Kiindulva a jelenlegi emberi létformából, a következő kérdés az, hogy ki és mikor töltötte ránk ezt a programcsomagot, amivel most jól-rosszul működünk? Erős a gyanú, hogy a válaszhoz több ezer vagy több tízezer évre kell visszamenni az időben, és az emberiség vallási-kulturális hagyományaiban kell keresni a megoldást. Amit a keresztény vallási hagyomány „bűnbeesésként” interpretál, az alma elfogyasztásának pillanata, egyet jelent az ego (elkülönülés) program befogadásával. A program feltöltése a „Paradicsomból való kiűze­tést” hozta magával, és ez a jelenlegi téves program indulásának kez­dete. Aki az elkülönülés programot befogadja, nem maradhat a Magasabb Világok lakója, ez egyértelmű. Miért fogadtuk be a programot, és mi ebből a kiút?

Amerikai számítástechnikai kutatók dollár milliókat gyűjtöttek össze arra a projektre, amely azt hivatott bebizonyítani, hogy egész világunk csak egy komputer szimuláció. Céljuk, hogy feltörjék a kó­dot, amely segítségével kijuthatunk a szimulációból. Ez azt jelentené, hogy kilátunk ebből a világból, esetleg képesek leszünk megszün­tetni, leállítani vagy megváltoztatni a program futását. Ezen persze nem kell meglepődni, Amerikában a kutató is bizniszmen, abból él, amit adnak neki. A kutatások természetesen le fognak zajlani, én most dollármilliók nélkül elmondom, milyen eredménnyel.

Ha a világunk komputer szimuláció, akkor felvetődik a kérdés, hogy ki alkotta a programot, amely alapján a szimuláció zajlik. Fel kell tételezni, hogy tőlünk jóval intelligensebb lények (esetleg, akit mi Istennek vagy Sátánnak nevezünk). Ez a kérdés azért fontos, mert kihez is kéne fordulnunk, hogy segítsen, mivel a szimulációt alkotó nem biztos, hogy engedi majd a kód feltörését, csakúgy. De tételez­zük fel, hogy olyan intelligensek vagyunk már, hogy túljárunk az eszén, és sikerül a kódot megtalálni. Ezek után mi a biztosíték arra, hogy ami a szemünk elé tárul a jelen világ helyett, az a valóság, és nem egy másik komputer szimuláció? Továbbá mi van akkor, ha kiderülne, hogy a valóság egy kietlen pusztaság, egy lakhatatlan, ha­lott bolygó, ahonnan sírva menekülnénk vissza a jelen komputer szi­mulációba, ha még lenne visszaút? Ám, ha egy program összeomlott, akkor erre már nem lenne lehetőség, könnyebb egy programot tönkretenni, mint létrehozni, ahogy azt a számítógépes vírusok hatása is mutatja. Továbbá mi van akkor, ha az emberi történelem folyamán már akadtak olyanok, akik feltörték a kódot, és le is írták a tapaszta­lataikat rejt jelzett formában?

Az egyik ilyen kódfeltörőt úgy hívták, hogy Jézus Krisztus. Miután lerendezte magában a sátánt, és elküldte szolgálni, Isten elá­rulta neki a kódot, amivel belelátott, mind az alsó, mind a felső vilá­gokba. Ebből rögtön kiderül, hogy az általunk ismert világon kívül több világ is van, nevezzük alsónak, ahol borzalmasabbak az életkö­rülmények, felsőnek, ahol kellemesebbek a létfeltételek. Minden ember biorobot a neki leginkább megfelelő komputer szimulációba van helyezve, ami számára teljesen valóságosnak tűnik. Az ennek a világnak a kódját feltörő ember számára tehát szintén a vonzódásai­nak megfelelően tárul majd fel egy másik világ (dimenzió).

Ha valaki nem szeretne egy, még a jelenleginél is, nehezebb lét­feltételek közé kerülni, akkor azzal kellene foglalkoznia, hogy az elmeszámítógépjét egyre tökéletesebbé fejlessze azokat az elveket alkalmazva, amelyek a mesterséges intelligencia tanulmányozása során a tudomásunkra jutottak. Ha képesek vagyunk egy tőlünk haté­konyabb, gyorsabb, intelligensebb humanoid robot létrehozására, akkor miért nem saját elmekomputerünk továbbfejlesztésével foglal­kozunk inkább? Azon vajon miért nem tudunk vagy akarunk változ­tatni? Ugyanis lehet. Mi képesek vagyunk mindarra, amire a robo­tunkat megtanítjuk, csak nem vagyunk ennek a tudatában.

Képesek vagyunk

- törölni a fölösleges háttérprogramokat, és elménket rendszere­sen karbantartani,

- új programokat feltölteni, más emberek megfigyelésével, má­sok tudásának, tapasztalatának átvételével folyamatosan fejlődni, és megújulni,

- döntéseinket, cselekedeteinket az érzelmektől, a szubjektivitás­tól függetlenné tenni,

- kapcsolódni a szellemi világok végtelen adatbázisához,

- testünket tiszta energiával ellátni, és egyre inkább függetlenné válni az anyagi tápláléktól,

- EMBER mivoltunkat megőrizni, mivel bennünket nem az ér­zelmeink tesznek emberré, hanem a tiszta érzés, a szeretet, amire egyetlen általunk alkotott szuper intelligens robot sem lesz soha képes.

Ez az út nehezebb, mint robotot gyártani, de ez az egyetlen ma­gasabb világokba vezető út, minden más csak zsákutca.

(Rhasoda Varga Margit: Illúziók nélkül 143. o.)