Még mielőtt belekezdek a történetbe, elmondom, hogy semmit sem írok le véletlenül, minden írásomnak saját megtapasztalás a csírája. Ebből kiindulva bontakozik ki az eszmefuttatás. Az alábbi történet csírája két költőtársammal való beszélgetés, amely a feldolgozás során nyerte el a végső formáját. A két külön megtapasztalás egyetlen eseménnyé lett sűrítve, mivel ugyanazt a belső energetikai struktúrát tárta fel mindkettő.. 

Irodalmilag művelt embereknek remélhetőleg mond valamit ez a név, de mivel a történet szimbolikája várhatóan nem mindenkinek világos, röviden vázolom a lényegét az én olvasatomban. Faust, a mágus, a sötétség erőivel játszadozik, saját megtisztítatlan tudatalattijának úttalan útjain bolyong, miközben mesternek képzeli magát. Mindeközben megjelenik a szent és tiszta nő, Margarita, akinek a mindent elsöprő szerelme által Faust megváltódik önnön sötétségétől. Ez az archetípusos férfi-nő párkapcsolati minta olyan mélyen beívódott a keresztény kultúrkörben élők tudatalattijába, hogy öntudatlanul megjelenik a hétköznapi élet síkján, eszerint a férfi azt várja el a nőtől, hogy megtisztítsa őt az élet mindennapos sarától (fogadja el őt kívül és belül olyan mocskosan és koszosan, ahogy van, tartson tisztaságot körülötte az élet valamennyi síkján stb.), a nő pedig azt képzeli, hogy a férfi majd az ő szerelme által megváltozik (nem iszik, nem verekszik, nem káromkodik, jó útra tér stb.).

Ezzel a párkapcsolati mintával az az egy baj van, hogy sohasem volt valóságalapja; egy fikció, ami Goethe tudatalatti vágyából feltörve került napvilágra, és valójában egy belső folyamat szimbolikus leírása. A belső folyamat lényege pedig az, hogy a szent és tiszta NŐ, nem más, mint kundalini shakti. A megváltó női minőség, amely megtisztít minden szennyeződéstől, ennek az erőnek a felemelkedése juttatja el a férfit a vágyott isteni minőségéhez, az agapéhoz, a minden elsöprő szerelemhez, a tantrikus egységhez a nővel, istennel, mindennel, ami létezik. Ennek a belső folyamatnak a projekciója az oka, hogy a férfi külső személytől, a nőtől várja a megtisztulást, a felemelkedést, a mindent felülíró, megváltó szerelem megjelenését az életében. 

Nézzük mi történne, ha lenne egy megtestesült nő, aki képes lenne erre a megváltást jelentő folyamatra, aki olyan szintet képviselne, hogy a szeretetének ereje által az isteni magasságokba emelné a férfit, aki ezáltal egycsapásra megvilágosodna, és egyben a legátszellemítőbb szerelmi élményt élhetné át? Egy ilyen nő egy kristálytiszta tó, egy víztükör, amely mentes az érzelmi hullámzástól, mégis, az érintése a legmagasabb vibrációt kelti, az egységélmény iránti felfokozott vágyakozásból fakadó remegést, rezonanciát. A férfi odamegy a tó partjára:

- Kérlek, fogadj magadba, tisztíts meg engem az egységélmény által a szerelmeddel!

- Rendben, de akkor teljesen merülj el bennem, add fel a korlátaidat, engedj magadba, amíg a belső víz teljesen kicserélődik benned a külső vízre, és már nem lesz megkülönböztethető.

- Én úgy gondoltam, hogy csak a farkamat dugnám be a vízbe… és miután elélveztem és beléd juttattam az éppen önmagam számára is elviselhetetlen sötétségemet, utána tovább mennék, hogy szabad legyek, és azt csinálhassam, amit eddig.

A tó erre nemmel válaszol. Mit is mondhatna? A tantrikus szerelemhez, az agapéhoz egyetlen feltétel teljesülése szükséges, amelyet a szufi mondás híven fejez ki: „Ha velem jössz, veled megyek…”. Így látszólag a nő is egyedül marad, de csak ezen a síkon. A nő számára kinyílhat egy tovább lépési lehetőség egy másik dimenzióba, ahol már találhat olyan személyt, aki kielégíti a feltételeket. Ezen a síkon pedig megvalósíthatja az Ardhanarishwar Sivát, a Siva Shakti egységet önmagában, amely kifelé megfelel a semleges nemnek, belül pedig a saját energetikai minőségeivel átélt egység totalitás élménye.

Rhasoda Varga Margit
UKTM vezetőmester
2022. Budapest