Elérhetőségek
+36 30 230 9895
rhmaya@gmail.com
Cikkek
Lélekvándorlás
A lélekvándorlás bizonyítéka, avagy hogyan befolyásolják az előző életek lenyomatai a következő inkarnációkat?
0000-00-00
444

Sokak számára a lélekvándorlás hit kérdése, annak számára azonban, aki ismeri az előző életeit, tény. Az alábbi történetben három generáción keresztül kísérjük végig ugyanannak a személynek az útját szemelvényeket kiemelve az életéből. Amit az alábbiakban leírok nem mese, még akkor sem, ha az olvasó számára annak tűnik. Olyan megfontolandó igazságokat tartalmaz, amelyek öntudatlanul befolyásolják mindannyiunk életét. Ezek az én életem eseményei, de végül ki fog derülni, hogy mégsem, csak részei az információs mezőmnek, ezáltal a személyiségemnek.

Elmúlt életünk történései csak töredékesen állnak össze. Egy-egy kép villan fel a múltból, amint az archív filmet nézem; a kép időnként kimerevedik, és néhány mondat tör be a tudatomba, amely közel ötven-száz év elteltével is meghatározó jelentőségű. Ezek a képek és szavak a mély tudatalattiból lépnek a tudatba, minden esetben emocionális reakciókkal (sírás, elkeseredés, rosszullét) kísérve. Egy írónak, aki csak kitalál ilyen történeteket, a tevékenységét nem kísérik ilyen érzelmi reakciók, amelyek időnként olyan hevesek lehetnek, hogy lehetetlen folytatni az írást, mert összefolynak a betűk, bedagadnak a szemek, és elmosódik a látás.

 

1. fejezet

A kislány, nevezzük Rózának, 1907-ben született Erdélyben Madéfalva környékén. Szülei kisnemesi családhoz tartoztak, és a birtokukon gazdálkodtak. Gyermekkorából nem villannak fel képek. Az első meghatározó élmény, amelynél megáll a film, egy társasági összejövetel, talán szüreti bál 1923 környékén. Itt találkozott élete első és örök szerelmével, amely szerelem a sors elrendelése következtében beteljesületlen maradt. A fiú, nevezzük Edmondnak, elmondta neki, hogy a Vatikánba készül, és letette a szüzességi fogadalmat, utána pedig a Sorbonne-on fog tovább tanulni. Ez a kijelentés kb. azzal volt egyenértékű, hogy „Ne várj rám, sosem fogok ide visszatérni.” A lány ennek ellenére várt, bár tudta, hogy reménytelen. Nem a fiúra várt, hanem valakire, akivel megismétlődik az, amit akkor átélt, de nem történt semmi, az idő pedig könyörtelenül haladt. Így múlt el tíz esztendő. A lány 26 éves lett, és a helyi kulturális közegben már öreglánynak számított, ezért úgy döntött, hogy elhagyja az otthonát. Budapestre utazott új életet kezdeni. Az akkori kisgazdapárt irodájában kapott állást. A párt aktivistáival együtt járta a magyar falvakat, akik népszerűsítették a pártot és a párt lapját, a Kis Újságot. Így ismerkedett meg egy családdal. A családanya a hetedik gyermekét várta, és őt kérte meg keresztanyának. Elfogadta a felkérést, és egyetlen keresztgyermekének a következő nevet adta: Lehel Taksony Álmos. Még a pap sem akarta megkeresztelni a gyermeket a névválasztás miatt, de végül sikerült meggyőzni. Azóta sem adtak senkinek ilyen nevet még a környéken sem. Egy hasonló körútján ismerkedett meg azzal a katonatiszttel, aki végül a férje lett. A férfi anyja ellenezte a házasságot: „Fiam, ne vegyél el egy pesti kurvát, mert annak nem lesz jó vége.” Ez a mondat felért egy átokkal. Az anyós szemszögéből nézve mi is lehetett volna egy 30 év körüli hajadon, aki egyedülálló nőként férfiak társaságában járja a falvakat, ha nem kurva.  Ennek ellenére összeházasodtak, két fiuk született. Nemsokára kitört a 2. világháború.  

