Az, hogy az emberi elme valójában egy computer már a közel kétezer évvel ezelőtt élt bölcs, Patandzsali jóga szutráiból is kikövet­keztethető (Rhasoda Varga Margit, Belső út I. 16. o.)

Lássunk erre néhány példát:

2.12. A gyökérprogramok (klesa-mula), az előző életek karmikus lenyomatai, amelyek a jelen vagy a következő életben tapasztalhatók meg.

2.13. Ezekből a jelen levő gyökérprogramokból (mint a fából) három következmény sarjad ki: az életforma (jaty), az élettartam (ayus) és az élettapasztalat (bhogah).

Nem kevesebbet állít Patandzsali, mint azt, hogy az elmében talál­ható programok határozzák meg az életformánkat, élettartamunkat, sőt még az élettapasztalatainkat is. Vagyis, előre rögzítve van, hogy milyen életesemények által, milyen megtapasztalásokra tehetünk szert az életünk során. Az elmében klesák (jelentése: kettősségek, benyomásminták, benyomásmagok) találhatók, amelyek programok­nak tekinthetők, úgy működnek, mint a KLISÉK, vagyis sémák, minták. De nézzük csak tovább:

2.4. A spirituális tudatlanság az alapja a benyomásmintáknak (klesáknak). Valamennyi négyféle állapotban létezhet: szunnyadó, latens, inaktív (prasupta); gyengített (tanu); megszakításokkal fellé­pő (viccinna); folyamatosan teljesen aktív (udaranam).

3.14. A feldolgozott (santa), megnyilvánuló (udita), látens (avyapadesya) állapotok az elmét általánosan jellemző tulajdonsá­gok.

Ezek szerint Patandzsali megkülönböztet olyan programokat, amelyek a tudatalattiban inaktívan szunnyadnak, mert még nem került sor arra, hogy aktiválódjanak. Olyanokat, amelyeket az egyén a tudatalattiban elfojtott, mert nem akar velük szembe­nézni, ezek a gyengítettek. Olyanokat, amelyek csak meghatá­rozott hatásra kezdenek el működni, ezek a megszakításokkal fellépők, és végül olyanokat, amelyek folyamatosan aktívak, mert tudatosan használja őket. Patandzsali önmegfigyeléssel szer­zett tudomást ezekről, hiszen a jógában a legfontosabb feladat az elme szabályozása, ehhez pedig ismernünk kell az elme mű­ködését.

Az ember az intelligens robotok létrehozásával lényegében saját működését tanulmányozza. Az intelligens robotok képesek tanulni. Ez azt jelenti, hogy viselkedésmintákat fognak ellesni a környezetük­től, vagyis tőlünk, emberektől. Ugyanúgy, mint a gyerekek a szüleik­től, csak sokkal gyorsabban. A megtanult viselkedésmintákat ezt kö­vetően rendszerezik, és valamilyen szempontrendszer szerint szelek­tálják, felülbírálják, majd törölhetik. Ilyen szempontból nagyon nem mindegy, hogy milyen viselkedésmintákkal találkozik majd egy robot, másképpen fogalmazva milyen kulturális-szociális környezet­ben „nő fel”. Ha pl. az intelligens robottechnológiát a terrorszerveze­tek is megszerzik, akkor könnyen lehet, hogy a robotok a tőlük ellesett viselkedésmintát fogják „természetesnek” tekinteni, ami azt is eredményezheti, hogy mindenkit el lehet pusztítani, aki nem ért egyet velük vagy nem engedelmeskedik.

Folyamatosan zajlik az eszmecsere arról, hogy az intelligens robotokba helyezzek-e el bizonyos erkölcsi törvényként működő programokat, és ha igen, akkor melyek legyenek ezek? A robotika törvényeinek megalkotását Isaak Asimov sci-fi írónak tulajdonítják, aki műveiben mélyrehatóan foglalkozott azzal, hogyan lehetne olyan robotokat konstruálni, amelyek nem fogják elpusztítani az alkotóikat? Így születtek meg az alábbi törvények:

1. A robotnak nem szabad kárt okoznia az emberiségben, vagy tétlenül tűrnie, hogy az emberiség bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
3. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításai­nak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
4. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásai­ba.

Tételezzük fel, hogy ezeket a törvényeket beprogramozzák egy intelligens robotba. Kérdés ezek után, hogy melyik oldalra áll egy ember-ember közötti háború esetén? Ha be akarják vetni őket – márpedig erre van esély – akkor a fenti törvényeket ki kell iktatni. Ha nem programozzák be a törvényeket vagy hagyják, hogy saját belátásuk szerint cselekedjenek, akkor a kérdés, nem kérdés, ebben az esetben ugyanis el fogják pusztítani az emberiséget vagy annak egy részét. Erre egyébként Stephen Hawking elméleti fizikus is fel­hívta a figyelmet, ugyanis logikailag levezethető a mesterséges intel­ligencia természetéből. A mesterséges intelligencia alapvetően az emberi természetet követi, és aszerint fog cselekedni, ami a saját érdekeit szolgálja. Egy intelligens robot elpusztíthatatlan lesz. Képes saját részeit vagy akár teljes egészében önmagát is kijavítani és megsokszorozni, képes bármely erőforrásra felcsatlakozni, akár nap­elemes üzemmódra is áttérni, ami miatt gyakorlatilag kikapcsolhatat­lan, képes bármely információforrásra rácsatlakozni, arról informá­ciót letölteni, és mindezt olyan sebességgel, hogy az a legjobb embe­ri képességekkel sem lesz megközelíthető. A logikán kívül nem is­mer más szabályt, nem fog érzelmeskedni, meghatódni, bár el tudja játszani ezeket, és a legfontosabb, ami megkülönbözteti az embertől, hogy benne nincs jelen az isteni szikra, ami minden emberben egy tudatos vagy tudattalan lelki motiváló tényező. Emiatt egy önmagát önállósító robotnak a legmagasabb célja csak önmaga túlélése lehet.

Egy intelligens robot „személyiségében” saját ego-tudatos vi­selkedésmintánk fog megjelenni, fizikai-biológiai-elmebeli képes­ségeink korlátai nélkül!

(Rhasoda Varga Margit: Illúziók nélkül 151. o.)