Az Úr megteremtette az emberpárt, és türelmesen tanítgatta őket. Nem akarta őket nagy próbatétel elé állítani, csak kb. úgy, mint amikor megtiltod a gyerekednek, hogy a születésnapja előtt megdézsmálja a csokitortát, ami egyébként neki lett készítve. Persze a gyermek nem érti, hogy miért nem ehet most rögtön, és miért lett tőle eltiltva. Az ilyen tilalmak által megtanul önmegtartóztatást gyakorolni, megtapasztalja, hogy nem mindig és nem azonnal lesznek kielégítve az igényei, hanem azok beteljesítése érdekében tennie kell valamit, egyfajta jelképes szolgálatot illik végeznie. Később pedig annál nagyobb lesz az öröme, ha mégis megkapja majd, amire vágyott úgy, hogy cserébe ő is adott valamit.
Az Úr gondolkodott, hogy mit is tiltson el tőlük. Mondhatta volna a mangófa gyümölcsét is, de az már éppen leérett, az almafa volt soron. Aztán el kellett érnie, hogy komolyan vegyék az intelmét, és valóban próbatételnek számítson. A kert tele volt finomabbnál finomabb gyümölcsökkel, miért pont az almára vágynának? Ezért aztán cselt eszelt ki, hogy vágyat ébresszen bennük: “De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.” (Teremtés könyve 2.17).
Az Úr ismerte jól a teremtett lények természetét. A vágy mindig azzal a dologgal kapcsolatban ébred, amely tiltva van. Az almafa eddig is ott roskadozott az almáktól, közelébe sem mentek, nem irányult rá kitüntetett figyelem. Ha azonban a jó és gonosz tudás fájának tekintjük, sokkal izgalmasabb. Másfelől ugyan mivel fenyegethette volna meg őket? Valami olyasmivel, amiről nem tudnak fogalmat alkotni. Ilyen a mi szülői gyakorlatunkban a krampusz. A gyerek nem tudja mi a krampusz, ezért félni kezd tőle, mert ismeretlen, mert még nem tapasztalta. A Paradicsomban azonban nem volt krampusz, legyen akkor a halál. Halál egyenlő krampusz. Valójában a Paradicsomban nincs halál, értelmezhetetlen fogalom. Az Úr legmerészebb álmaiban sem gondolta, hogy ez a kis játék, évezredek elmúltával – egy hitrendszer részeként – mint eredendő bűn, ég bele az emberiség gondolkodásába, és azt sem, hogy művészek százai számára szolgáltat ihletet, és festményeken csodálhatjuk majd, ahogyan a meztelen Éva szűzies, de mégis erotikus mozdulattal nyújtja át Ádámnak a félbeharapott almát.
Ádám és Éva az almafa alatt aludtak éppen, amelyről eddig tudomást sem vettek, most azonban különösen értékes lett a számukra. Évát egy hűs szellő felébresztette, felpillantott az almafára és vágyakozva nézte a gyümölcseit. Ebben a pillanatban az egyik almából előbújt egy kukac. Éva még sosem látott ilyet. Megvizsgálta a kukacos almát, és ráérzett, hogy a kukac az almával táplálkozik. Éva nem ismerhette az állatvilág rendszertanát, amelynek értelmében a kukac és a kígyó két különböző rendszertani kategóriába tartozik, ezért Éva számára a kukac és a kígyó között csupán méretbeli különbség mutatkozott. Azt gondolta a kukac az kiskígyó, amely az almában kel ki, és amikor már nem fér el benne, akkor kimászik, hogy kívül tovább növekedjék. Gyorsan felébresztette Ádámot, hogy megossza vele a tapasztalatait.
– Ádám, ébredj! Egy kígyót láttam kimászni az almából…
– Ugyan, hagyjál már, biztos álmodtad. – és a másik oldalára fordult.
– Nem álmodtam, úgy volt. Nézd meg a lyukat, itt mászott ki.
– Jól van, na és?
– Hát nem érted? A kiskígyó ehet abból az almából, amiből mi nem!
– Hm. – Ádám nem értette, de tovább szeretet volna szunyókálni.
– Ez azt jelenti, hogy a kígyót jobban szereti az Atyánk, mint minket, mert neki megengedte, amit nekünk megtiltott! – mondta Éva sírásra görbült szájjal.
– Van benne valami… – esett gondolkodóba Ádám. – És most mit csináljunk?
– Próbáljuk ki mi is!
– De akkor meghalunk…
– Én nem tudom, mit jelent meghalni, de azt láttam, hogy a kígyók az almában kelnek ki, és kívül óriássá nőnek, vagyis semmi bajuk nem lesz. Mi történhet? Legfeljebb mi is óriások leszünk! Képzeld el, nem kell a fa alól szedni a gyümölcsöket, mert felérjük a legmagasabb ágakat is – lelkendezett Éva.
– Előbb próbáld ki te. – Ádám még vacillált, Éva viszont mohón beleharapott a gyümölcsbe.
– Finom. – állapította meg Éva, és Ádám felé nyújtotta az almát. Ádám is megkóstolta, Éva közben figyelte, hogy lát-e rajta változást?
– Uramisten! – sikoltott fel Éva. – Kígyó nőtt a lábaid között! – Éva eddig figyelmen kívül hagyta Ádám nemi szervét, most pedig azt gondolta, hogy az almával együtt megevett kiskígyó ott akar kibújni a testéből.
– Nekem ez eddig is ott volt. – nyugtatta Ádám.
– Ha ez igaz, nekem miért nincs olyan? – kérdezte Éva.
Az Úr meghallotta azt, hogy a nevén szólítják, és a figyelmét feléjük fordította. Azonnal rájött, hogy hibázott. Hiába akarta gendersemlegesen nevelni az emberpárt, ezek rájöttek a különbözőségükre. Rövidesen ki akarják majd próbálni, hogy mire is való, ami a lábuk közé lett elrejtve. Akkor viszont szaporodni fognak. Ajjaj. Mint amikor a szülő észreveszi, hogy a gyerek pornó oldalakat olvasgat – mielőtt szexuális felvilágosításban részesült volna – és haragra gerjed. Elkéstem, gondolta az Úr. Csak egy megoldás van, sóhajtotta, ki kell kergetnem őket innen. Nem akadályozhatom meg a szaporodásukat, ha viszont túlszaporodnak, tönkreteszik a kertemet. Ezért az Úr a Földre száműzte az emberpárt.
– Látod, – zokogta Éva – mondtam, hogy a kígyókat jobban szereti…
Az emberek máig azt gondolják, hogy nem szereti őket Isten vagy nincs is. Mint ahogy a száműzött gyűlöli a száműző hatalmat, úgy tartják távol magukat Istennek még a gondolatától is. És az emberiség a Földön túlszaporodott, anélkül, hogy megértette volna a tanmesét.
Vissza
Az evolúció elmélet sem cáfolata Isten létezésének, egyszerűen egy, a természetben megfigyelhető törvényszerűség összegzése és leírása. Ilyen értelemben lehet hiányos, helyenként hibás, de alapvetően a jelenség maga, mint megtapasztalás, tény. Másfelől, Isten teremthet az evolúció törvényszerűségének felhasználásával is, és anélkül is.
Ezzel kapcsolatb ...
