
A szimbolika egyidős az emberrel, az élet minden területét áthatja, sőt leképezése a transzcendensnek. Ha valaki megérti a szimbolika lényegét, egyszeriben kinyílik számára a világ.
A tudományok jelrendszere szimbolika. A kémiában az elemek vegyjele, a vegyületek képlete egységes szimbolikát képvisel. A matematika, fizika egyenletei szimbolikus leírásai a természet összefüggéseinek. A nyelv betűi, szavai, sőt mondatai egymásra épülő szimbolikát rejtenek. De szimbólumokban fejezi ki magát a festő, a képzőművész, a zenész is. A betegségek jelentése is szimbolika. Mindezek felett pedig a szakrális szimbolika áll.
Elemezzünk néhány szakrális szimbólumot. A szakrális szimbólumok jelentése túlmutat ez evilági síkon, összeköti a földi dimenziót az égivel. A kereszt az embert jelképezi. Ha kitárod a karjaidat, egy keresztet formálsz. Ez jelenti az emberi sorsot, amit meg kell élni (hordani kell a válladon). A szimmetrikus kereszt két háromszöget alakít ki, amit ha egymásba csúsztatunk, akkor hatszöggé, a mikrokozmosz-makrokozmosz jelképévé válik. A kettős kereszt létraként értelmezhető, amin felfelé kell haladni egyre magasabb síkra. Mindezek miatt a keresztben benne van a teljesség és a teljességhez vezető út.
A szvasztika (szimmetrikus kereszt, a közepén derékszögben megtörve) ősi indiai jelkép, amely a legfelsőbb hangrezgést (AUM), vagy Istent jelképezi, a buddhizmusban a végtelenség, örökkévalóság és az állandó körforgás jelképe is. Fordított formáját horogkeresztként ismerte meg a világ. Ebben a formában a sötét erők szimbóluma. Hasonlóképpen ahhoz, ahogyan a három kilences a krisztusi, a három hatos pedig a sátáni szimbolikát jelenti a duális világban. A megfordítható szimbólumok azonban azt is kifejezik, hogy valójában a sötétség nem létezik, csak egy olyan fordított világban nyer viszonylagos realitást, mint a miénk. Az isteni színjátékban a hatos kilencessé és a kilences hatossá formálódik, aszerint ahogyan azt az egyén vagy csoport karmája megkívánja. Ez lehetőséget ad arra is, hogy minden rosszból kihozzuk a legjobbat, amennyiben megtapasztalásainkból tanulunk, és minden jóban felismerjük annak mögöttes ellentétét, ami által a szemléletünk dualitás mentessé válik.
A félhold a beteljesületlenség jelképe, ahogy a teljes hold a beteljesültségé. A hold körlapot formáz, mint ilyen az Egység szimbóluma. A félhold jelzi azt is, hogy a cél a beteljesültség elérése, amely küzdelem árán érhető el. Ez a küzdelem azonban nem vihető véghez a külvilágban. Jól mutatja ezt az a külső küzdelem, amit a félhold szimbólumot képviselők folytatnak a földi beteljesültségért. A Földközi-tenger körüli gyűrű sohasem zárulhat be, mivel az utolsó akadály Isten által adottan létezik, és Izrael jelképezi. A Közép-Európa körüli beteljesedést pedig, ha már minden ország behódolna is, végül Oroszország fogja megakadályozni. Ez a félhold beteljesedésének földi akadálya. A félhold küzdelme a teljességért csakis belül, az ember személyiségében érhető el.
Miért fontosak a szimbólumok? Egy nemzet nyelve, mint szimbólumrendszer, kifejez egy gondolkodásmódot, egy világhoz való hozzáállást, egy feladat együttest. Ha valaki feladja a szimbólumrendszerét, akkor feladja azt a belső programot is, amely őt meghatározza a világban, mint egy csoport, nemzet része. Ezt hívjuk a gyökerek feladásának. Az a fa pedig, amelynek nincsenek gyökerei, nem tud magasra nőni. De van itt egy még fontosabb tényező. A szakrális szimbólumok egy információs mezőbe integrálják az egyént, beégnek az ember tudatalattijába, és programokká válnak. Ezért nem mindegy, hogy félhold vagy kereszt van-e a templomon.
Az angyalok vezessenek minden elhunytat az Égi Birodalmakba!

Vissza