A férj a 2. magyar hadseregben teljesített szolgálatot. Még a hadsereg teljes összeomlása előtt egy tisztcsere alkalmából hazarendelték a Don-kanyarból (ezt is Róza intézte el), így épségben visszatért tisztiszolgájával együtt, aki Lehel Taksony Álmos apja volt. Róza a nyilasok bevonulását a budapesti lakásuk erkélyének ablakából nézte. Kisgazdapárti kapcsolatai révén ismert valakit, aki a belügyi szervekhez tartozott. Felkereste, hogy a férjének hamis papírokat szerezzen. Az volt a megegyezés, hogy a férj egyedül szökik majd, Róza pedig a gyerekekkel és ezzel az ismerőssel, mint család indulnak útnak. Róza, amint lehetett felkereste a férjét a hamis papírokkal: „Azonnal szállj ki, ez nem a mi háborúnk.” A férfi a nyilas hatalomátvételt követően dezertált, és megállapodás szerint a családját hátrahagyva a déli határ felé próbált menekülni. Elfogták, és Szegeden tarkón lőtték, mint katonaszökevényt (ekkor a 2. magyar hadsereg maradéka már német vezetés alá tartozott). Róza egyedül maradt a két pici gyerekkel, az egyik hét, a másik kétéves volt. Erdély felé már nem lehetett menekülni, a saját családjára így nem számíthatott, az anyósa pedig őt okolta a fia haláláért. Felkereste azt a férjével közös barátjukat, aki a hamis papírokat szerezte. Eldöntötték, hogy útnak indulnak. A férfi megkérte Rózát, hogy a hitelesség érdekében szexuális kapcsolattal pecsételjék meg a megegyezésüket. Róza, hogy mentse a gyermekeit, és mivel a férfitől függött, beleegyezett. A férfinek nem ment az aktus, orális kielégítést kért. Közben azonban Róza ráérzett, hogy a férfi elárulta a férjét, ennek ellenére végig csinálta. (Ez az esemény egy középkori élet történéseinek ismétlése volt. Az akkori inkarnációjában a nő „önszántából”, de a helyzet kényszerítő körülményeinek hatása alatt szexuális kapcsolatba került a férje gyilkosával. Ez az esemény a tudatalattin keresztül hatott, és más formában megismétlődött.) Megállapodtak, majd az utcára érve Róza köpött egyet az undortól. A férfi az ablakból nézte, ő is érezte, hogy Róza tudja az igazságot, és már emelte is a telefont: „Itt megy XY-né.” Róza már nem tudott visszatérni a gyermekeihez, az utcáról vitte el a gestapó. 

A következő képsorok: utazás a marhavagonban. A deszkák rései között fel-fel villanó napfény még teljesebbé tette a reménytelenséget: „Soha többé nem láthatom a napfényt”. A kilátástalanság és az összezártság a félelemtől rettegő emberekkel a fásultság olyan fokát hozta létre, amikor az ember már sírni sem képes, mert elfogytak a könnynek. Ebben a közegben pillanatok alatt elenyészik az emberi tartás. Az éhségtől, szomjúságtól, bűztől, testi és lelki fájdalomtól dülöngélő emberek egymást tartották, és lökdösték. Itt már nincs emberi minőség jelen. Az első napon még a széklet és a vizelet folyik végig a combon és a lábon, hiszen esély sincs eljutni a vödörig, utána már semmi sem számít. Aki elesik, agyontapossák. A vonat néha megáll, hangok szűrődnek be, résnyire kinyílik az ajtó, bezúdítanak pár vödör vizet, harc folyik néhány cseppjéért is, és ki lehet dobálni a hullákat. Ugrunk a filmben az utolsó jelenethez. Meztelenül beterelnek egy helyiségbe. Az idősebb fiam, test nélküli szellemként áll mellettem, fogja a kezem. A többieket nem találom. Aztán jön valami folytó, égető érzés a torokban, mindenki levegő után kapkod: „Nem kapok levegőt!” Testek vonaglanak a földön, haláltusájukat vívják. Akkor megpillantom a Fényt, benne áll a kisebbik fiam. Szorosan fogom az idősebb kezét: „Gyere, menjünk innen!” És véget ér az illúzió.

A másik dimenzióban elkülönítenek bennünket. Én egy fénnyel teli világban vagyok a kisebbik fiammal, de a többieket nem találom. Itt jó, minden csodálatos és békés. Angyalok vesznek körbe és vigasztalnak. Nem érzékeljük az időt. De nem sikerült befejezni a földi feladatot, vissza kell térni. Elkezdődik a szülők keresése. Kérdezik tőlem, kihez kötődöm odalenn? Senkihez. Minden rokonom, ismerősöm meghalt, és eltévedtek a köztes síkokon. Várni kell. Jön egy férfi, vezetőnek látszik ebben a dimenzióban, válogat közöttünk: „Te jössz”, mutat rám, és nincs lehetőségem nemet mondani. Akkor bevillan egy gondolat: Lehel Taksony Álmos. Ő lesz az apám.  

