Minden ember azért van ezen a Földön, hogy felépítse a lelkének a templomát. Egy olyan testet és szellemet, amelyben a lélek jól érzi magát és boldog. Ehhez időre van szükség, amely idő alatt rendet rakunk önmagunkban, elrendezzük a hétköznapi teendőinket, felállítjuk a prioritásokat, kibékülünk önmagunkkal és a világgal. Ehhez egy belső munkára van szükség. Ha ez a folyamat elmarad, akkor a nehézségek szaporodnak, a boldogtalanság nő és végül betegség tünetek jelentkezhetnek.

Ennek a belső munkának a módját tanulni kell. El kell menni valakihez, aki megtanítja, hogyan lehet a leghatékonyabban elvégezni. Elindul a folyamat, a tanítvány boldog, úgy érzi megtalálta, amit már régóta keresett. Végre egyensúlyba kerülhet a magánélete a munkája és a családja. Minden alkalommal boldogan, mosolyogva tér haza, és lelkendezve mesél az új ismereteiről. De természetesen nem tudja ezeket egy az egyben átadni, hiszen még csak most tanulja. És akkor nem várt nehézségek jelentkeznek, amelyek megszakítják a sikert. Ez pedig a közeg (legtöbbször a közvetlen család) ellenállása.

Az „anyu” az „anyjuk” megváltozott, ismeri fel a család! Eddig mindig ugrott, amikor nekünk pl. reggelit kellett készíteni (apu, gyerekek felnőtt emberek mellesleg). Most meg meditál. Valami nagyon furcsa dolog történik vele... Mi az, hogy önfejlesztő tanfolyamra jár, még a végén túlhalad engem, a férfit, és akkor mi lesz? Nem tetszik ez nekem. Biztos valami szektába keveredett, ahol átmosták az agyát. Sürgősen tennünk kell valamit, ez így nem mehet tovább. Múltkor is otthagyta a mosogatni valót és én-időre hivatkozott. Felháborító! És ráadásul boldognak látszik, újabban még mosolyogni is szokott, ahelyett, hogy mártír képpel készítené a vacsorát, ahogy az korábban történt. Lehet, hogy bepasizott? Mi lesz velünk??? Szétesik a család! Saját magát akarja megvalósítani, ahelyett, hogy a MI elképzeléseink megvalósítását segítené. Hiszen azért van NEM?

NEM, kedveseim, „anyu, anyjuk” nem azért van, hogy a ti elképzeléseitek megvalósulást segítse. Azért ti vagytok! Bármilyen segítségnyújtás csak kölcsönös alapokon képzelhető el a felnőtt emberek kapcsolatrendszerében. De úgy látszik még mindig vannak, akik azt gondolják, hogy a nő játékszer, fizetetlen prostituált, cseléd, gyermekeit, férjét kiszolgálni köteles háztartási alkalmazott, aki természetesen csak azért dolgozik, hogy több legyen a család jövedelme, és azt családjára köteles fordítani. Hogy nem lehet hivatása, saját élete, elfoglaltsága, Uram bocsá’ ÉN-ideje. Elképzelhetetlen volt számomra, hogy a XXI. sz-ban azért maradnak ki nők önfejlesztő tanfolyamokról, mert a férjük felháborodása és vádaskodási miatt kénytelenek feladni, vagy mert a gyermekeik, szüleik folyamatos lelkiismeretfurdalást keltenek bennük az elvárásaikkal.

Ibsen Nórája (első megjelenés: 1879!) után már azt gondolhattuk, hogy lezárult ez a fejezet az emberiség történetében. De úgy látszik, mindenkinek egyesével kell megvívnia a maga harcát az önállóságért, felszabadulásért, azért, hogy saját élete lehessen a családon belül. Biztosak lehettek benne, hogy egyetlen férfi sem fog benneteket abban segíteni, hogy az ő uralma alól megszabaduljatok. Mindazonáltal, mindenkinek az jár, amiért megküzdött.

Önálló, megismételhetetlen, egyedi lények vagytok. Nemcsak az emberi, hanem az isteni törvények szerint is egyenjogúak és egyenrangúak a férfiakkal. Ne adjátok fel a lelki utatokat, mert ezért lettetek teremtve, hogy megtaláljátok a Haza (Istenhez) vezető utat, ha már a férfi nem azt keresi, vagy nem találta meg. Istennek a női minősége támogat benneteket!

Rhasoda Varga Margit
UKTM vezetőmester
2025. Budapest