Jelenleg ismert minőségemben kb. 700 év óta inkarnálódom magyarlakta területre, így nem számítok ősmagyarnak. Előtte bejártam sok-sok országot és kultúrát, igazi multinacionális és multikulturális személyiségnek számítok. Most, mégis teljes odaadással élem meg a magyarságomat, nem költöznék más vidékre, semmilyen körülmények hatására. Ahová az ember születik, ott van a feladat. Valamiért ezt az országot, népet választotta, és ebbe a kultúrába kell beilleszteni az önmegvalósítását, ide szólítja a küldetése.

Egy kis népnek a nagy népek között kétféle lehetősége van, vagy asszimilálódik vagy megőrzi az identitását. Kérdés, hogy van-e olyan érték a magyarságban, ami miatt az identitás megőrzését kellene választani? Az én válaszom az, hogy VAN.

Először is a nyelv, amely szép és különleges, egyetemes érték, amely megőrzésre érdemes. Mély szimbolikával és páratlan kifejezőkészséggel rendelkezik, a szókincse szinte végtelenre bővíthető, kompatibilis idegen szavakkal, azok könnyen beépíthetők. A legelvontabb gondolatok kifejezésére is alkalmas, mindeközben kifinomult logikával jellemezhető. Tömör, jelképekben gazdag, szinte festeni lehet vele. Mindezeket a nagy nyelvek is tudják, de nagyon kevés olyan kis nyelv létezik, amely kifejezőképességben felveszi a versenyt a nagy nyelvekkel. Bármely nyelv költészete tartalmi és formai információvesztés nélkül szólaltatható meg magyarul kezdve Shakespeare-től a Shi-King-ig.

Másodsorban, amit úgy hívunk, hogy magyar szemléletmód, amit én magam is gyakran kritizálok, és ami egy jellegzetes információs mező. Mégis, ha megtisztítjuk ezt a személyes lerakódásoktól, amelyek beszennyezik, eljutunk a népmesei bölcsességek szintjéhez, és egy sajátos logikához. Egészen páratlan mélységek fedezhetők fel az un. „józan paraszti” szemléletmódban, amely sajnos kiveszőfélben van a médiák torzító hatására, de valamennyi megőrződött belőle a szépirodalmi alkotásokban, és talán még nem késő megmenteni. Ennek a különleges nézőpontnak az eredménye, hogy olyan sok kiváló koponya született le a Kárpát-medencébe az elmúlt évszázadok során, akik még ha nem is tudtak magyarul, ebbe az információs mezőbe ágyazódva váltak koruk meghatározó személyiségévé. A magyarság megérdemli, hogy ne tűnjön el a nemzetek multikulturális temetőjében, mert az elmúlt évezredben sem a déli (Római Birodalom), sem a keleti (tatár, török, szovjet), sem a nyugati (osztrák, német) hatalmak nem tudták eltiporni. Sok esetben a hamvaiból éledt újjá főnixmadárként.

Ezek után vizsgáljuk meg, hogyan őrizhető meg a nemzeti identitás tudat egy olyan világban, amely a mindent összemosni szándékozó, tévesen értelmezett és hibásan végrehajtott multikulti irányba mutat. Követendő példát is találunk erre a zsidó nép körében. A zsidók a legsikeresebb nemzetek közé tartoznak, és a legtöbb személyes sikert könyvelhetik el, annak ellenére, hogy évezredek óra módszeresen próbálják őket kiirtani. Mi a titkuk?

1. Összetartás. A zsidó a zsidót támogatja a világ bármely szögletébe csöppenjen is. Ezért nem haragudni kell rájuk, hanem követni őket. Végezzük el a következő gondolatkísérletet. Megnyered a lottó főnyereményt. Kinek adnál belőle? Gondolom: a gyerekeidnek, szüleidnek, barátaidnak, akik hasonlóan gondolkodnak. Ezek után miért háborodsz fel, ha a mindenkori hatalomban lévők ugyanazt teszik, amit te is tennél? A zsidók ennél egy lépéssel tovább tartanak, ők már képesek a saját nemzetük tagjait is mozgásba hozni. Ezt az erős nemzet tudat teszi lehetővé, amely felülírja az egyéni érdekeket, és amelyet szisztematikusan társadalmi és családi szinten is erősítenek.