 

2. fejezet

A kislány, nevezzük Margitnak, 1957-ben született egy kis faluban Észak-Magyarországon. Életének első szakaszát úgy élte meg, mintha légüres térben lenne. „Kik ezek a durva emberek, akik körbe vesznek, és hogy kerültem közéjük?” Az állatokkal inkább szót tudott érteni, mint az emberekkel, de leginkább egyedül szeretett lenni. Már óvodás korában „meditált”, elképzelt helyzeteket, és gondolatban utazott. Ez persze menekülés volt a valóságtól, ami olyan szürke és oly nyomasztó volt, hogy enélkül az álmodozás nélkül szinte elviselhetetlen. Szegénység, félelem, igénytelenség. Ő egy angyali természet, aki sokáig azt hitte, csak örökbe fogadták, és a szülei azért bánnak vele ilyen durván, mert nem a saját gyermekük. Aztán kiderült, hogy minden gyermeknek hasonló a sorsa, sőt sokkal rosszabb, mint az övé. Már 14 évesen menekülne otthonról Budapestre, de nem engedik. Féltik! Szegény szülők sosem tudták meg, hogy amitől féltették, azt a saját otthonában már megtapasztalta, amikor 11 évesen a pedofil rokona szexuálisan bántalmazta. Végül 18 évesen sikerült legálisan lelépnie a szülői házból az egyetemi kollégiumba. Ám a légüres tér nem szűnt, hiábavaló próbálkozások kísérték a sorsát, se igaz barát, se igaz barátnő. 

Margit diákkorában járt az auschwitzi múzeumban. A belépést követően annyira rosszul lett, hogy távoznia kellett, és kívül várta meg a társaságot. A pánikroham gyomorgörccsel, szapora szívműködéssel, patakokban folyó verejtékezéssel, extrém gyengeségérzettel, ájuláshoz közelítő állapottal járt. Hasonló tünetek jelentkeztek nála, akkor is, ha megszólalt egy riasztó vagy sziréna. A tünetekre nem volt magyarázat mindaddig, amíg az előző élet feltárásra nem került. Egyszer elutazott a barátnőivel Szegedre nyaralni, és a barátnői otthagyták egyedül, visszautaztak nélküle.  Akkor történt valami, aminek az értelme csak sokkal később vált világossá. Az egyetem befejezése után megismerkedett egy erdélyi származású férfival. Igazi szerelem vagy szerelmi illúzió? Már sosem derülhet ki. Elválasztotta őket a sors. A férfi Amerikában élt, oda kötötte az egzisztenciája és a családja. „Tudod, én elvennélek, de…” Margit tudta, ez azt jelenti „Ne várj rám, sosem fogok ide visszatérni.” De Margit várt, nem a férfira, hanem arra az érzésre, ami akkor megérintette.

Teltek az évek, férfi vagy társ még a láthatáron sem jelent meg, minden partnerkapcsolati próbálkozása elvetélt. Aztán 30 évesen megismerkedett valakivel: „Vagy veled, vagy senkivel”. Ez ugyan nem az az érzés volt, amire várt, de legalább a tartozni valakihez élményét megadta. Két fiuk született öt év különbséggel, pontosan úgy, mint az előző életben. Akkor már súlyos allergiától szenvedett, és a második fiú születése után kiderült, hogy rosszindulatú daganata van. Miért? Sorsának eseményei a spirituális keresők táborába sodorták. Tanítói jelentőségteljes pillantással vették körbe: „Mi tudunk valamit, amit te nem.” Minden, amire később rájött önmagával kapcsolatban, a saját felismerése, senki nem segítette egy mondattal sem. Egy bizonyos spirituális szint elérése lehetővé tette, hogy eltávozzon belőle az az entitás, aki a megszállója volt. Egy eltévedt lélek, aki nem követte a Fényt, amikor meghalt. Az előző életbeli férjét Szegeden fogadta be végső elkeseredésében, hogy elkerülje az öngyilkosságot, amikor magára hagyták a barátnői. Akkor kezdődött az allergia, és a daganat keletkezése is. Így jelezte a test a változás szükségességét. Margit felajánlotta a testét, lelkét és az egész életét a szolgálatra. Mindent feltett egy lapra, és megkapta a kundalini erő aktiválódását. A betegségek megszűntek, az anyagi síkú vágyak helyébe lépésről lépésre az isten iránti olthatatlan vágy lépett. A spirituális képzés és a tanítványok megjelenése elősegítette az előző életeinek feltárását. Fokozatosan fény derült arra, ki, kicsoda az életében. A jelenlegi férje az előző életbeli idősebb fia volt, ezért érzett összetartozást. A férfi apja - ki gondolná - Madéfalváról származott. Az előző életbeli férje, noha kilépett Margit testéből, még mindig nem követte a Fényt. Ott élt közöttük. Jelenléte olyan életszerű volt, hogy Margit időnként öt tányért tett az asztalra a négytagú családnak.  A volt férj össze akarta hozni a régi családját. Így találta meg Margit az előző életbeli kisebbik fiát, akiről nem is sejtve, hogy ki ő, belészeretett. Az a vonzalom, amit akkor élt meg vele, amikor még kisbabaként a karjában tartotta, most szerelemként tudatosodott. A volt férj a kettejük gyermekeként akart megszületni. Margit felismerte, hogy itt és most más a szereposztás, a feladat az eloldozódás. Miután a helyzet felismerésre került, a szerelmet a kisebbik fiúval tiszta szeretetté alakították. A volt férj pedig Margit egyik tanítványához született. 

