Amíg élek ezen a csodás Földön, megígértem az Atyámnak, hogy szolgálni fogom az élőt. Boldogsággal tölti el a szívem, hogy az Ő szent Földjén munkálkodhatok. Vágyom rá, hogy megmutassam az Atyánk és Szent Anyánk szeretetét. Én a fiú vagyok, aki megéli az embert; ajándékul kaptuk e szent Földet és nekünk van szerencsénk munkálkodni rajta. Ha bármit is tudok tenni az emberért, Atyámért és Szent Anyámért teszem, és teszem az Angyalokért is, és minden Fénylényért.
Világi vágytól vezérelve valójában nem szoktam kérni az Istent, csak is a kezét, hogy vezessen. De a lelki vágyam e világban, hogy a lelkeket gondozzam, legyen az idős, fiatal, vagy beteg a teste. Tanítanám őket az Életre és a Halálra.
Én magam vagyok a kimondhatatlan, a tiszta tudat, az Önvaló. A megvilágosodás, Krisna vagy Krisztus tudat az én utam, a Jézusi tanítások az Angyalokkal és Krisnával ötvözve. Példaként fogok viselkedni e Földön, hogy megmutassam embertársaimnak, hogyan juthatnak saját poklukból a Legfelsőbbhöz. Vágyom rá, hogy a Legfelsőbbet mindig boldoggá tudjam tenni, nekem az is már áldás, ha Rá tudok gondolni. Mikor Rá gondolok, megszűnnek a világi érzelmeim, és akkor csak a tiszta érzés van, ami euforikus állapotba visz. Ezért szinte szüntelenül Rá gondolok és érte cselekszem, hogy ne legyenek érzelmeim. Valójában nincs is értelme máshogy az életnek. Hiszen Ő maga az élet. Én az életet szolgálom, míg a Fény világít bennem alázatos szolgája leszek a Létnek, a Legfelsőbbnek. Tőle kaptam a szeretetet, és ez a szeretet ragyogja be az egész világot. Szeretetet és Fényt jöttem adni e világra. Azt is tudom, hogy a Szentlélek összes princípiuma elkísér az utamon.
Őszinte vagyok? Nem tudom... Egész nap Istenre gondolok. Sokat járok emberek között, és nekik más vagyok. Mindig mondják, te más vagy, de én mondom ugyanazok vagyunk. Magas dolgokról beszélek nekik szeretettel és figyelnek. Szerintem kauzálisban tudatban élek többnyire, de valamikor úgy érzem, ez több. Mikor emberek között vagyok kauzális, amikor magam vagyok, buddhi tudatosságba lépek.
Mikor először beszéltem veled, a béka feneke alatt voltam, most úgy érzem a köldöke környékén lehetek. Kedves anyám, nélküled nem találtam volna meg az Önvalóhoz vezető utat. Entitásként élsz bennem. Kezembe adtad az igaz gazdagság kulcsát, ki fogok vele nyitni minden zárat, és ezt a gazdagságot tovább fogom adni azoknak, akik szomjazzák az igazságot. Légy örökre áldott!
Áldott legyen a Mindenható Atyám és a Mindenható Anyám! Ámen Om Ámen.
Matzi Goldberg
(UKTM jóga tanuló)
Hanau, 2021
Vissza
Érdeklődésemet sohasem sikerült beszűkítenem valamely körülhatárolt tudományterületre. Noha a kémiát tekintem szakterületemnek, mindig sikerült áttévednem a környező természettudományok mezsgyéire. Sohasem értettem, hogy az emberek hogyan akarják megérteni a körülöttük levő világot te ...