Az korábbiakban ismertetett felfogás szerint az Univerzumot Isten teremtette az Őt összetevő elemek önmegismerése céljából. Isten ilyen értelemben atmanok összessége, amelyek egy része alszik (nem tudatos az adott mezőben), más része felébredett; vannak közöttük egyesült atmanok, akik közösséget alkotnak, és egyedülálló, de egységben létező atmanok. A transzcendentális mezőben az atmanokat a transzcendentális (lelki) test veszi körbe, amely Isten női princípiumából származik, míg a legfelső ideaminta, maga az atman Isten férfi princípiumának eleme. A kettő egysége úgy viszonyul egymáshoz, mint a hardver és a szoftver. A hardver a test vagy hordozó, a szoftver pedig az ideaminta vagy információs mező. Az információs mező létezik hordozó nélkül is, de akkor nem tudja magát személyes formában beazonosítani, ezért csak egy mező elemeként ismerhet önmagára.

Az atman egy isteni (lélek) szikra, fény természetű, amely hordozóhoz kötötten részecske jelleget ölt (személyes tulajdonságokkal bír), hordozó nélkül pedig egy információs mező eleme (személytelen természetű), így tulajdonságai nem különböztethetőek meg a mező tulajdonságaitól. Mint fényrészecske hullámtermészettel rendelkezik, így tartózkodási valószínűséggel jellemezhető, amely nem más, mint hullámfüggvényének megoldásai.

Az atman sohasem hagyja el teljesen a transzendentális világot, hanem kivetül a teremtett világok különböző szintjeire, azokon bizonyos tartózkodási valószínűséggel lesz jelen. Az atman oszthatatlan, de mivel tartózkodási valószínűsége szétkenődik az univerzum dimenzióiban, ezért elvileg mindenütt megtalálható, mint atman-tudat. A tartózkodási valószínűséget leíró összefüggések a tudatossági hullámfüggvények. Azon a helyen (szinten), ahol ez a tartózkodási valószínűség maximális, az entitás egyéni tudatra ébredése következik be.

A tartózkodási valószínűség maximális értéke szerinti helyen az atman az adott tudatossági mezőnek megfelelő testekkel, mint korlátokkal (hardver), veszi körül magát, amivel elhatárolódik a környezetétől azért, hogy ily módon a környezet és a saját viszonyának összefüggései feltáruljanak előtte. A hardver tehát bekorlátozza az atmant egy adott tudatossági mezőben való önmegismerésre.

Az abszolút valóság (Isten) egy eleme tehát egy fény részecske (atman). Az atman, ha mozdulatlan, akkor részecske formát ölt, így a transzcendentális világban az eredeti, részecske formában tartózkodik. Amikor kivetül a teremtett világokba, akkor mozog, így hullámfüggvény formáját ölti, amely tartózkodási valószínűséggel jellemezhető. Ennek a hullámfüggvénynek lesznek maximumai a teremtett világokban, de ezek a maximumok nem egyformák, sőt egyes maximumok hiányozhatnak is. Az atman akár részecske, akár hullám, hordozóhoz (testhez) kapcsolódik.

A transzcendentális világban a részecskeforma irányít, itt a hordozó (transzcendentális test) olyan tiszta, hogy az atman vezérlése azonnal áttevődik a hordozóra. Nem különböztethetők meg egymástól, sebességük is egyforma. Noha a hordozó elmozdulhat, a hordozóban az atman mozdulatlan. A hordozó kiindulási helyzetben csak a sat-chit-ananda elvi információját hordozza, ebbe ágyazódik az atman. A teremtett lény ezt szeretné kipróbálni és megvalósítani a teremtés különböző szintjein, mivel addig nem jöhet létre felébredés, amíg nem bizonyosodott meg afelől, hogy képes megvalósítani az elvet a gyakorlatban (istentől látszólag elszakadt állapotban). Azok a helyzetek, amelyekben a sat-chit-ananda elv kipróbálásra került a teremtésben, rögzítődik a transzcendentális testben, és az entitás Istenmegvalósításának a minőségét és mértékét jellemzi.

Rhasoda Varga Margit
UKTM vezetőmester
(Belső út könyve I. részlet)