Az első mátrixot Isten hozta létre önmagából és önmagában. Ha valakinek ezen a ponton görcsbe rándul a gyomra, akkor Isten helyé­be helyettesítse be a Természetet. Eszmefuttatásunknak sem a lénye­gét, sem az eredményét nem fogja érinteni az, hogy hívők vagyunk-e vagy materialista-ateisták. Tudom, hogy ez most meglepő, de így lesz.

A mátrix tehát egy teremtett világ. Vagy magától jött létre (a ma­terialisták szerint) spontán vagy valamely teremtő intelligencia (Isten) hozta létre. Amennyiben elvetjük Isten létét, akkor az anyag­nak kell olyan fokú belső intelligenciát tulajdonítanunk, amely képes olyan mértékű önszerveződésre és differenciálódásra, hogy létre tud­ja hozni azokat a lényeket, akik rálátnak a működésére. Ezt nézzük meg még egyszer! Szóval az anyagnak – amely eredendően öntu­datlan – az önszerveződése által, létre kellett hoznia olyan fokú tuda­tot, amely képes az anyagot megismerni, és a működését felfogni. Ez rögtön ellent is mond egy ismert materialista tételnek, miszerint az Univerzumban semminek sincs célja, iránya vagy értelme, hanem spontán fluktuációk zajlanak. Így a tudat kialakulásának sem volt sem értelme, sem célja, hanem egy véletlenszerű képződmény, amely majd „elmúlik”. Ezzel azonban ismét ellentmondásra jutottunk, mert mi van, ha a tudat, amely – az eredeti feltételezésünk szerint az anyag terméke – egyszer csak győz az anyag felett, és úgy dönt, hogy anyag nélkül folytatja a működését és a fejlődését? Erre a materialis­táknak az a válasza, hogy nem létezik anyag nélküli tudat. Én pedig azt mondom, hogy a tudat (filozófiai értelemben) az anyag­nak egy olyan magas szerveződési foka is lehetne akár, amely, egy bizonyos fejlettségi szint esetén, képes elszakadni az anyagtól. Ezt cáfolja meg, aki tudja. Ha eddig eljutottunk, akkor innentől kezdve mindegy, hogy az anyag hozta létre a tudatot, vagy a tudat az anyagot.

Az Univerzumot szemlélve, azt látjuk, hogy a működése kétirá­nyú. Létezik keletkezés és elmúlás, galaxisok születnek és eltűnnek, bolygók kialakulnak és megsemmisülnek. Ugyanakkor a fejlődésnek iránya van, az Univerzum tágul. Lehet, hogy egyszer zsugorodni is fog, de most kétséget kizáróan tágul. Ez pedig irány. Valami irányt adott a folyamatnak, olyankor, amikor még tudat, eredeti feltételezé­sünk szerint, nem létezett. Na, ja, az ősrobbanás. Csakhogy az is irány. Valami, ami eddig egyben volt, hirtelen felrobban, és elkezd vele történni valami egészen más, mint eddig. Az elméleti fizikában és a matematikában úgy jellemzik ez ilyen rendszereket, hogy egy függvény megoldásai egy adott ponton elágaznak, mert az eredeti megoldás a paramétertérben instabillá válik. Jellemző a tudományra, hogyha egy kérdésre nem tud válaszolni, akkor egy, a kívülállók számára érthetetlen, állítás mögé bújik. Mert ugyan mitől változtak meg a paraméterek, ha nem attól, hogy a rendszer halad (iránya van) a paramétertérben? Valaminek történnie kellett, ami az ősrobbanást elindította. De még ha elmaszatoljuk ennek a kérdésnek a megvála­szolását azzal a feltételezéssel, hogy ez valami spontán fluktuáció volt, akkor is vitathatatlan, hogy ennek az eseménynek a sokmilliárd éves következménye az, hogy most itt ülök egy számítógép előtt, és ezen az eseményen meditálok.

Nyilvánvaló, hogy a bármilyen módon kialakult tudatos lények törekedni fognak arra, hogy túléljék az anyag spontán önmozgásaiból eredő változásokat, kivonják magukat az anyag fennhatósága alól, és önállósítsák magukat, vagyis anyagtól független létezést nyerjenek. Ez pedig nem más, mint a MÁTRIX LEGYŐZÉSE. A mátrix tehát az anyagi világ, és a tudat az anyag legyőzésére, felülírására törek­szik, tudati evolúciót hozva létre az anyagban. Ez akkor is igaz, ha van Isten, és akkor is, ha nincs. A különbség csupán annyi, hogy ha van Isten, akkor nagyobbak az esélyeink.

