A Covid karantén arra is jó volt, hogy az ember olyan tevékenységet végezzen, amit enélkül nem tett volna meg. Én pl. megnéztem a Trónok harca első évadját (ennyi elég is volt, a továbbiakban már csak ismétlik önmagukat). Sokan sok mindent látnak ebben a filmben, ami egyszerre fantasy, thriller, társadalomrajz és filmművészeti alkotás. Mindegy, hogy egy sztorit a történelem előtti időkbe helyezünk-e, sőt az alakok, helyszínek a képzelet világába kerülnek-e, maga a lényeg megmarad, ez egy kőkemény társadalomkritika, amely döbbenetes megjelenítő erővel tolja az ember képébe az igazságot a hatalom és önnön emberi természetéről, ami a mai napig érvényes, ahogyan azt az írásomban analógiák alapján meg fogom mutatni.   

1. Az emberi közösségek kialakulása egy társadalom kibontakozása során magával hozza a hatalom gyakorlásának szükségszerű megjelenését. Egy atomizált társadalom, ahol senki sincs alárendelve senkinek, tartósan nem tud fennállni, mert nem lesz képes összefogni, sem másokkal, sem a természeti erőkkel szemben, ezáltal túlélési esélyei lenullázódnak. A közösség túlélésének eszköze egyértelműen az lesz, hogy a közösség tagjai önként vagy erőszak hatására képesek lesznek-e lemondani egyéni céljaikról a közösség túlélése érdekében. 

2. A hatalom gyakorlása elvileg történhet autokratikus vagy demokratikus módszerrel. A demokratikus vezetés az emberi civilizáció kezdetén esélytelen volt, és mai napig háttérbe szorul vészhelyzet, vagy egy kritikus létszámnál nagyobb közösség esetén. Ennek elemzésére később még visszatérek.

3. A hatalmat tehát a nem demokratikus rendszerekben egy személy gyakorolja, és a legprimitívebb közösségek esetén a hatalom megszerzésének és megtartásának az eszköze a személyes erő (fizikai, mentális). Ez annak kinyilvánítását jelenti, hogy ki tudja fizikailag legyőzni a többieket, illetve ki tudja elhitetni a többiekkel, hogy őt kell követni? Fenn tud-e tartósan maradni egy ilyen rendszer? Nem. Mégpedig azért nem, mert a fizikai és mentális erő a korral alábbhagy, és ekkor szükségképpen át kell adni a hatalmat, ha nem, akkor a vezetőt megfosztják tőle.

4. Éppen ezért a társadalmi fejlődés már igen korán olyan irányba indult el, hogy a vezető, aki valahogyan megszerezte a hatalmat, igyekezett dinasztiát alapítani, és azt az utódaira hagyni. Az utód azonban nem szükségképpen volt olyan erős, hogy meg tudja azt szerezni vagy tartani, ezért meg kellett erősíteni hívekkel, hadsereggel, gazdagsággal, esetleg varázslattal. Szerencsés volt az az utód, akinek mindezek adva voltak, de ez ritkán fordult elő. Lássuk a részleteket. Legyenek adottak az alábbiak:

a) Hívek nagy tömegei, akik szeretik a vezetőt (utódját). Ez tartósan ritka dolog, mert ehhez már nem elég a fizikai és mentális erő, bölcsesség kellene. Ez utóbbi hiányában a hatalom megtartásához a további lehetőségeket veszik elő.

b) Hadsereg, aki hű a vezetőhöz. Ha nem hű, akkor nagyon meg kell fizetni. Ezért a lojális hadsereg mindig igen drága dolog volt. Ha a hadsereg tartja fenn a hatalmat, akkor az erőszak (ököljog) uralkodik.

