Nekem már összedőlt többször is. Azóta rájöttem, hogy ez természetes jelenség, és tudatosan alakítom a sajátomat, még mielőtt ismét összedőlne. Ezt hívom személyiségfejlődésnek.

A legelső világkép összedőlést általában még kisgyermekkorban tapasztalja meg az ember fia (lánya). Ez az, amit egyesek talán soha, mások - feldolgozási folyamatot követően is - csak nehezen bocsájtanak meg a szüleiknek. Ilyen világkép összedőlést eredményez, ha kiderül, hogy a szülő hazudott, vagy nem tudott (akart) megvédeni; egyszóval kiderül a szülőről - aki a gyermek számára a biztonságot jelenti - hogy nem mindenható, hanem gyarló ember, aki kétségek, bizonytalanságok, félelmek között vergődik. Ezt követően az egyéni életben még számos összedőlést lehet megtapasztalni, ami összefügghet a társsal, a barátokkal, de ideológiákkal, eszmerendszerekkel is. Olyan csalódások ezek, amelyeket követően az embernek át kell rendeznie a világról, és benne, a saját helyéről alkotott felfogását. Szétpukkant egy buborék, és kiderült, hogy más a világ a buborékon kívül, mint amilyennek belülről látszott. 

Vannak aztán kollektív, csoportos világkép összedőlések. Számos ilyet találunk a tudományban, hogy csak a legismertebbet említsem, nem a Nap kering a Föld körül. Ilyen volt Magyarországon egyesek számára 2022. Ápr. 3-a is, de ilyen volt 2000 évvel ezelőtt a zsidók számára az, hogy valaki azt mondta - és keresztre feszítése árán is kitartott mellette - hogy ő az Isten fia.

Ahhoz, hogy megértsük mi történik, amikor összedől egy egyéni vagy kollektív világkép, először azt kell megvizsgálnunk, hogyan keletkezik egyáltalán egy világkép? A világkép egy modell, amelyet az emberiség hoz létre, korábbi egyéni vagy kollektív megtapasztalásokból. Ezt az egyén elme-tudata befogadja, legkorábban a szülők kezdik feltölteni, mint valami alap operációs rendszert, hogy valahogy elinduljon az elme-számítógép. Ez a világkép fejlesztésre szorul, ahogyan a környezet változik körülöttünk, és az egyén a külső hatások révén több-kevesebb sikerrel módosítja azt, ha talál ehhez megfelelő információkat.

Milyen tényezők akadályozzák a modell továbbfejlesztését?

- Nincs rá igény. A nagyapám is így tudta, és neki jó volt. Ekkor a személyiség nem érez késztetést a világkép átalakítására. Ez leginkább zárt közösségekben fordul elő, ahol nagyon erősek a tradíciók. Hátrány: a közösség és az egyén rosszul vagy túl lassan alkalmazkodik a változó világhoz, így lemarad a fejlődésben, sőt kiírhatja magát az evolúcióból. Ilyen pl. az észak-amerikai az indiánok esete, akik nem tudtak integrálódni, emiatt kiirtották őket, vagy a cigányság egyes rétegei, akik lemaradnak a társadalmi fejlődésben.

- Zárt doboz effektus. Az egyén kialakít egy saját világképet, amely eltér a társadalom többi tagjáétól, és ezt nem integrálja az össztársadalmi világképbe. Ilyenkor a szülői modell felülírásra került, de az új nem kapcsolódik csoporttudathoz. Ez a zsenik és az őrültek esete. Ide tartoznak az autisták is. Hátrány: ha egy egyéni modell nem illeszthető be a társadalomba vagy beillesztésére nem tesznek erőfeszítéseket, akkor a társadalom fölöslegesnek, hátrányosnak ítéli meg a világképet, és az egyén kirekesztésével, izolálásával reagál.  

- Erős csoport tudat. A csoportban, amelyhez az egyén tartozik, mindenki hasonlóan gondolkodik. Ilyenkor a csoport által kialakított közösségi világkép kerül elfogadásra az egyénben. Ha a csoport elég nagylétszámúvá válik, akkor egymást erősítő folyamatban azt gondolják, hogy az ő világképük helyes, és mindenki másé hibás. Hátrány: ez a társadalom többsége részéről a csoport kirekesztésével járhat, vagy ha a csoport a társadalmi elfogadását kikényszerítette, akkor idővel a közösségi szemlélet ellenük fordulását eredményezheti. Ha ugyanis egy csoport a szemléletének az elfogadását kikényszeríti, az nem jelenti a szemlélet tényleges integrációját.