Az előzőekből következik, hogy – innen nézve – nem tudjuk el­dönteni, hogy az anyag hozta létre a tudatot, vagy a tudat hozta létre az anyagot. Azt is láttuk, hogy az Univerzum fejődésének valami irányt szabott, sőt szab. Az anyag működésének az egész Univer­zumot egységesen átható törvényei vannak, mint pl. a tömegvonzás. A fizikus azt mondja, tömegvonzás azért van, mert egy bizonyos részecske kölcsönhatást közvetít két másik részecske között. Ez azonban nem magyarázat az eredeti kérdésre, miért kell tömegvon­zásnak lennie? Valami van, és képesek vagyunk megmagyarázni, hogy miért úgy van, de azt nem értjük, hogy miért van egyáltalán? A csillagokban magfúzió folyik, amelynek során fény keletkezik, ami szétárad. Miért magfúzió folyik? Mert több a hidrogén, mint a hélium? Mi döntötte el azt, hogy így legyen? Más kölcsönhatás is eredményezhet fényt. És miért kell egyáltalán fénynek keletkezni? Ki vagy mi határozta azt meg, hogy ez az Univerzum úgy fog fel­épülni, hogy a csillagokban magfúzió által fény keletkezik, ami nél­külözhetetlen lesz az élet kialakulásához? Azt mondjuk, hogy mind­ezt az anyag belső tulajdonságai szabják meg. De akkor ki vagy mi határozta meg az anyag belső tulajdonságait? Ha feltételezzük, hogy kezdetben semmi sem volt determinált, akkor ezekre a kérdésekre választ kellene adnia a tudománynak, márpedig az eredendő kérdé­sekre nincs válasz. Helyesebben az a válasz, hogy ez azért van így, mert így tapasztaljuk, és mivel más lehetőségről nincs megtapasztalá­sunk, elfogadjuk, hogy ez csak így lehet. És itt most egy nagyon fontos ponthoz jutottunk el. Nevezetesen ahhoz, hogy a mátrix meg­határozza a gondolkodásunkat. Számunkra az a magától értetődő rendszer, amelyben élünk. Nem tudunk mást elképzelni. És ez ugyanúgy igaz az Univerzumról alkotott fogalmainkra, mint pl. a családról vagy a partnerkapcsolatról kialakított felfogásunkra. A mátrix tehát leképezi magát bennünk, áthatja a szemléletünket. A mátrix bennünk van. A mátrix mi vagyunk!

Akkor hogyan tudnánk információt szerezni a mátrixon kívüli dolgokról? Ha meg akarjuk változtatni a családról vagy a partnerkap­csolatról kialakított elképzeléseinket, akkor meg kell vizsgálnunk olyan kultúrákat, amelyben másképpen élnek, mint mi, vagyis vonat­koztatási rendszert kell cserélnünk. Ha azonban az Univerzumról akarunk magasabb tudáshoz jutni, akkor kihez forduljunk? A legna­gyobb gondolkodóink sem tudtak okosabbat kitalálni, mint Istenhez, aki végtelen intelligencia formájában jelen van a mátrixon kívül is és belül is. A mátrixon belül maradva tehát nem eldönthető, hogy van-e Isten vagy nincs. Viszont vannak, akik kiléptek a mátrixból, és rajtuk keresztül Isten kinyilatkoztatást adott. Isten azt mondta nekik, Ő öröktől fogva létezik, és mindent Ő hozott létre. Megtehetjük, hogy mindezt nem hisszük el, és magunk indulunk az igazság keresésére. Ebben az esetben végig kell járnunk azt az utat, ami kivezet a mátrixból. A mátrixból kijutottak azt mondják, hogy három teremtett világ van, vagyis a mátrix háromrétegű. Minden intelligens lény úgy lett megteremtve, hogy tovább tudjon teremteni, így jött létre a három világ. Mi a harmadik, azaz legalsó világ középső rétegében élünk. Aki a Legfelső Teremtőről szándékszik kinyilatkoztatást adni, annak a tudatosságával az első világ legfelső rétegéig kell eljutnia legalább, hogy azt mondhassa, ő Istent ismeri. A többiek a hívő kategóriába esnek. Isten megjelenhet ugyan valakinek a nappalijában (is), de az nem jelenti azt, hogy az ő információi Istenről a mátrixon kívülről származnak.

(Rhasoda Varga Margit: Illúziók nélkül 158. o.)