c) Gazdagság. A vezető a gazdagságra vagy annak növelésére kizárólag az alattvalók kizsákmányolásával tud szert tenni. Teheti ezt direkt vagy indirekt módszerekkel. Mindegy, hogy adót szed, vagy lesöpri a padlást, ezek részletkérdések. Mindegy, hogy bányászattal szerzi az aranyat vagy gyémántot, oda senki sem megy önként dolgozni, ezért vagy javakat kell szétosztani a dolgozók között vagy erőszakkal kell munkára kényszeríteni őket. Ha más népek leigázásával nyernek rabszolgákat, az jobbnak tűnhet, de hosszú távon nem elég hatékony, mert a rabszolga nem érdekelt a bővített termelésben, sőt még a túlélésben sem feltétlenül. Fenn tud-e tartósan maradni egy ilyen rendszer? Nem. Azért nem, mert a hatalom természeténél fogva megosztó. Ha az embereket elve a hívekre és a nem hívekre osztjuk, ezzel máris megfeleztük a támogatók számát. Hogy ez ne történhessen meg, bevezették az intrikák módszerét. Jönnek a besúgók, bérgyilkosok. Ezeknek persze mind-mind fizetni kell, vagy más bérgyilkosokkal eltetetni láb alól őket. A rendszer egy idő után áttekinthetetlen lesz, mert a besúgó, bérgyilkos többfelé is dolgozik (hogy mentse a bőrét), bizalmi válság alakul ki, mert senkiben sem lehet hinni. Továbbá, ha a vezető jelölt megöli (öleti) a regnáló vezetőt, akinek öt gyereke van, akkor egy öléssel máris öt ellenséget szerzett, ha azoknak is van öt-öt gyerekük, akkor az ellenségek száma már 25-re nőtt (+ családtagok). Könnyű belátni, hogy ha a potenciális vezetők folyton hadakoznak egymással, akkor egy idő után egyiknek sem lesz akkora támogatottsága, hogy tartósan nyerni tudjon.

d) Maradt még egy módszer, amit nem említettem, ez pedig a varázslat, a természetfölötti erők bevonása, amellyel elhitetik az emberekkel, hogy a potenciális vezető a felsőbb erők kiválasztottja. A varázslat nagy átalakuláson ment keresztül a történelem során. Hol vagyunk már attól, hogy a törzsi sámán a tűz körül táncolva megidézte az ősök szellemét. A varázslók helyét átvették a papok, az egyházak, a vallás hanyatlásával pedig a médiák. De ne szaladjunk ennyire előre.

5. A fentiekben feltárt összefüggések a hatalom működési mechanizmusára vonatkozóan máig érvényesek. A fizikai erő már nem feltétlenül fontos, de a mentális erő elengedhetetlen. Ezt most úgy hívják, hogy karizma. A lényeg, hogy elhiszik-e a vezetőnek a vezetettek, hogy őt kell követni? Ha a vezető nem elég karizmatikus, akkor más eszközökkel kell megtámasztani. Ennek egyik eszköze a pénz, pozíció, amivel fizetett támogatókhoz juthat a vezető. A kiválasztottak köre gazdasági és politikai pozíciókkal lesz lefizetve, és ebben az esetben a lojalitás lesz a döntő nem pedig a szakértelem, ahogy azt a történelem előtti időkben is láttuk. Másik eszközként a besúgók szerepét a titkosszolgálatok vették át. Különböző politikai rendszerekben ezek nyíltabb vagy burkoltabb formája egzisztál, és igazából csak az egészen jelentéktelen személyek remélhetik azt, hogy róluk nincsenek titkos akták. Ilyen értelemben a társadalomban megjelenik az észrevétlennek maradni mentalitás, mert úgy esetleg túlélhető a rendszer, vagy a beállni a szélirányba, és szolgálni az aktuálisan regnáló hatalmat.           

