Tudom, már a címtől is sokaknak feláll a szőr a hátán. Én meg még borzolgatni is fogom. Szeretem a népszerűtlen témákat, valami különös mazochista vonzódást érzek irántuk… Most nem az iskolai tanulásról fogok értekezni, és nem is arról, hogy mennyiben segíti elő az életben való boldogulást. Ezek mind unalomig ismételt szlogenek. Sokkal tágabb perspektívából értelmezem a kérdést.

Volt egyszer egy Egység. Mi most ezt Istennek hívjuk, de csak azért, mert nem értjük. Aztán mi kijöttünk ebből az Egységből. Miért? Nem volt jó ott lenni? De jó volt, csak nem értettünk semmit az egészből. Amiben benne vagy, azt másképp látod. Vegyünk egy példát. Adva van egy gyerek, otthon verik vagy ölelik, nem ismer más családot, neki az lesz a természetes, ami vele történik. Ha verik, az, ha ölelik, az. Akkor ismeri fel a helyzetét, ha kilép a családból, és megtudja, hogy mások hogyan élnek. Ekkor átértékelődik az egész megtapasztalása. Szóval azért jöttünk ki az Egységből, hogy képesek legyünk Istent megismerni. Istent azonban csak a teremtésén keresz­tül lehet megismerni. A teremtés pedig micsoda? A körülöttünk lát­ható és láthatatlan világ, az egész anyagi és szellemi Univerzum.

Akik ismernek, tudják, hogy spirituális szemléletű ember va­gyok, mégis mindig nagy súlyt helyeztem (más spirituális tanítókkal ellentétben) az anyagi világ megismerésére. Miért? Mert kézzel foghatóan tapasztalható, reprodukálható, ellenőrizhető, törvényszerű­ségekbe foglalható, leírható. Egy stabil kiindulási pont. A világ meg­ismerésének az anyagi világgal kell kezdődnie. Aki nem így jár el, teljesen elveszíti a fonalat. Most érkeztünk meg a mondandóm lényegéhez. Mit kell megtanulni?

1. A megfigyelést. Mi kell ahhoz, hogy jó megfigyelők legyünk? Koncentráció a témára, másképpen fogalmazva fókuszálás. Mindenki készített már fotót életében. Amikor fókuszálsz, elhanyagolod a kör­nyezetet, hogy jobban kiemeld a vizsgált objektumot. Utána pedig miután közelről megfigyelted, ismét belehelyezed a környezetébe, hogy az összefüggések is kiderüljenek.
2. Az értelmezést. Ez arra a kérdésre válasz, hogy mi ez? Ha nem figyelted meg jól, akkor nem fogsz helyes választ adni a kérdésre.
3. Értékelést. Mi dolgom van vele? Ha nem volt jó az értelmezés, akkor az értékelés is helytelen lesz. A helyes értékeléshez már szük­ség van a fókuszpont áthelyezésének képességére is. És itt jön a lényeg. A helytelen értékelés miatt alakul ki a ragaszkodás-elutasítás a szóban forgó objektummal kapcsolatban. Így alakul ki az, hogy emberek dolgokról azt hiszik, azt meg kell szerezniük, az övék; ha elveszítik, ha nem kapják meg, fájdalmat éreznek, illetve bizonyos dolgokat elutasítanak, azoktól elhatárolódnak, félni kezdenek. Mindennek az alapja a helytelen megfigyelés, a helytelen értelmezés és a helytelen értékelés. Mindezeket a dolgokat az embereknek az anyagi világ objektumain kellene megtanulni először, és a legegy­értelműbben kezelhető objektumok a matematika, kémia és a fizika területére esnek.

Tekintsük példaként a vizet. Mindenki látott már vizet… Kinek mi jut eszébe a vízről? Ez most egy gondolatkísérlet. Mindenki tegye fel magának a kérdést, mit tud ő a vízről? A kérdésre adott válaszokból minden kiderül:

1. Mennyire jó megfigyelő, azaz mennyi mindent tud a vízről?
2. Mennyire jól tudja a megfigyeléseit értelmezni, azaz a vízről alkotott fogalmait hogyan tudja elhelyezni az ismereteinek a rend­szerében (pl. kémiai, fizikai, biológiai, spirituális tulajdonságok).
3. Mennyire jó az értékelése. Ez a – mire jó a víz? – kérdésre adott kimerítő választ takarja. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb embernek már a víz esetében is problémái lesznek. (Pl. az egyete­men, természettudományi karon, vannak hallgatók, akik nem tudják megállapítani hőmérő nélkül, hogy mikor forr a víz; a külföldiek még kisebb százalékban képesek erre.) Ezek után hogyan fogja kö­vetni amit a szakácskönyv leír: ’…amikor forr a víz, tedd bele a tésztát’ vagy honnan fogja tudni, hogyan befolyásolják a vízben oldott anyagok a forrás- és az olvadáspontot… Ezek az emberek, akik (eredendően nem tudták mikor forr a víz) lesznek a jövő értel­misége, akiktől pl. a víztisztító berendezést veszed.

Most térjünk vissza az alapkérdésre, nekünk Istent kellene meg­ismerni, ami túl van az anyagi világon. Hogyan fog objektív megfi­gyelést, értelmezést és értékelést adni az a személy, akinek prob­lémája volt a víz c. feladatnál, mondjuk a szellemi világ felépítéséről, feladatáról, működéséről? Pedig Isten még azon is túl van… Eláru­lom, sehogyan. Ha találkozom látó, jós stb. hírében álló személlyel, akkor az első kérdésem, hogyan működik a víz? Válasz: Ő csak a halottakat látja. Kösz. A három alappillérnek (megfigyelés, értelme­zés, értékelés) működnie kell annál, aki látó, jós, szellemi kalandor akar lenni.

Az anyagi világbeli tanulmányok tréningezik az elmét. Mindig azt szoktam mondani a hallgatóimnak, mindegy, mit tanultok, a lé­nyeg a tanulás folyamata. A tanulási folyamat által fog kifejlődni az idegrendszernek az a kifinomult szerkezete, amely alkalmassá tehet valakit arra, hogy magasabb szintű szellemi tevékenységet végezzen. Gondolok itt arra, hogy kreatívan alkalmazza a tudását, eredeti ötle­tei legyenek, képes legyen a látott, hallott, olvasott ismeretek felül­vizsgálatára, és önálló értékelésére. És a spirituális tevékenység még ezen is messze túlmutat.

(Rhasoda Varga Margit: Illúziók nélkül 120. o.)