Az ég a Földdel összeér

Elszakadás és visszatérés (részlet a könyvből)
Régóta tanulmányozom az emberi fajt abból a szempontból, hogy mi zárja el az embereket Istentől? Miért keresik kevesen, és miért találják meg még kevesebben az Istenhez vezető utat? Ebben a néhány bevezető gondolatban a megállapításaimat összegzem.
A tanulatlan embereket a tudatlanság.
Azon ismeret hiánya, hogy nincs tudomásuk arról, hogy Isten nem tőlük függetlenül létező entitás, hanem saját maguk legtisztább része. Mivel nem ismerik ezen felismeréshez vezető utat, így nem jutnak közelebb önmagukhoz.
A tanultakat a tudás.
A megszerzett tudás a világról oly sokrétű, és ehhez mérten az elme kapacitás oly kevés, hogy a tanultak tárolása, összerendezése, kombinációja teljesen lefoglalja az elmét. Így Istennek már nem jut hely.
A szegényeket a szegénység.
Mivel napjaikat azzal kénytelenek tölteni, hogy megszerezzék a napi betevő falatot, már nem jut erejük arra, hogy fejlesszék azon képességeiket, amely Isten felismeréséhez vezethetne. Mivel az imádkozás helyes technikáját sem ismerik, így még ha imádkoznak is, annak hatása csekély ahhoz, hogy átütő eredménnyel járjon.
A gazdagokat a gazdagság.
A hatalmas vagyon olyan lehetőségek tár fel előttük a világi élvezetek megtapasztalásához, hogy abba nem fér bele Isten, sőt mentális akadályként jelenik meg, amelyet a szabadságuk korlátjaként értelmeznek.
A szerzeteseket a dogmatizmus.
A szerzetesek egy adott ösvényt járnak, amelyet előttük az alapító már kitaposott. Isten azonban mindenki számára egyéni úton közelíthető meg, így a kitaposott útról előbb utóbb merni kell letérni, amelyhez nincs bátorságuk.
A szabadgondolkodókat a gondolkodás szabadsága.
A szabadgondolkodó lételméleti filozófus (ontológus), aki elszakad a dogmáktól az ösvények olyan mérhetetlen számát ismeri fel, hogy képtelen valamennyit kipróbálni, és meggyőződni azok járhatóságáról. Éppen ezért egy idő után eltéved a saját maga által teremtett dzsungel sűrűjében, mivel elméjét az így is lehet, úgy is lehet megszámlálhatatlan verziója foglalkoztatja.
A nőket a férfiak.
A női minőséget megélő nő követni szeretné a férfi minőséget reprezentáló férfit, de a férfi tévúton jár, így nem nyújt a nő számára felemelkedést.
A férfiakat a nők.
Az utat ismerő nőktől megriadnak a férfiak, mert mellettük nem tudják megélni a férfi minőséget, a többi nő pedig világi élvezetekre csábítja őket.
A gyermekeket a szülők.
Mivel hamis, gyermeteg és álszent mintákat mutatnak Istenről (Mikulás, Angyalka, Jézuska…)
A szülőket a gyermekek.
Mivel a felnevelésükhöz szükséges anyagi javak megszerzésével vannak elfoglalva.
A bűnözőt az ítélettől való félelem.
Mivel attól fél, hogy őt Isten megbünteti, ezért inkább megtagadja. Mivel nem tudja, hogy senki senkit sem büntet, minden bűnhődés önbüntetés.
A bírót az ítélet.
Mivel nem tudja, hogy amikor ítélt mások felett, önmaga felett mondott ítéletet.
A fiatalokat a tapasztalatlanság.
Mivel nem tudják, hogy életük egyetlen valódi értelme, hogy megtalálják a hazavezető utat.
Az öregeket a halálfélelem.
Mivel nem tudják, hogy csak a test hal meg, és a lélek örök, vagy ha hisznek ebben, akkor félnek attól, ami a halál után történhet velük, mivel arra nincs hatásuk.
A remetéket a magány.
Mivel nincs külső tükör, amihez viszonyítani lehetne a fejlődést.
A társadalomban élőket a szocializáció.
Mivel az adott társadalom szociális mintarendszerébe kell illeszkedniük, az Istenmegvalósítás pedig a mintáktól való elszakadást kívánja meg.

Vissza
Miután ez a földi élet egy virtuális világ - nem egyéb, mint egyfajta komputer szimuláció, amelyben az előző élete ...







