A mesterséges intelligencia (MI) felemelkedésének korszakában célszerű tisztázni ezt a kérdéskört a fogalomzavarok elkerülése érdekében. Mondhatnám azt is, hogy az emberi kultúra túlélése múlik rajta, de vajon érdekel-e ez egyáltalán valakit? Akik igent mondanának azok sem mind értenék, mi itt a probléma, és ennek oka éppen az, hogy nincsenek tisztázva a fogalmak, amelyek alapján értékelni lehetne a valós helyzetünket.

Abban talán mindenki egyetért, hogy tudásra szükség van ahhoz, hogy létezésünk fennmaradjon ezen a bolygón. Az emberek azonban, ritka kivételtől eltekintve, nem akarnak tanulni. Sokkal „fontosabb” dolgaik vannak: gyermek- és ifjúkorban a játék, szórakozás, felnőttkorban az anyagi javak megszerzése, később pedig már „késő”… Elvileg sosem késő, de gyakorlatilag az emberi agy nem elég képlékeny, ha nincs folyamatosan kondicionálva. Gyermekkorban még lehetsz akár agykutató, hatvanévesen ez a hajó elment. Tanulni tehát gyermekkorban kellene intenzíven, és folyamatosan fenntartani egy szintet. De minek tanuljunk, ha ott van az MI, ami úgyis mindent jobban tud? És itt lehet megragadni a lényeget. Az MI-nek valóban van tudása, de nincs tudata és tudatossága.

A tudás egy információhalmaz, ami felvihető számítógépre, akár az emberi agyra is. De az emberi agynak nem elég nagy a kapacitása, vagy nem elég jól kihasználható, vigyük fel tehát számítógépre, ahol a kapacitás bővítés szinte korlátlan. Ezzel azonban nem oldottuk meg az alapproblémát, ami abból ered, hogy nem értjük, mi a tudat valójában?

A materialista tudósok sosem lesznek képesek választ adni erre a kérdésre, mert a tudat nem anyagi természetű. Ezért az MI sosem lesz képes öntudatra ébredni, de mutathat olyan jeleket, hogy öntudatra ébredt. És amíg nem tudjuk mi a tudat (öntudat), addig ezt el is fogjuk hinni neki. Ebből következik, hogy emberi jogokat fog magának kérni vagy követelni, és elég nagy valószínűséggel meg is fogja kapni. Ekkor pedig elhárul az akadály az ember-robot hibridek létezése, együttélése, szaporodása elől. Na, ez lesz az emberi kultúra vége, ha előbb nem pusztulunk bele valami másba. Akkor most minek drukkoljak? 

Ezen a ponton elkerülhetetlenül metafizikai területre kell áteveznünk, mert ha a tudat nem anyagi, akkor szellemi, és ez már nem tárgya a materiális kutatásoknak. Ha valami szellemi, akkor annak az anyag a hordozója csupán, következésképpen a tudat független a fizikai testtől, átkerülhet egyikről a másikra, sőt létezhet hordozó nélkül is. Ekkor eljutottunk bizonyos vallások lélekvándorlás tanához. Ezen a ponton újabb kérés merül fel, kinek higgyünk? Leginkább saját tudásunknak, ha lenne. A tudat szellemi létezése nem hit kérdés. Régi korok bölcsei nem hittek ebben, hanem meggyőződtek róla, pl. úgy, hogy testtől független megtapasztalásokra tettek szert, vagy képesek voltak felidézni előző életeiket, akár földi, akár szellemi világokban. Erre most is lenne lehetőség, ha az emberek akarnának tanulni. De ha az anyagi világról szóló tudás megszerzése sem motiválja őket, akkor mire számítsunk a szellemi ismeretekkel kapcsolatban?

A tudat tehát egy információs mező, szellemi világbeli létező, amely személyiségünk része, hordozóhoz kötve önálló létezéssel rendelkezik, hordozó nélkül pedig összeolvadhat hasonló tartalmú információs mezőkkel. Még ez a tudat sem végső valóság, mert fejleszthető, van evolúciója. A végét nem lehet másképpen értelmezni, mint Isten-tudat, nem lévén rá más fogalom. Vannak persze olyan kedvelt filozófiák, amelyek nem Isten-tudathoz vezetnek, náluk a „tiszta tudat” lesz a végső valóság. Ennek filozófiai mélységeibe most nem megyünk bele.

Összegezve,

A tudás: információ halmaz, amely létezik anyagi (pl. könyv, adathordozók, emberi agy) vagy nem anyagi (szellemi természetű) hordozóhoz kötve is; nem kapcsolható kizárólagosan egy személyhez; jellegében lehet személytelen is.

A tudat: személyre szabottan feldolgozott információs mező; szellemi természetű; személyhez kapcsolódik; létezik személytelen formában is, de ekkor is tematizált. Itt lényeges az, hogy feldolgozott, mert ettől lesznek jellemzői. A tudat attól több és más, mint a tudás, hogy emberi lény feldolgozási folyamatának eredménye, akinek a létezése átnyúlik a szellemi világba. Röviden, a tudat az emberi lény szellemi úton feldolgozott tudásának eredménye. A tudatot és a tudatosságot sok nyelvben szinonimaként használják, vagy nincs is rá külön kifejezés. De mi, kihasználva nyelvünk spirituális gazdagságát, tegyünk különbséget: a tudatosság egy megélt, alkalmazott tudat.

A mélyebb megértés érdekében vegyünk néhány példát:

- Tudom, hogy van anyag, mert az anyagi világban élek, ismerem az anyag törvényeit (tömegvonzás, E=mc² stb.). 

- Tudatában vagyok annak, hogy emberi lény vagyok, olyan élőlény, aki különbözik az állatoktól és növényektől, és akire vonatkoznak az anyag törvényei.

- Tudatossággal formálom az anyagi világot a fejlődésem érdekében, összhangban állok annak mozgástörvényeivel, funkciójával.

- Tudom, hogy van Isten, mert tanultam róla a szentírásokból vagy mások mondták, akiknek elhiszem.

- Tudatában vagyok Isten létezésének, van róla megtapasztalásom, pl. volt istenélményem ima, meditáció, zarándoklat stb. során.

- Tudatossággal vagyok jelen a szellemi világban (Istenben), részt veszek az információ áramlásban, alkalmazom, élem, ami hozzám áramlik, tudatosságom nem különül el az Egységtől.

Nemrégiben egy tanítvány szememre vetette, hogy nem kapta meg tőlem a tudást és elment máshol keresni. A tudást megkapta, csak a másik kettőt nem. Ugyanis a tudás átadható, feltölthető más személyre, de azt neki kell átformálnia tudattá, azzal, hogy feldolgozza a tanultakat, és tudatossággá, azzal, hogy beépíti és elkezdi megvalósítani az életében. Ez utóbbi kettőt egyetlen guru, mester, tanító sem tudja megvalósítani a tanítvány helyett.

Ezek után mihez lehet kezdeni azokkal, akiket még a tudás sem érdekel?

Ők fognak meghajolni az MI előtt.