Az anyagi világ teremtője

Ő állhat legközelebb hozzánk, mert ő hozta létre számukra azt a „játszóteret”, amely lehetőséget ad arra, hogy felnőjünk, ilyen értelemben Atyánk, de ő az is, akit megtagad a teremtmény, amikor nem kap meg mindent. A hinduizmusban Brámának nevezik. A vele való egység megélése során négy személyiségét ismertem fel; akiket nem minden vallás különböztet meg név szerint, de léteznek részleges átfedések.

1. személyiség – a Teremtő minőség: a programozó-mérnök

Sokat meditáltam vele, figyelve azt, ahogyan dolgozik. ő a programozó-mérnök. Minden ideát, amit a magasabb Egységből lehív, megvalósít és kipróbál. Ennek során fokozatosan és kis léptékben változtatja a teremtés paramétereit, és minden esetben feljegyzést készít az eredményről. Először egy sémát készít, majd ezt finomítja, ráfókuszálva a részletekre. Ha pl. egy naprendszer készül, akkor először létrehozza az ideaminta sematikus vázát, majd apró részletekben kidolgozza, hogyan nézzen ki. A paraméterek: a Nap mérete, távolsága a keringés fókuszától, keringési idő, forgási idő, bolygók száma, mérete, összetétele, távolsága a Naptól stb. Miután minden változót kis lépésekben kell változtatnia, hogy megismerje a rendszer tulajdonságait, ezért rengeteg naprendszer keletkezik a szimuláció során. Ezeknek minden tulajdonsága a paraméterek változásával összefüggésben fel lesz jegyezve. Ha pl. egy rovar készül, akkor először létrehozza a rovar-elvből (ideaminta) a rovar-sémát, majd a teremtés kibontakozása során a paraméterek finom beállítása eredményezi a rovarok számtalan faját. Minden esetben részletes dokumentáció készül a folyamatról. Hasonlóan történik ez minden más esetben. Miután elkészült a teremtett világ aktuálisan létrehozott formája, utána magára lesz hagyva és tanulmányozva lesz az időtállósága, sorsa. A teremtett világ sorsába ritkán történik beavatkozás, de nem zárható ki. Ezt elsősorban az intelligenciával felruházott lények tudják kérésükkel elérni, de ennek beteljesítése már nem az ő feladata lesz.

2. személyiség – a Törvényt adó: a tudós

Nem elég a teremtés formáit létrehozni. Meg kell határozni az objektumok mozgástörvényeit, a rendszer szabályait. Ezek a szabályok részletesen kidolgozásra kerülnek mind az anyagai, mind a szellemi, mind az élő világra. Előre meghatározott az, hogy mi történjék, ha az objektumok egymással kölcsönhatásba kerülnek. Az ő fennhatósága alá tartozik az összes természettudományos törvényszerűség megalkotása, de ugyanakkor az emberi kapcsolatok játékszabályainak létrehozása is. Ő áll minden isteni törvény mögött, ő a Dharma (Örök Törvény) megalkotója és őrzője. A Teremtő aspektus bal oldalán helyezkedik el. Ő képviseli a szigorúságot, ő az, aki ítéletet mond. Rá szoktak megharagudni az emberi lények, amikor a karmájuk felszaporodása miatt hátrányos helyzetbe kerülnek. A törvények stabilak, egy teremtési ciklus alatt változatlanok, nem lehetséges felülírni őket még saját maga által sem, mert akkor a rendszer nem lesz átlátható. A faladat ugyanis annak dokumentálása, hogy a teremtés az adott paraméterekkel az adott szabályokkal milyen sorsra jut.       

Az első két személyiség együttesen nyilvánult meg a zsidók JHVH istenében, de róla (mint Allahról) kaptak kinyilatkoztatást a muszlimok, sőt a hinduk számára is Brámának ez a két arca tárult fel. Ő tehát az Atyaisten.

