Írásomban a nőkön elkövetett szexuális erőszakot, és annak elkerülési lehetőségeit tárgyalom, de a következtetések mindkét nemre egyaránt érvényesek lesznek. Ebben az esetben nem célom a szexuális erőszaktevő motivációit elemezni, maradjunk annyiban, hogy ilyen emberek mindig is voltak és várhatóan lesznek, aminek az egyszerű oka, hogy a Földre tökéletesedni születnek a lények, vagyis ez a hely nem a makulátlan szentek birodalma. Ha valaki az utóbbi helyre vágyik, akkor abban az irányban kell fejlesztenie magát.

A szexuális vágy a második legerősebb, ösztönszinten kódolt késztetés (a létfenntartási ösztön után). A szexuális ösztön korlátlan kiélése pedig társadalmi normákba, akadályokba ütközik, ezért min­dig lesznek olyanok, akik erőszakkal próbálják megszerezni a vá­gyott kielégülést. Minél erősebb ennek az ösztönprogramnak az el­fojtása valakiben, annál nagyobb az esély arra, hogy egy váratlan pil­lanatban olyan erős kitörést eredményez, amely felülírja az illető jó­zan ítélőképességét. Ilyenkor a személy az elmetudatosságot teljesen kikapcsolva, és egy mély tudatalatti programot aktiválva cselekszik, figyelmen kívül hagyva a következményeket. Ez nem mentség, csu­pán tény. Ha szeretnénk elkerülni az áldozatszerepet, akkor érdemes önmagunk és mások megismerésére törekedni, így fel tudunk ké­szülni a váratlan helyzetekre is.

Az esetek egy jelentős részében az alkalom szüli az erőszakot, vagyis az erőszaktevő nem tudatosan készül rá. Ezért mindig arra kell törekednünk, hogy ne kerüljünk félreérthető vagy kiszolgáltatott helyzetbe.

1. Önmeghatározás

Őrizzük meg minden helyzetben az ítélőképességünket (ne fo­gyasszunk alkoholt vagy drogot olyan mennyiségben, hogy ne tud­junk magunkról). Mielőtt elmegyünk bárhová bárkivel, tisztázzuk, hogy hová, milyen céllal, mennyi időre, kik lesznek még jelen, mi­lyen távozási lehetőségek lehetnek számunkra, ha mégsem szeret­nénk maradni. Továbbá célszerű már az elején tisztázni, hogy mi az, ami nálunk nem jöhet szóba az adott körülmények között. Összefog­lalva nyilvánítsuk ki az egyértelmű szándékunkat, hogy az adott helyzetben hol húzzuk meg a határokat. Ezek után előfordul, hogy nem minket fognak randira hívni, mert a legtöbb potenciális erőszak­tevő a gyenge láncszemet keresi, a határozatlan, kiszolgáltatott, befolyásolható nőket, és kerüli a konfliktushelyzetet az olyanokkal, akik tudják, mit akarnak.

2. Óvintézkedések

Ha idegenekkel vagy friss ismerősökkel megyünk el valahova, akkor mindig legyen olyan megbízható ismerős, akivel közöljük, kik­kel, hová mentünk, és érdemes megbeszélni egy vészjelzést is (pl. telefonon megcsörgetjük az illetőt, de nem szólunk bele), amit ha leadunk, akkor azt segélykérésként kell értelmezni.

3. Határozottság és nyugalom

Abból kell kiindulni, hogy az erőszaktevő tudja, hogy helyte­lenül cselekszik, emiatt fél, továbbá önmagára van hangolva, vagyis nem lát túl a saját vágyán, hanem azt kivetíti a potenciális áldozatra. Ilyenkor mindig az a személy lesz a helyzet ura, aki megőrzi a nyu­galmát. Az áldozatszerep elfogadása (pánik, sikoltozás, vergődés stb.) csak tovább ingerli az erőszaktevőt, és mivel az áldozatot elhall­gattatni igyekszik, még komolyabb veszélyeket hív elő. A higgadt nyugalom ezzel szemben nagyon lehangoló tud lenni: pl. Sem szen­vedni, sem élvezni nem fogsz látni, összeszorított foggal elviselem, amit tenni szándékszol, mi ebben a jó neked?

4. A teremtőképességünk megnyilvánítása

A gyengébbik nemnek nevezett női nem valójában az erősebb. Ez alatt nem fizikai erőfölényt kell érteni, hanem mentális erőt. Ezek a képességek kifejleszthetők, ha valakinek nem lennének alapból adottak. A mentális erő annak tudatosítását jelenti, hogy semmi sem történhet meg velünk, az akaratunk ellenére, vagy amihez nem járul­tunk hozzá. Az erőszaktevőnek van egy elképzelés a fejében arról, hogy milyen szerepet szán nekünk, és nekünk szabad akaratunk van azt nem elfogadni. Ha ő azt képzeli, hogy behatol, mi elképzelhetjük, hogy sikertelen lesz. Ha nem azonosulunk az elképzelésével, akkor felülírható a mentálisan gyengébb személy teremtése. A teremtő erőt mindig gyengíti a félelem, vagyis aki jobban fél, az lesz a helyzet vesztese.