Ez a tanítvány megkereste Margitot: „Azt álmodtam, hogy hozzád kell jönni, mert te vagy az, aki segíthet. Azt mondta az orvos, hogy betegen fog születni a fiam. Ciszta van az agyában.” Margit felismerte, hogy a volt férje lesz a gyermek, akit tarkón lőttek. Most már tudatosan befogadta a lelket, kijavította az energiatestében a hibát, majd visszaküldte a magzatba. A legközelebbi vizsgálatnál már nem találtak elváltozást, a gyermek egészségesen született. Ez a karma lezárult.

Egy női tanítvánnyal nagyon szoros kapcsolatba került. Olyan erős volt a rezonancia, hogy befejezték egymás mondatait. Elválaszthatatlanok voltak: „Végre igazi barátnő” gondolta Margit. Egyik alkalommal a barátnő ágyra döntötte, és megcsókolta. Margit lelökte magáról, és öklendezni kezdett, majd gyorsan összeszedte magát, és távozott. Mi volt kellemetlenebb, a sóvár ajkak szájához tapadása vagy az ajkak fölötti szőrszálak érintése? Sehogy sem találta az okát. Annyira nem lehet undorító egy női száj, hogy attól öklendezzen az ember, még ha heteroszexuális is. A helyzet csak egy nyomógomb, ami a mélytudatalattiból fel kell hozzon egy felismerést. Újra és újra erőt vett rajta az undor, és végül ennek az ismételt átélésével jött rá, hogy ez a nő azonos azzal a férfival, aki előző életében feljelentette a gestapónál. Már akkor is titkon szerelmes volt Rózába, akinek azért jelentette fel a férjét, hogy megszerezze őt magának. Amikor felismerte, hogy Róza rájött, hogy ki árulta el a férjét, és ebből már soha nem lesz szerelmi kapcsolat, feljelentette Rózát, hogy ha az övé nem lehet, akkor senkié se lehessen. A férfi nőként született meg ismét, hogy megtapasztalja milyen az, amikor elveszíti a férjét és a fiát, akit a világon mindenkinél jobban szeretett, és nőkét ismét beleszeret abba a nőbe, akihez beteljesületlen szerelem kapcsolta. Margit tudta, hogy le kell zárni ezt a karmát is. Ismét találkozni kezdtek, de most már társaságban. Egyik alkalommal a barátnőn olyan féltékenység lett úrrá, hogy nyilvános helyen, mások jelenlétében, önmagából teljesen kikelve szidta Margitot, leszbi kurvának nevezve. „Isten bocsájtsa meg neked mindazt, amit valaha ellenem elkövettél.” mondta Margit, és ezzel elszakadt a karmikus szál, ami összekötötte őket. Még egyszer összefutottak egy ismerősnél, ahol ugyanaz a nő nyilvánosan dicshimnuszt zengett Margitról, és köszönetet mondott neki, mint mesterének, hogy kihozta őt a családtagjainak elvesztése miatti depresszióból, és az útjára vezette. Soha többé nem találkoztak.

