
A szerepjáték egyidős az emberiséggel. Már akkor is létezett, amikor még nem volt színház. Az ősemberek a tűz körül táncolva eljátszották, hogyan fogják elejteni a bölényt. Hatalmas jelentősége volt ennek, így készültek a feladatra. Elképzelték, majd csoportosan eltáncolták. A tánc során kiderült az is, hogy ki milyen szerepet vállal majd ebben a műveletben. Voltak, akik inkább háttérben maradtak és voltak, akik egyéni ambíciótól hajtva főszerepet vállaltak. Így a vezető tudta kire számíthat majd. A közös tánc során összekovácsolódott a közösség, és mivel a tánc során sikeres volt a tevékenyég, ez növelte a bölény elejtésének esélyét, hiszen a tánc nem volt más, mint csoportos, gondolati teremtés.
A szerepjáték megjelenik a partnerkapcsolatban, a gyermeknevelésben, ezt tolja képünkbe a filmipar, a valóságshow és direkt módon a színház is. Ahhoz képest, hogy ősidők óta ezt játsszuk, még mindig nem értjük a szerepjáték működési mechanizmusát és jelentőségét. Vegyünk egy másik, modern példát. A facebookon választhatsz magadnak avatárt. Kiválasztod a karaktert, és a karakterrel eljátszol egy kívánt szerepet, miközben te a háttérben maradsz. Mi értelme van ennek? Kérdezi az, aki magát értelmesebbnek gondolja. Nos, az, hogy eljátszhatsz egy olyan szerepet avatárként, amire a „valóságban” esélyed sincs. És igen, ennek lesz „jó” és „rossz” oldala. Mindenki a jellemétől függően reagálja le a lehetőséget. Nos, nekem nincs „avatárom”, magamat játszom, vagyis magam vagyok önmagam avatárja, ha így tetszik. Vagy mégis?
Elárulom, hogy itt a Földön mindenki avatár szerepet játszik, ha tud róla, ha nem. Léteznek magasabb szellemi világok, és annak egy bizonyos szintjén ülünk a számítógépünk előtt, kiválasztunk egy nekünk tetsző karaktert, és avatárként eljátsszuk azt a Földön életről életre váltogatva a szerepeket. Hogyan lehetséges ez?
Isten a producer és azzal a céllal, hogy közelebb vigye a teremtett lények tudatát az Egységhez (Önmagához), bedob a teremtésbe egy ötletet. Az ötlet megtetszik egy forgatókönyvírónak a környezetében, aki kitalálja a játékfilm kerettörténetét. Bemutatja a producernek, és ha ő rábólint, akkor keresnek hozzá egy rendezőt, ő lesz a soron következő világtanító. A világtanító elkezdi castingolni a főszereplőket, akik többé-kevésbé tudatosan állnak bele a projektbe. Majd amikor ez kialakul, akkor összeszedik a mellékszereplőket és a statisztákat. Mielőtt elkezdik forgatni a filmet, számtalan próba zajlik le, ahol egy-egy jelenetet előjátszanak, hogy ellenőrizzék, erre gondolt-e a rendező vagy a producer. A forgatókönyv jelentős egyéni szabadságfokokat tartalmaz, vagyis a szereplő egyéniségétől függően saját jeleneteket rakhat bele a filmbe, ami megzavarhatja, de segítheti is a többieket. Nyilván, aki zavaró körülmény, azt előbb-utóbb kiírják a filmből („meghal”).
Az olyan tudatos játékos, mint pl. Jézus - aki előre látja a jeleneteket, és azt is, ki és mi lesz a zavaró körülmény, továbbá azt is, hogy a zavaró játékosok ellenére hogyan teljesül be a játékfilm célja, az ötlet magva - ritkán lép be a játékba. A színész-avatárok többsége kevésbé tudatos játékos, akik a szerepjátékba is öntudatlanul sodródtak bele a vágyaik és félelmeik (más szóval a tudatalattijuk fel nem tárt információi) által. Ezért hangsúlyozza minden jógafolyamat a tiszta tudat (ami a tudatalatti karmacsírák felszámolását jelenti) kimunkálását. Az öntudatlan szereplők tehát nem választhatnak szabadon, nekik az jut, ami marad, vagy amihez öntudatlanul vonzódnak, legyen az agresszió, gyilkolás vagy semmittevés. Az adott szerep eljátszása által pedig tovább alakíthatják a következő lehetőségeiket.
Nincs értelme másokra vagy Istenre haragudni azért, mert nem tetszik a szerep, amit kaptál. Nincs eleve elrendelt sors, lehetőséged van az életed átalakítására, de ehhez változnod kell, mert te nem az vagy amit ”avatárként” játszol, csak fel kell ismerned a színész mögött álló valódi személyiségedet. Pont azért nem tudod még önmagad játszani, mert nem ismered önmagad.
Ha szeretnéd megismerni valódi önmagad, akkor szívesen látunk a spirituális önismerti tréningünkön, ahol pont a tudatalatti motivációk feltárására tanítunk hatékony módszereket.
Rhasoda Varga Margit
UKTM vezetőmester
2026. Budapest
Vissza
Azonosíthatjuk magunkat a fizikai testünkkel (materiális éntudat; én ez az anyagi test vagyok), éterikus testünkkel (finomanyagi éntudat; én a testemet átszövő életenergia mező vagyok), asztrális testünkkel (a személyiségünket alkotó teljes érzelemvilág; én egy jókedélyű, udvarias, barátságos ember vagyok), mentális testünkkel (a személyis ...