5. Segítségkérés magasabb dimenziókból

Ha valakinek kapcsolata van a felsőbb szférákkal, akkor elkerül­heti azt, hogy a személye erőszakos cselekményeknek legyen kitéve, vagy ha a megtapasztalás elkerülhetetlen, akkor nem jár súlyos kö­vetkezménnyel. Ez ember mindig kérheti Isten és az angyalok segít­ségét, hogy egy szorult helyzetből megmeneküljön. Ehhez az angya­lokkal való kapcsolatfelvétel bárki számára elsajátítható. Ha viszont valaki nem hisz ezekben, akkor számára csak a saját ereje lesz elér­hető itt az anyagi világban.

Előfordulhat, hogy az erőszaktevő tudatosan készül a támadásra, pl. kifigyeli az utunkat. Emiatt a fenti tanácsok további javaslattal egészülnek ki.

6. A figyelem irányítása

Ha egyedül vagyunk valamely félreeső helyen, mindig irányítsuk figyelmünket a környezet felé (ne használjunk fülhallgatót, ami meg­akadályozza a külvilág észlelését). Ha nem vagyunk önmagunkra hangolva, akkor észlelni fogjuk a környezetünkben a gyanús esemé­nyeket; feltűnhet, hogy többször látjuk ugyanazt a személyt vagy jár­művet, megérezhetjük a veszélyt, és időben cselekedni tudunk, hogy elkerüljük. Ha gyanús személlyel találkozunk, akkor kerüljük a te­kintetét, húzzuk vissza önmagunkba a kihelyezett energiáinkat (ezt a technikát az UKTM jógaiskolájában tanítjuk), ezzel mintegy „látha­tatlanná” válunk a potenciális támadó számára. Az erőszaktevő min­dig a legkisebb várható ellenállást, a legkönnyebb prédát keresi.

7. Ha megtörténik a támadás

Ha látjuk, hogy nem tudunk sem elfutni, sem önvédelmi módsze­rekkel védekezni, és nem látszik más esély sem a támadás kivédésére (pl. nyilvánvaló erőfölény, túlerő esetén) akkor a legjobb módszer, ha az életünk megmentésére törekszünk, és együttműködési készsé­get tanúsítunk. Sohase fenyegessük az erőszaktevőt azzal, hogy majd mi megmutatjuk, kik vagyunk, és milyen következményekkel jár szá­mára a cselekedete. Ő ugyanis ilyenkor nincs a józan ítélőképessége birtokában, és a félelem a lebukástól még aljasabb tettekre ösztönzi. A fenyegetés helyett arra törekedjünk, hogy élve megússzuk, és ké­pesek legyünk bizonyíték birtokába jutni a későbbi beazonosításá­hoz, pl. körmeinkkel bőrdarabkákat kapirgálhatunk le róla.

8. A támadást követően

Igyekezzünk minél előbb segítséget kérni. Ne tartsunk attól, hogy nem hisznek nekünk, ha nem vagyunk félholtra verve, az erő­szakos cselekmény akkor is bizonyítható, ha nem jár szemmel látható testi sérüléssel.

Soha ne feledjük, csak a testünkön lehet erőszakot elkövetni, és mi nem vagyunk azonosak a testünkkel, a lelkünk örök és sérthetet­len!

Néhány gondolat erejéig foglalkoznék még a családon belüli erő­szakkal, amelynek a megoldása sokkal összetettebb. Az első számú szempont itt az elkerülés, vagyis soha ne költözzünk össze olyan személlyel, akinél a legkisebb gyanú is felmerül arra, hogy iszákos vagy erőszakos. Ha mégis összeköltöznénk, akkor még véletlenül se vállaljunk tőle gyermeket, hanem az első adandó alkalommal szakít­suk meg a kapcsolatot. Már csak azért se vállaljunk tőle gyermeket, mert az erőszakos partner hasonló típusú személyt vonz be, így a szülés által bővítetten termeljük újra az erőszakra hajlamos egyéne­ket. Mivel az ilyen típusú helyzetbe eleve olyan nők kerülnek, akik befolyásolhatók, akaratgyengék, általában agresszív szülői környe­zetből menekülnek, ezért ők önerőből nem lesznek képesek kilépni a romboló kapcsolatból. Ha ilyen helyzetben vagyunk, akkor keres­sünk külső segítséget, lépésről lépésre, titokban építsük ki a menekü­lési irányt, és akkor lépjünk le, amikor az már körvonalazódott, addig pedig a legkisebb ellenállást mutassuk. Hosszú távon soha ne adjuk fel, hogy kimeneküljünk egy ilyen kapcsolatból, mert nemcsak a sa­ját, hanem a gyermekeink sorsát is meghatározza az agresszív családi közeg, és előbb-utóbb elkerülhetetlenül akár halálos kimenetelű tra­gédiába torkollhat.

(Rhasoda Varga Margit: Illúziók nélkül 49. o.)