2. „Hass, alkoss, gyarapíts!” Na, ezt nem zsidó mondta, hanem egy igaz magyar ember, Kölcsey. A zsidók csak csinálják! Hatással vannak, alkotnak és gyarapítanak. Avagy nem egy zsidó tanító (Jézus) mondta-e a tálentumokról szóló példabeszédében, hogy aki nem tudja a tálentumait gyarapítani, attól elvétetik? Ez azt jelenti, hogy aki nem tanul meg teremteni, annak nem lesz! Senkitől sem várhatod, hogy megteremtse neked, amire szükséged van, és senki sem képes helyetted ezt elvégezni, mert aminek a birtoklásához nem nőttél föl, azt nem tudod megtartani.

3. Az erős család. A zsidó család egy konzervatív, patriarchális modell, amelyben a családfő a férfi, aki a család nevét tovább viszi, és azok tartoznak egy családhoz, akik a családfő nevét viselik. Ebben a rendszerben a nő, aki beházasodik a családba, felveszi a családfő nevét, és mindaddig oda tartozik, amíg a nevét meg nem változtatja. Válás vagy nincs, vagy ha mégis, akkor a gyermekek a családfőhöz tartoznak, mivel az ő nevét viselik. A kereszténység fellazította ezt a modellt, mert nem érti. A zsidók viszont értik. A közös név meghatározza a közös családi karmát (életfeladatot), amiben a feleség és a gyermekek kötelesek részt venni, és ezt a név felvétel garantálja. Így mindig lesz, aki tovább viszi a családi vállalkozást; amit a szülő megteremtett, a gyermek köteles megőrizni és tovább fejleszteni. Az elit családok tudatosan hívnak be olyan leszületendő gyermekeket, akik erre képesek.

4. Közös nyelv, közös kultúra. Ezek mindegyike a nemzet összetartó erőit képviseli, amelyet tudatosan ápolnak. A héber nyelvet sokan akkor is megtanulják, ha nem használják.

5. Vallás. A vallás a zsidóknál nem hiten, hanem számos esetben tudáson alapszik. Akik komolyan gondolják az érvényesülést a világban, azok komoly hittudományi képzésen esnek át, amely megalapozza az erkölcsi és értékrendjüket, és nem mellékesen a kiválasztottság tudatukat is. Ideális esetben ez utóbbi pozitívan is felhasználható, ti. az emberiség javára. A vallási összetartozás, az ezzel összefüggő tanulmányok belső tartást adnak, erőt a rendkívüli körülmények elviseléséhez, túléléséhez is. A keresztények hitének erőssége, átéléseik mélysége összességében, a népességcsoport arányaihoz mérten, meg sem közelíti a zsidókét. 

Sok egyéb összetevő van még, amit nem kívánok tovább elemezni. Ha tehát egy nemzet meg akarja őrizni a nemzeti identitását, akkor érdemes figyelembe vennie a fenti szempontokat. A nemzetnek egyénenként és nemzeti szinten is ki kell találnia magát. Meg kell keresnie azokat a tényezőket, amelyek összetartozás élményt képesek nyújtani a nemzet tagjai számára. Ha az a foci, akkor legyen a foci. Egyetlen más sport sincs ma Magyarországon, ami annyi embert tudna megmozgatni, mint a foci. A foci az a sport, amit mindenki tud művelni, ha nem is találja el mindig a labdát, de legalább szalad utána, és az egyetemes elvek értelmében úgyis mindent a folyamatért kell végezni, nem az eredményért. Aki pedig a lelátókon üvölt, kiengedve a gőzt, az addig sem veri otthon az asszonyt. Meg kell találni továbbá azokat a területeket, ahol az átlagtól eltérő vagy kimagasló teljesítményt tudna nyújtani a nemzet, és azokat kiemelten fejleszteni, legyen az fürdőkultúra, lovassport vagy biogazdálkodás.

Annyit tudok biztatásképpen mondani, hogy a magyarság számára az elkövetkező évszázadokban minden rendelkezésre fog állni, hogy megtalálják a küldetésüket a világban. Ez a küldetés olyan nemes és magas, hogy akár a legkiemelkedőbb nemzetek közé emelheti a magyarságot Isten előtt. Azok pedig, akik nem óhajtanak ebben részt venni, és a küldetés ellenében tevékenykednek, elveszítik azt a lehetőséget, hogy magyarnak szülessenek.

Rhasoda Varga Margit
(UKTM vezetőmester)
Budapest, 2021