3. személyiség – a Krisztus: a kegyelmi aspektus

A kegyelmi aspektus megjelenítése Istentől a teremtésben a női minőséggel való teljes egység megélésének eredménye. Ennek az egységélménynek a következménye a szeretet megnyilvánítása, amely az egész teremtésre kiterjed. A teremtés egész folyamata a női minőség „testében”, mint téridőben, zajlik. A női minőség az, amely átéli a teremtett objektumok (formák, lények stb.) állandó keletkezését és elmúlását, tőle függ, hogy minek mennyi kibontakozási lehetőség adatik meg. Amikor Isten átéli a női minőséggel való egységet, akkor szeretetből kegyelmet adhat azoknak a lényeknek, amelyeket áthatott a szeretet. A szeretet aspektus megjelenése nélkül valóban értelmezhetetlen lenne, hogy mi értelme van ragaszkodni a komputer szimulációban létrehozott „lények” létezéséhez, és a sorsuk jobbra fordításához. A szeretet átélése viszont visszacsatolást hoz létre a Teremtő és a teremtmény között, és ez értelmet ad annak, hogy az Istent szeretni képes lények, mint információs mezők, megtartásra kerüljenek az enyészet helyett. Ez a kinyilatkoztatás Jézus révén lépett be a teremtésbe, ami alapján létrejött az egész emberiséggel létrehozott Újszövetség. A kinyilatkoztatás egyetemes, mégis kevesen értik a lényegét. Jézus kinyilatkoztatta Bráma harmadik személyiségét, a szerető Istent, az Élő Istent és azzá vált! Saját látomásom szerint is a Teremtő aspektus jobb oldalán helyezkedik el („De mostantól fogva az Emberfia az Isten hatalmas jobbján fog ülni.” (Lukács, 22:69). Azáltal, hogy megszemélyesítette Istennek ezt az aspektusát, arcot adott Istennek. Innentől már lehetséges Őt ábrázolni, mert van személyes formája, arca. Isten attól lesz ÉLŐ, hogy lehet szeretni, kapcsolatba lehet vele lépni, ezért mondhatta Simon Péter Jézusról „Te vagy a Krisztus, az élő Isten fia.” (Máté, 16:16). Sem a zsidók, sem a muszlimok, sem a hinduk nem ismerték fel, hogy az anyagi világ teremtőjének (Brámának) egy másik aspektusa került megnyilvánításra a teremtmények számára, a szigorúság és ítélkezés ellenpólusa a kegyelem és szeretet.      

4. személyiség – a nem-teremtő, feldolgozó

Bráma személyiségeinek feltárásában hátra volt még számomra egy kemény feladat, mert ennek megismeréséhez már túl kellett lépnem a dharmamegah samadhi (a szamádi egyik típusa) szintjén. Amikor megéltem Brámával az egységet szemben álltam vele, és így láttam a három személyiségét. Érzékeltem egy negyedik „arcot”, aki elfordult tőlem, pontosan hátat fordított nekem és a teremtő minőségnek is. Intuíciómmal felismertem, hogy ő Buddha, de ennek bizonyításához Buddhával is meg kellett élnem az egységet, ami egy itt nem ismertetett meditációs technikával történt. Buddha belül ragyogó fény és minden irányban homogén. Tiszta tudat, de nem nevezhető üresnek. Minden tudás jelen van benne, ami eddig feldolgozásra került. Felismertem, hogy Ő Bráma „alvó”, nyugalmi állapota, vagyis a nem-teremtő aspektus. Bráma a nappala során teremt, a végén elfordul a teremtéstől és tudatos álomba merül. Buddha Bráma nappala során tudatos álomba merül, annak végén pedig „felébred” és elkezdi azt a feldolgozási folyamatot, amelyre nem került sor a nappal időszakában. Buddha azért nyilvánította meg ezt az állapotot, hogy felismerjék azok, akik ebben a folyamatban részt fognak majd venni. Ide csak tiszta tudattal lehet bekerülni, miután minden információ törlésre került, és csaknem lehetetlen kijönni, mert „nem lesz, aki ki akarna jönni”, vagyis teljes feloldódás történik a Buddha tudatban. Ám csak a tudat oldódik fel, a tudat kivetítője nem. A tudat kivetítője pedig a lélek (az atman).

Ha nem ismertem volna a Bráma fölött álló még magasabb Istent, akihez, mint atman tartozom, akkor ez a megtapasztalás könnyen az életembe került volna, és nemcsak fizikai értelemben (ez majdnem meg is történt)... Ez a megélés a teremtés minden szintjéről kiemelt abba a mezőbe, ahonnan még senki sem jött vissza (legalábbis a földi síkra)!

Folytatás: Isten arcai III.

Rhasoda Varga Margit
UKTM vezetőmester
2026. Budapest