Margit apja haldoklott, kómában volt, már hónapok óta senkit sem ismert meg. Margit tudta, hogy az utolsó találkozás lesz, és azt akarta elérni, hogy az apja emlékezzen rá, hogy később tudjon neki segítséget nyújtani, ha az alsó világokból kell felhozni őt. Belépett az ajtón, leült az ágyára, rákötötte az apját a saját életenergiájára. Az apja hirtelen felült az ágyon és kinyitotta a szemét: „Margitka, te vagy?”, majd ismét elborult az elméje, és egy héten belül meghalt. Ezt követően Margit évente leszállt az alsó világba, megkereste az apját, hogy fel lehet-e már hozni.

Margit, noha aktív kundalinival rendelkezett, a kundalini útjában álló a harmadik akadályt nem tudta teljesen legyőzni. Minden alkalommal, amikor a hatos csakrán megpróbált átjutni, még ha sikerült is átmenetileg, súlyos tüneteket tapasztalt. Egyik ilyen alkalommal egy szertartás keretében felajánlotta magát Istennek, és kiszállt a testéből, így a története 2003-ban véget ért. Ugyanebben az időpontban a testét elfoglalta egy indiai jógi, aki vállalta, hogy Margitként folytatja az életét. Az ő információs mezőjét, személyiségét, adottságait felhasználva és tovább fejlesztve kidolgozott egy jógaiskolát, és megalapított egy szellemi birodalmat, a lelkek tanítása céljából. Mindazonáltal 2021-ig nem jött rá, hogy ő nem azonos Margittal. Hogy ki ő valójában, az már egy másik történet.

 

3. fejezet     

2022. januárjában megszületett egy kislány, nevezzük őt Emesének. Ő Margit jelenlegi inkarnációja, aki megkapta mindazt a tudást és képességet, amivel egykor rendelkezett, és amit a testében lakozó jógi az elmúlt 19 évben továbbfejlesztett, sőt még azt is, amit ez utóbbi entitás a belépését megelőzően, korábbi életeiben megvalósított. Emese történetét azonban már nem nekem kell megírni. Most visszaadom az életét és személyiségét annak, aki azt magától feladva lehetőséget adott nekem arra, hogy ebben a testben szolgáljak. Köszönetet mondok neki ezért, és megsokszorozva kapja vissza mindazt, amit ezáltal értem tett. Áldott legyen az eljövendő élete és munkássága. Találja meg az emberiségért végzett szolgálatban a boldogságát, az élete értelmét, és viselje önátadással azt a sorsot, amelyet magának választott a saját fejlődése érdekében. Egyszer én is elmegyek, és remélem, hogy a helyembe lép, folytatja mindazt, amit elkezdtem, de nem ugyanúgy, hanem tovább fejlesztve, és beépítve abba saját tapasztalatait és újraalkotott személyiségét.  
 

Rhasoda Varga Margit
(UKTM vezető mester)
Budapest, 2022




Ha tetszett, akkor az alábbi gombra kattintva támogathatsz:






 

Vissza
Letölthető könyvek
GYIK
Mi az ego?
Az ego egy tudatossági és önazonosítási központ (program) az elmében, amely az embert elválasztja saját tökéletes szellemétől (isteni énjétől, szanszkritul Atmától). Az ego alatt magát az egész személyiséget értjük, mivel a személyiséget az ego központ hozza létre. Ennek megfelelően az egonak rétegei vannak.
Azonosíthatjuk magunkat a fizikai testünkkel (materiális éntudat; én ez az anyagi test vagyok), éterikus testünkkel (finomanyagi éntudat; én a testemet átszövő életenergia mező vagyok), asztrális testünkkel (a személyiségünket alkotó teljes érzelemvilág; én egy jókedélyű, udvarias, barátságos ember vagyok), mentális testünkkel (a személyis ...
 
 
 
Az UKTM az Univerzális Krisztustudatosság Mozgalom rövidítése.
Célunk olyan életfilozófia kialakítása és terjesztése, amely elősegíti az egyén társadalomba való beilleszkedését, külső és belső békét, harmóniát biztosít a számára és lehetővé teszi, hogy az egyén az adott társadalom és a környezetében élő emberek elhivatott segítőjévé váljon.
Univerzális Krisztustudatosság Mozgalom„a Belső Isteni Mércét kövesse életed, ne a külső emberi tetszés legyen a mérleged.”
Rhasoda Varga Margit: Dimenziókapu, 22 atlantiszi beavatási út

"a bölcsnek nem kell tenni-venni, csak az emberekért lenni. Mindent az embereknek adni, s a többit az égre hagyni."
Lao-ce, Tao-Te-King (Rhasoda May fordításában)
Elérhetőségek
+36 30 230 9895
rhmaya@gmail.com
Rhasoda Varga Margit