6. A hatalom képviselői fokozatosan finomították az eszközeiket, és bevezettek egy módszert, ami szintén a történelmi időkből ismert. Ez a báb. Ilyenkor a hatalom kiválaszt egy személyt vezetőnek, és őt a háttérből irányítja. Ilyenkor szokott a köznyelv háttérhatalomról beszélni. Ez az az eset, amikor ugyebár a kétéves király volt az uralkodó, de valójában az anyja vagy a régens irányított, de ma már a kifinomultabb módszerek idejében nem tudni, ki irányít a valóságban. Legfeljebb az sejthető, hogy gazdasági lobbi érdekek mentén állt fel a hatalmi apparátus. Ez azért tűnik működőképesnek, mert a vezetettek nem tudnak ellene fordulni. A vezetettek elégedetlensége esetén elég a bábot egy másikra cserélni, és a játékot lehet tovább folytatni. Tud-e tartósan működni egy ilyen rendszer? Nem, mert a háttérhatalom képviselői is megosztottak, csak éppen a háttérben harcolnak egymással.

7. További működőképesnek látszó trükk a hatalom megszerzésére és megtartására a demokrácia. Ekkor a nép választ, így rá hárítható a felelősség, ha nem jól mennek a dolgok. Ha illúziók nélkül tekintünk saját történelmünkre, akkor belátható, hogy a demokrácia sosem működött. Azért nem, mert a demokráciához sok idő, türelem, minden vélemény meghallgatása, megfontolása szükségeltetne, ezen kívül érett személyiségek, akik képesek önfegyelemre, átfogó szemléletre, a prioritások helyes sorrendbe állítására stb. Ezek az adottságok a korai történelmi időkben biztosan nem léteztek az emberiség fejlődése során, de még ma sincsenek jelen. Ennek bizonyítására elég, ha egy lakóközösség tanácskozását vesszük alapul, ami ott zajlik, ugyanaz történik nagyobb léptékben is. A demokráciákban tehát lesz néhány hangadó személyiség, és a továbbiakban ezen hangadó személyiségek harcának leszünk szemtanúi, vagyis visszajutottunk a Trónok harcához csak most a demokrácia köntösébe bujtatva.

8. A demokráciákban felértékelődik a varázslás szerepe, hiszen a választókat valahogyan meg kell nyerni, hogy egy adott jelöltre szavazzanak. A jelenkori varázslási technika a mentális befolyásolás (agymosás), amiben elévülhetetlen érdemeket szereztek a média képviselői. Amit a varázsló a tűz körüli tánccal ért el, azt most a média képviselői az információk tálalásának módjával, torzításával, (félre)értelmezésével, csúsztatással, direkt félrevezetéssel profizmusra fejlesztették. Alapjában véve én nem bántani akarom őket ezzel. A média így működik. Ezt közülük is sokan látják az értelmesebbek. Azért nem tud másképpen működni, mert nincs független média, valaki finanszírozza, és aki fizet, az szabja meg a tartalmat a saját érdekei mentén.    

9. Ez tehát a Való Világ, amely egy zárt rendszerben (Föld) működik. Amit meg kellene fontolni az embereknek, hogy egy adott munkakörben (legyen az újságíró, tanár, orvos vagy munkás) kinek mikor, hol jön el az a pillanat, amikor azt mondja, nem erre szerződött, és ki mer állni magáért, és vajon létezik-e a halálon kívül más kiút (mindenkinek hite szerint)?

10. A halálon kívül más kiút nem létezik, ezt a játékot mindenkinek aktuális tudatossága szerint kell lejátszani, és a játéknak nincs más célja, mint az önazonosság elérése. A Trónok harca egyik karaktere mindig önazonos tudott maradni, ő Tyrion (a törpe). A kisember, aki sose lehetett vezető, mindig háttérben állt, de mindig az események középpontjában találta magát. Tudta, hogy puszta elvekért nem érdemes hősi halált halni, mindig megtalálta a lehetőséget, hogy kimentse a bőrét, és ha tehette, másoknak is segített.  Minek köszönheti ezt? Nem félt semmitől, és nem volt vesztenivalója.

Ha TE nem vagy az, aki szeretnél lenni, akkor képezd magad, és válj azzá! Csak a félelmeidet veszítheted! 

Rhasoda Varga Margit
(UKTM vezető mester)
Budapest, 2021