Mi a közös az így kialakított világképekben?

Az, hogy mindegyik illúzióból származik, amennyiben az elme-tudat hozta létre őket, és a magasabb tudatosság nem vizsgálta felül a modellt és annak alkalmazhatóságát. A magasabb tudatosság kialakításáért viszont dolgozni kell, sőt meg kell találni és tanulni azokat a módszereket, amelynek a felhasználásával kifejleszthető. Mivel magának az elme-tudatnak önmagától nem jut eszébe, hogy fejlődnie kell, ezért a fejlődése a világkép összeomlásával fog létrejönni. Ez azt jelenti, hogy egyének, csoportok kölcsönös egymásra hatása, harca; politikai, vallási ideológiák összecsapása következik be, amely áldozatokkal, krízisekkel, háborúkkal járhat. Ennek vagyunk tanúi a környezetünkben. Csak a legmagasabb tudatossággal megalkotott világkép modellek lesznek tartósak. Maga a megvilágosodás is egy világkép összeomlás eredménye.

Egy konkrét példa

„Két kicsi kecske baktat a hegyre…” Már óvodás korban tanulják a gyerekek a mesét, amikor két makacs kecskebak összetalálkozik egy hídon, és egyik sem akar kitérni a másik elől. Ha isteni nézőpontból vizsgáljuk meg pl. az orosz-ukrán háborút, akkor lényegében ez történik. Ha valaki nincs kibékülve az isteni szemléletmóddal, akkor helyettesítsen be egy űrlényt, aki a saját szemszögéből elképedten nézi, hogy mit csinálnak ezek az idióták? Mindkét fél makacsul ragaszkodik a saját részigazságához, és nem ad teret a másik részigazságának, és ez mindkét fél kudarcával végződik, sőt a tágabb környezetet is veszélyeztetik. Ugyanaz az összefüggés húzódik meg az egymással ellentétes nézőpontot képviselő érdekcsoportok (pl. LMBTQX és ellenzői, vagy ellentétes politikai, vallási rendszerek) harca mögött is. 

Mi az, ami összeomlana, ha valaki elfogadná a másik fél részigazságát? Az Ego, az önközpontúság. Az az illuzórikus tudat, hogy csak „nekem” lehet igazam, és mindenki más, aki másképp látja, érzékeli a valóságot, az hülye, kiirtandó, és kiiktatandó szereplője a kollektív játéknak. A többezeréves bölcsesség kutatása azonban azt mutatja, hogy a „másikat” nem lehet véglegesen kiirtani, mert újra termelődik, helyét átveszi egy másik személy, csoport, nép. Mert ilyen a valóságunk természete, mert a különbözőség maga a fejlődés mozgatórugója, az egyformaság pedig állandóságot szül, ahol megáll a fejlődés. Ha valaki nem törekszik tudatosan a világszemlélete fejlesztésére, az a külső körülmények hatására, összeomlások által kénytelen változtatni. A változtatásokat azonban mindig a már meglévő tradíciókra lenne célszerű építeni, mert, ha nem ez történik, akkor a változás túlságosan gyors lesz, és arra ellenállás, harc lesz a válasz. 

Ez az összedőlő világkép, a tarot kártyák egyike, a Torony. Ennek a kozmikus beavatási útnak a jelentése az, hogy összedől mindaz, amibe eddig kapaszkodott az egyén az Ego tudatával. Minden, amit értéknek vélt az megsemmisül, elvész, semmi sem igaz abból, amit eddig valóságnak vélt, és csalódottságában az egész személyiség kiábrándul mindenből, alkoholba, kábítószerbe menekül, depressziós, végső soron akár öngyilkos lesz. Pedig ez a beavatási út az életjáték része, csak ha valaki nem érti, akkor gondolja úgy, hogy mindennek vége, mert nem élhet úgy, ahogy szeretne vagy ahogy eddig élt.

Valóban. Változni és változtatni kell. Aki átment a vizsgán, annak kinyílik a tovább lépés lehetősége.

Rhasoda Varga Margit
UKTM vezetőmester
2022. Budapest