllyé vált, és kijelentette rólam a megvalósítottságomat. Ezen kívül megjelentem másoknak, mint ahogy neked is, akik emiatt hittek bennem.
R: Ahhoz, hogy valakit szentnek tartsanak, Földközeli síkon kell maradnia? Ha simán bemegy Istenbe, senki észre sem veszi?
G: Ha valaki képes simán bemenni Istenbe, akkor akadnia kell legalább egy tanítványnak, aki észreveszi – (nevetés). – Egyébként azért maradunk Földközeli síkon, mert ez a feladatunk, és ez hatással lesz az anyagi világra.
R: Térjünk vissza a csodákhoz. Már az is csoda az emberek számára, ha valaki a halálát követően meg tud jelenni?
G: A csodatételhez mindig két ember kell. A csodatévő és a csoda fogadó. Ezért követők nélkül senki sem lesz szent, mert nincs akire hatással legyen. Legalább egy évtizedig nem tudtad ki vagyok, pedig többször megjelentem. Természetesen engem nem az motivált, hogy szentnek tartsál, hanem a feladatomat végeztem. Sokan vannak olyan segítők, akiknek a nevét senki sem ismeri, soha nem lesznek az emberek által szentté avatva, csak csendben tevékenykednek. A legnagyobb szent sem tud csodát tenni, ha nincs olyan személy, aki éppen akkor kinyílna a csodára. Ezért a legtöbb csoda a gyógyulással kapcsolatos, mert ez az, ami dokumentálható, illetve a gyógyíthatatlan betegek hajlamosak kinyílni a transzcendens felé, és velük lehet csodát tenni, ami által Isten mintegy kinyilvánítja magát. A szent, vagy szolgálattevő csak eszköz Isten kezében. Rajtad keresztül is történt már csoda, csak senki sem dokumentálta, esetleg nem is tulajdonítottak benne szerepet neked. Az emberek kritikus helyzetben szentekhez is fordulhatnak, hogy segítséget kérjenek, és ha megtörténik, akkor ez egy dokumentált eset lehet. Sok esetben azonban az emberek nem konkrét személyhez fordulnak, mégis megérkezik a segítség, gyakran olyan szolgálattevőkön keresztül, akik ismeretlenek maradnak.
R: Mit nevezhetünk csodának?
G: Csoda a valóságban nincs. Ami az emberek számára nem magyarázható az anyagi világ törvényszerűségei alapján, azt csodának tekintik. Csoda akkor történhet, ha egy magasabb világ átnyúlik az anyagi világba, és mintegy felülírja az itt érvényes törvényeket. Ez azonban nem a törvények tényleges felülírása, hanem arról van szó, hogy az emberek csak részlegesen vagy egyáltalán nem ismerik a magasabb világok törvényeit. Ami számukra csoda, az nekünk természetes. Amikor Maturában találkoztál Krisnával csodaként élted meg?
R: Nem. Pedig még a gyógyulásom is bekövetkezett. Azért mentem oda, hogy találkozzam Vele. Az lett volna a csoda, ha nem történik meg, mert akkor megbuktam a hitemben.
G: Te tudtad, hogy csak Krisnától remélhetsz kegyelmet, mert előtte már mindenki elutasított, és tudtad, hogy meg fogod kapni. Nem volt benned kétség. Csoda az, amikor valaki éppen feladja a kétségeit, kinyílik egy esemény bekövetkezéséhez, és ez megváltoztatja az eddigi hozzáállását. A csodát a kétkedés, majd annak feladása hozza létre, míg a csoda és a tudás kizárják egymást.
R: Sokan próbálják Istennel vagy a Transzcendenssel való kapcsolatukat csodával bizonyítani. Lehet-e, helyes-e ezt tenni?
G: Mint mindenben itt is a tiszta szándék a lényeg. Ha a szolgálattevő eszközként tekint saját magára, akkor mindig fogja tudni, hogy helyesen cselekszik-e, vagyis megteheti-e? Mi értelme lenne csodát tenni valakivel, aki úgysem hinné el? Jézus szerint, ez a gyöngyök disznók elé szórását jelentené. Adott valaki, hisz benned, éppen kinyílik a csodára, akkor megteheted. Manapság nehéz csodát tenni. Több a csodatévő, mint a csodafogadó! – (nevetés).
R: Az előző kérdésemben az is benne volt, hogy vannak ál csodatévők. Hogyan lehet erre rájönni?
G: Azt tanácsolom mindenkinek, hogy ne féljen a csodáktól, mert a csoda mindenkiben magában rejlik. Ha valaki hisz egy alkalmatlan személyben, a csoda akkor is megtörténhet vele, mert a csodát sosem a személy teszi, hanem a transzcendenshez való kapcsolódás hozza létre. Veled is megtörtént, hogy nem-megvalósított személy átadott egy tanítást, ami neki nem működött ugyan, de nálad működésbe lépett.
R: Megtévesztő volt, mert úgy tűnt, hogy tőle kaptam a lehetőséget, és kitartottam mellette szinte a végsőkig, miközben istennel való saját kapcsolatomnak köszönhettem a kibontakozást. Sok mestertől kaptam úgy tanítást, hogy csak később jöttem rá, ők nem is voltak tisztában azzal, amit tanítanak. Ezért nem is tudhatták, hogy rám a tanításuk milyen hatást fejtett ki.
G: Ha ilyen kapcsolatod volt egy személlyel az részben karma. Megadtad neki a lehetőséget, hogy törlesszen. Másrészt sokan tanítanak médiumként, és nem feltétlenül tudják, mit és miért mondanak éppen. Ha később valaki rákérdez az elhangzottakra, nem is emlékeznek rá. Amit ezzel kapcsolatban még hangsúlyozni szeretnék, senki sem véletlenül kerül téves útra, csaló mesterekhez, hiteltelen papokhoz, csodatévő ál-mágusokhoz. Ez beleilleszkedik a vállalt megtapasztalásai sorába, hogy megtanuljon különbséget tenni. Ez a felnőtté válás útja. Ahogy át kell esni egy testi fejlődésen, úgy kell végbemennie egy pszichikai, szellemi, spirituális fejlődésnek. Isten senkit sem óv meg önmaga tévedéseitől. Amikor ránézel valakire, és látod, hogy megbízhatatlan, vállalhatatlan személyiség, akkor az önismeret. Az önismeret pedig abból fakad, hogy szembenéztél önmagadban azzal a személyiségvonással, döntöttél, és elvetetted. Nem fognak csalók bejönni az ajtódon, mert te nem vagy az, nincs, amit megmutassanak. Innentől kezdve nincs velük tovább dolgod.
R: Köszönöm, hogy vagy!
Vissza
Bűn az is, amit a különböző kultúrák, vallások, szentírások bűnként és kerülendő cselekedetként definiálnak. Ha ez utóbbi definíciót tekintjük érvényesnek, akkor jelentős eltérések lesznek a bűn fogalmában aszerint, hogy melyik kultúrába születtünk, vagy milyen vallást követünk. Az első definíció tehát a mérvadó, mégis amíg nem vagyunk tisztában azzal, hogy mely cselekedetek esnek a karmatörvény hatáskörébe, jobb, ha követjük a számunkra érvényes (vagy általunk választott) kultúra, vallás írott és ...