
Az elme iskolázására gondolva sokaknak valószínűleg az iskolai tanulmányok jutnak eszükbe. Azonban korántsem csak erről van szó. A kérdés ennél sokrétűbb. Azzal is kezdhetném, hogy miért csökken az iskolai oktatás hatékonysága? Most tekintsünk el a társadalmi-gazdasági szempontoktól. Ezelőtt száz évvel palatáblán tanítottak, mostanság pedig a legmagasabb technika bevonásával, az oktatás hatékonyságára azonban ez nem volt számottevő hatással, sőt mond-hatni ellenkező hatást fejtett ki. A mostani fiatalok… és akkor jön az ellenérv: nyilván öregszem. Én azonban nem erről beszélek. Sokkal tágabb nézőpontból szeretnék rávilágítani a problémára, a gyökér okokat keresve.
Az elme iskolázása alatt annak fegyelmezését értem. Ez jelenti a figyelem irányítási képességet, az összpontosítási készséget, a figyelem váltásának gyorsaságát, továbbá a figyelem mélységét. A mai fiatalok képességei ezeken a területeken maradnak alatta a korábbi generációk képességeinek. Ez azt jelenti, hogy hiába rendelkeznek szélesebb körű információkkal, hiába nő a tanulmányi idejük, a lemaradásuk a korábbi generációkhoz képest mégis tovább fog növekedni. Több ismerettel rendelkeznek, de nem tudják azokat hasznosítani. Drámai mértékben csökken a kreativitásuk, kombinációs készségük, csak rutin feladatok elvégzésére alkalmasak, sőt még azokat is pontatlanul hajtják végre, továbbá motiválatlanok és motiválhatatlanok. Ez pedig azt eredményezi, hogy a jövőben „rabszolgamunka” vár rájuk, csak alacsonyszintű munkák elvégzésére lesznek képesek, és lecsúsznak a társadalmi ranglétrán. Ha valakire, vagy a gyermekeire nem vonatkoznak ezek, akkor ők a szerencsés kivételek.
Ilyenkor fel szokott vetődni a felelős kérdése, amit jó emberi szokás szerint, mindenki a másikra hárít. Én azonban a megoldási lehetőségeket keresem, nem pedig a felelőst. Mindenki maga felelős a sorsáért, és ha valaki keresi a megoldást, meg fogja találni. Szeretnék mindenkit biztosítani arról, hogy létezik megoldás, nem kell beletörődnünk abba, hogy gyermekünk, vagy magunk ilyenek vagyunk és kész, gyári hibásak, vagy genetikailag elkorcsosultak. Az ember azért kapta az emberi létformát, hogy megpróbáljon tökéletesebbé válni. Minden ebben az irányban tett erőfeszítés már siker, és egy lépés a cél felé. Küldetésemnek érzem, hogy Magyarország fiatalságát kiemeljem ebből a reá váró modern rabszolgasorból, amivé a 21. század falansztere kívánja átformálni az embert. Sajnos a hivatalos oktatás keretei erre jelenleg nem adnak módot. Egyelőre, a szemléletformálás a célom, mert nemcsak a tanítványok, hanem a tanítók is hiányoznak egy sokkal hatékonyabb oktatási módszer létrehozásához.
Először néhány alapelvet kell tisztázni. Minden emberi tevékenység alapja a fegyelem. Legjobb lenne, az önfegyelem, de ha az nincs, akkor fegyelmezni kell. Erre legelőször a szülőnek kellene megtanítania a gyermekét. Ha ez nem sikerül az iskoláskorig, akkor az iskola a jelenlegi formájában már alig tehet valamit. Mindazonáltal a fegyelmezésben kerülni kellene az erőszakot, mert az a félelmek beprogramozásával jár, ezért a szülő, (pedagógus) személyes példamutatása lehetne a megfelelő eszköz. A szülő (pedagógus) azonban azért nem tud példát mutatni, mert nem rendelkezik az elmekontrollálás képességével. Ezért először a felnőtteket kell tanítani. Mire? Először is az önfegyelemre. Még mielőtt bárki felhorkan, hogy ő márpedig fegyelmezett, válaszoljon magának néhány kérdésre:
‒ Egy órával korábban kell felkelnie a szokásosnál, képes-e rá nyűglődés nélkül, (esetleg magától)?
