Nagyon sajnálom, hogy évekig nem vettelek figyelembe, és azt gondoltam, hogy én vagyok a világ közepe. Hogy rengeteg kellemetlenséget, fájdalmat, keserűséget és sok más gondot okoztam neked, és hogy minden igyekezetemmel azon voltam, hogy elválasszalak az Egységtől, és megakadályozzam igazi lényed megnyilvánulását. Figyelmen kívül hagytam egyszerű óhajaidat, szeretetteljes szavad, végtelen bölcsességedet, és határtalan türelmeddel visszaélve értelmetlen, össze-vissza, ide-oda szaladgáló végeláthatatlan agyalásokkal nehezítettem a közös együttlétünket.

Kérlek, bocsátsd meg nekem, hogy önimádatom és beképzeltségem, valamint látszólagos tudásom miatt betegségekbe, örömökből ürömökbe hajszoltalak a megszámlálhatatlanul sokszor megismételt helyzetek során, amelyekből semmit nem tanultam, mivel, mint robot folyamatosan ismételtem. És mindent megmagyaráztam Neked, és olyan gyorsan váltogattam döntéseimet, hogy Neked is nehezedre esett követned. És olyan sok érzelmet generáltam időről időre, hogy magam is becsavarodtam néhanapján, saját magamtól.

Nagyon megköszönném, ha megbocsájtanál, mivel felismertem, hogy véges létem ellenére is lehetek hasznos, csendes társ, és örömmel tölt el, hogy egy öntudatos, tiszta, tökéletes lényt szolgálhatok minden birtokomban lévő eszközömmel, hogy együtt tapasztaljuk meg a visszatérésed végső csodáját, amelyre annyira vágysz, tudatában azzal, hogy ahová te készülsz, oda én nem mehetek veled. Büszkeséggel tölt el, hogy ilyen gazdám van, és ha majd jön a végső pillanat, csendesen, felemelt fejjel, megbékélve veszek tőled végső búcsút, azzal az utolsó szóval, hogy jó volt veled és hogy szeretlek. Én majd lassan kialszom, míg te örökké élni és ragyogni fogsz. Úgy legyen!

Vofkori László (Chit-Ananda)
UKTM tanító-gyógyító mester
Székelyudvarhely, 2020