Az alábbi megfigyeléseim az UKTM spirituális önismereti tréningjén tanultak tovább gondolásából születtek. Ott az előítéleteket az elmetevékenység szükséges, de elkerülhető részeként definiáltuk. Egy nemtudatos előítélet felismerése után újra vizsgáltam az előítéleteket, most akkor "hiba"-e, hogyan alakul ki és miért?

A megfigyeled-megérted-döntesz-cselekszel eljárást használva hasonlatként, az előítéleteket a következőképpen írtam le: az előítéletet egy programnak tekintettem az elmében, amikor az elme úgy dönt-és-cselekszik, hogy nem az aktuális (jelen pillanatot) helyzetet figyeli/érti meg, hanem saját információtárat (adatbázist) használ és eredményt vár el, képzel el. Ez az elvárás lehet tudatos vagy nem tudatos.

Tudatosra példa: szól a telefonom, azt hiszem X személy hív, ellenben Y hív.
Nem tudatosra példa: megmosom az arcomat, pillogtatva nyúlok a törlőpapír adagolóhoz, és nincs benne... miközben a törlőpapír (hiánya vagy nem hiánya) eszembe sem jutott. Számtalan hasonló esetet figyeltem meg.

Az előítélet akkor keletkezhet, ha az elme úgy ítéli meg a helyzetet, hogy azzal már találkozott, és van lementett információja hozzá. A lementett információkból egy adatbázist készít, amelyet úgy tölt fel, hogy amikor az esemény lezárul, akkor lementi a következtetéseit.

A legközelebbi hasonló eseménynél (az van lementve, hogy mindig van papír) előveszi ezeket és hasonlóan cselekszik, ezzel energiát spórol. "Hiba" akkor következhet be, ha az esemény valamelyest eltér a lementett esethez képest, és "negatív" következménye van. Lehet pozitív is, de azt nem hibaként éljük meg, ez amúgy szintén előítélet.

Miért cselekszik az elme hasonlóan?

1.
Mivel velünk, körülöttünk, bennünk több esemény van folyamatban adott pillanatban, az összessel nem tudunk egyszerre foglalkozni. Ha mégis cselekedni kell, akkor az elme előveszi a leghasonlóbb lementett információt és kihagyja az újabb megfigyelés/megértés lépéseket és aszerint dönt/cselekszik. Másik példa: nekifutunk a zárt ajtónak, amely azelőtt mindig nyitva volt (az előítélet nem volt tudatos, az eljárás lefutott anélkül, hogy észrevettük volna)
Siettünk és nem megfigyeltük, hogy ki tudunk-e menni az ajtón. Előtte nem gondolkodtunk rajta, hogy kinyílik-e, hiszen mindig azon járunk be-ki és nyitva szokott lenni.

2.
Azért mert, egy érzelem hatást fejt ki ránk, és kimarad a megfigyelés/megértés és automatikusan az elme belenyúl az adatbázisba (és fordítva is működhet, amikor az előítéletből indul az érzelem, és egy lánc lehet belőle…)

3.
Az egó miatt: én jól tudom, már nem kell megfigyeljem; (elhanyagoljuk a megfigyelést és az adatbázisunkat használjuk).

Ha az elme az információkat ("objektíven") megvizsgálná és úgy cselekedne, akkor az előítéletmentes eljárás lenne. Magasabb tudatosságban lehetünk (az alapfunkciókat leszámítva) előítéletmentesek, de mivel öntudatlanul is tud működni a rendszer, ezért előítélet mindig lesz, legalábbis ahol az elme jelen van.

Sok esetben nincs idő adatbázis frissítésre, ha nagyon mélyen belemegyünk, akkor mást se csinálnánk, csak frissítenénk, tehát rá kell bízni/hagyni az elmére az alapfeladatok elvégzését. Ha beépítenénk, hogy mindig a pillanatból vegyük az információt (megfigyelés, megértés...) és ne adatbázisból, akkor alig haladnánk előre, vagy csak nagyon lassan.

A megoldás: a nagyobb (kinek, amivel dolga van) előítélet-infókat kell frissíteni és nem baj, ha egyes frissítések kimaradnak és lefut az előítélet, ha azokkal nem ártunk és tudatosítjuk is valamikor… A tudatosítás az esemény és az adatbázis közötti gyorskapcsolat törlése, és ekkor sikerül a jelenben maradnunk.

Van levegő, amikor belélegzel?

Adorján Zoltán
(UKTM mester)
Csíkszereda, 2021