‒ El kell végeznie olyan munkát, amit nem szeret, képes-e rá panaszkodás nélkül, gyorsan és hatékonyan?
‒ Fáradtan ér haza, várja a házimunka, képes-e elvégezni vagy szétosztani a feladatokat anélkül, hogy összevesszen a családtagjaival?
‒ Beesik egy váratlan vendég, nincs otthon kaja, képes-e összedobni valamit a”semmiből”, hogy mindenki elégedett legyen?
‒ Határidős munka van, képes-e egész éjszaka dolgozni anélkül, hogy meginna huszonöt kávét?
‒ Képes-e egyszerre több párhuzamos tevékenységet végezni, úgy hogy mindegyik tökéletes legyen?
‒ Hány feladatot tud egyidejűleg észben tartani, (elektronikus) notesz nélkül, képes-e a feladatok előre elhatározott sorrendjén menet közben változtatni, hogy időt takarítson meg?
‒ Meddig tud egyfolytában csendben, mozdulatlanul ülni, vagy ugyanazt az egyetlen gépies mozdulatot végezni, anélkül, hogy elkalandozna a figyelme?
Lehetne folytatni a sort, de talán ennyi is elég. Ha valaki ezeket mind tudja, akkor azonnal felveszem tanárjelöltnek a tervezett elmekontroll iskolámba (nem tévesztendő össze az agykontrollal!). Ha nem tudja, és szeretné megtanulni, akkor szívesen látom tanít-ványnak. Az itt felsoroltak olyan képességek, amelyek nélkülözhetet-lenek (vagy azok lesznek) ahhoz, hogy valaki jó állást találjon, be tudja osztani az idejét, előrehaladjon mind a munkájában, mind a személyiségfejlődésében, ellássa a családját, és még jól is érezze magát az életben.
Milyen következménye van annak, ha nincs önfegyelem? Káosz. A káosz először az ember személyes életében jelentkezik, aztán elter-jed, szétárad. A kísérő tünetek az állandó rohanás, a folyamatos feszültség, a lemaradás érzékelése. Ezek pedig agresszív viselkedés-mintához vezetnek. Az önfegyelem hiánya tehát mind közvetlenül, mind közvetetten az agresszió növekedéséhez vezet minden terüle-ten. Ha nincs mit enni, akkor elveszik a másiktól, ha nincs nő a szexhez, akkor jön az erőszakos közösülés, ha az áldozat védekezik, akkor megölik. Az önfegyelem hiánya teljes gátlástalanságot ered-ményez. Másfelől az önfegyelem segít kivédeni minden támadást, ami azok részéről érhet bennünket, akik az önfegyelmet nem gyako-rolják. Aki fegyelmezett, az lesz ura a helyzetnek. Ő az irányító. Aki az önfegyelmezést megtanulja, képes átadni a gyermekeinek, és akkor nem lesz gondja velük öreg korára, mert nem rajta fognak élősködni.
Az önfegyelem elsajátításához az út az elme iskolázásán és kon-trollján keresztül vezet. A továbbiakban ezt a témát fogom kifejteni, és több szempontból megvilágítani.
Miért kell tehát megtanulni az elme szabályozását? Mert ennek hiányában
‒ nő az agresszív viselkedésforma; az agresszió térnyerését pedig csak mentálisan fejlett, önmaguk fölött uralkodni képes emberekkel lehetséges visszaszorítani,
‒ nő a semmire sem használható, életképtelen tömegek aránya, aki motiválatlanok, nem tudnak magukkal mit kezdeni, és csak élősköd-nek a társadalom többi tagján,
‒ nemcsak a börtönök telnek meg, hanem az elmegyógyintézetek is, ugyanis a fizikai világ jelenségei lassan összecsúsznak az asztrális világ jelenségeivel, amit nem tanultak meg kezelni az emberek.
Az elme iskolázását indulásképpen kezdjük két gyakorlattal. Az elsőt Hamupipőke, a másodikat Hófehérke gyakorlatnak neveztem el.
(Rhasoda Varga Margit, Az élet megélésének művészete II. 78. o.)

Vissza
Világosan kell látni, hogy az anyagi javakból sosem lesz annyi, hogy az mindenkit elégedetté tegye ...







