Régi keletű a vita, hogy a világi törvényeknek mennyire kellene követniük a vallási törvényeket? Ezzel a kérdéssel kapcsolatban osztom meg néhány gondolatomat. Nem egy könnyű nyári olvasmány, de hasznos a tisztánlátáshoz.

A hívők és a vallási vezetők úgy gondolják, hogy a világi törvényeknek a vallási törvényekkel összhangban kellene lenniük, hiszen azért adta őket Isten. A világi vezetőknek pedig gondoskodniuk kellene a betartatásukról, hogy ne zuhanjon le a társadalom tudati és erkölcsi szintje. Az ateisták természetesen az ellenkezőjét gondolják, hiszen, mivel nekik nincs kapcsolatuk Istennel, miért akarnának vallási törvényeket követni? Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a vallások egy adott országban is sokfélék lehetnek, eltérő szabályokkal, és akkor melyiket kellene előnyben részesíteni? Logikusan adódik, hogy a többségét, de a többség időről időre változik, a kisebbségben lévők pedig a szabadságjogaik korlátozásaként élik meg a többségi döntés bevezetését.  

A vallási törvények – a kisebb, zártabb közösségekben – a közösség szokásjogává alakultak, ahol megszólják az embert, ha nem azok szerint él. Ugyanakkor ez a szokásjog gyakran formális, nincs megélt alapja; az emberek kifelé követést mutatnak, maguk között pedig nem, a látszólagos követés képmutatást szül. Gyakori érv az is, hogy a vallási törvények elavultak, túllépett rajtuk az idő, még a hívő emberek sem tartják be azokat. Márpedig, ha törvényerőre emelkednének, akkor szankcionálni kellene a be nem tartásukat. 

A modern országokban a vallási és a világi élet már régóta szekularizált, ami azt (is) jelenti, hogy nem a vallási szabályok szabják meg pl. a törvénykezést. Felhívom a figyelmet arra, hogy pl. az iszlám kultúrában ez nem így van! A különböző vallási kultúrák eltérő mértékben megengedőek a vallási szabályok figyelmen kívül hagyásával.

Még senki sem tudta kitalálni, mi lenne az ideális állapot, van azonban néhány érv, amit célszerű végig gondolni.

1. A vallási törvények a magasabb szellemi világok ideamintáiból fakadnak. Vagyis azt mutatják meg, hogyan kellene élni ahhoz, hogy az ember magasabb szférákba kerüljön. Miután a vallási törvények összefüggéseit az emberek nem értik, ezért parancsolatokká alakították át azokat a vallási vezetők a követőik számára. Emiatt alakult ki az ahány vallási kultúra annyi szabály.
2. Isten egyetlen törvényt sem tett kötelezővé, mindenki szabadon megválaszthatja, hogy betartja vagy sem, de számolnia kell a következményekkel. Ezek a következmények vagy nem evilágiak, emiatt pl. az ateisták számára nem is léteznek (nem bizonyíthatók), vagy a következmények (pl. betegség, halál) megtapasztalását más összefüggésekkel magyarázzák (azaz a felismerést hárítják).
3. A világi létformának meg kell engednie, hogy mindenki szabadon dönthessen, hogyan kíván élni, milyen szabályokat követ.
4. A világi törvényeknek lehetővé kell tenniük, hogy az emberek saját tapasztalatukból szerezzenek élményeket a teremtés működéséről, függetlenül attól, hogy miben hisznek.
5. A társadalomnak működőképesnek kell maradnia, ezért a nagyon durva eltéréseket az általánosan elfogadott normáktól tiltani kell, hogy az adott kultúra működése ne fulladjon káoszba.
6. Egyes vallási szabályoktól való jelentős eltérés intézményes megengedése az egész kultúra, sőt az emberi civilizáció bukását okozhatja.

A világi törvényeket mindezek figyelembevételével kellene megalkotni.

Összefoglalva:
- A vallási törvények ideaminták (az ideális állapot leírásai),
- követésük önkéntes,
- a földi létsík elhagyását szolgálják,- azok számára kötelező, akik magasabb világokba szándékoznak belépni.
- A világi törvények reális viselkedésmintán (amelyet az adott korban az emberek többsége követni képes) alapulnak,
- betartásuk kötelező,
- a földi megtapasztalást biztosítják,
- azok számára lett létrehozva, akik a földi létsíkot nem tudják vagy nem akarják elhagyni.

Az ország kormányzása
a szabályok egyenes betartása,
a háború megnyerése
a szabályok ravasz kikerülése
által vihető végbe.
De az ég alatti elnyerése
csak a szolgálat felismerése
által jöhet létre.

Ez az ég alattiban törvény.
Honnan tudhatom ezt én?
Íme lásd: minél több dolog tiltott,
annál több ember lesz elnyomott.
Minél nagyobb a fegyverzaj,
annál teljesebb a zűrzavar.
Minél több ember lesz ügyes mester,
annál több fölösleges dolgot találnak fel.
Minél inkább a törvénykezés parancsol,
annál több tolvaj, rabló harácsol.

Ezért a bölcs ember úgy kormányoz,
hogy a nem-cselekvés által szabályoz.
Ha ő magában nyugalmat teremtett,
a nép magától lesz fegyelmezett.
Ha ő törvényekkel nem fontoskodik,
a nép magától gazdagodik.
Ha ő a vágytalanság útján halad,
a nép természetes állapotban marad.
(Lao-Ce: Tao Te King; 57, Rhasoda May fordításában)

Rhasoda Varga Margit
UKTM guruja
2026. Budapest