Példaképnek választhatunk élő vagy elhunyt személyt, mindkét esetben fontos, hogy elegendő információ álljon rendelkezésünkre az illető személyiségéről. Elemezzük a választott példakép személyiség-vonásait, ugyanúgy ahogy azt magunknál tettük, és határozzuk el, melyek azok a személyiségvonások, amelyeket önmagunknál le szeretnénk cserélni a példakép személyiségvonásaira. Eljárhatunk így több példaképpel is. Kivételes esetben egyetlen példakép teljes személyiségével is azonosulhatunk, de ez esetben legyünk óvatosak, mert kevés a tökéletességet elért ember, és mások hibáit ne másoljuk fölöslegesen, inkább tanuljunk belőlük.

Célszerűtlen olyan személyt választani példaképnek, akivel a médiákban találkozunk. Egyrészt a médiasztárok maguk is papír­masék, kreálmányok, nem önmagukat adják, hanem egy figurát alakítanak. Ennek a szerepnek sokszor semmi köze nincs saját személyiségükhöz, amit sok esetben maguk sem ismernek, másrészt a papírmasé figurák hamis értékrendet közvetítenek. Korunk legna­gyobb problémája, hogy egyre nehezebb olyan példaképet találni, akinek a személyisége a jelenkori társadalomba beilleszthető, ezért járjunk-keljünk figyelmesen a világban, és ha valóban példaképet keresünk, akkor útjaink keresztezni fogják egy olyan személy útját, aki számunkra példaképként szolgálhat.

A legszerencsésebb eset az, ha találunk magunknak egy önmeg­valósított mestert (gurut), akivel teljes mértékben képesek vagyunk azonosulni. Ebben az esetben felvehetjük példaképünk személyiség­vonásait, de ne lepődjünk meg azon, ha „mesterünk” a saját útján fog vezetni bennünket, hiszen ő nem tehet mást. Ha bármilyen kétségünk támad, hogy jól választottunk-e, egyszerűen cseréljünk példaképet.

Sohase feledkezzünk meg arról, hogy személyiségünk (asztrál- és mentáltestünk) valójában csak a ruhánk, és lényegi részünk saját Önvalónk, ő a valódi vezetőnk, ő nem programozható. Személyisé­günk korrekciójára csak az Önvaló sikeres elérése, és a társadalomba való könnyebb beilleszkedés érdekében van szükségünk.

A szentek megfelelő példaképként szolgálhatnak feltéve, ha elérték a tökéletesség állapotát. Ha szentet választunk példaképnek, akkor tanulmányozzuk életét, mielőtt döntünk. Ebben az esetben nem baj, ha nem vesszük fel azonnal a személyiségvonásait, csupán a vele történő meditációt használjuk útmutatásként, ha kétségeink támadnak a cselekedeteink helyességét illetően. Ha viszont úgy döntünk, hogy felvesszük a személyiségvonásait, akkor ne csodálkozzunk, ha nem leszünk képesek beilleszkedni a társadalomba. Ezért ezt csak akkor tegyük meg, ha készen állunk a társadalmi kötelezettségeinktől való visszavonulásra, és már mindent eszerint rendeztünk el.

A mai korban sokan akarnak valamilyen spirituális önmegvaló­sítást elérni, de sokan tévesztenek célt. A leggyakoribb hiba, hogy képzetlenül, műveletlenül, önismeret, következésképpen mások- és az út ismerete nélkül vágnak neki a célnak. A legjellem­zőbb spirituális és vallási csoportok:

1. Átlagos műveltségű, könnyen lelkesedő, hívő emberek, akiket elkápráztat egy messziről jött (lényeg az, hogy külföldi legyen) guru jól hangzó, szlogenekre épülő, és/vagy tudományosnak tűnő tanítása és tudása.

Ami fel kellene tűnjön:

- A szlogenek, pl. „Te tökéletes vagy, hiszen Isten nem teremtett tökéletlent.” Itt a lényeg az, hogy semmit nem kell tenned a tökéletességed elérése érdekében, csak járj a tanfolyamokra, előadásokra.

- Kérdezni nem lehet, vagy ha igen, akkor a magyarázat elmarad, vagy semmitmondó; a kérdezőt kigúnyolják, vagy kínos helyzetbe hozzák.

- A guru felhatalmazva érzi magát, hogy felülírja az elfogadott szentírások szabályait - amelyeket az emberek amúgy sem szeretnek betartani - népszerű állításokkal, és elmagyarázza, hogy az a szabály miért idejétmúlt.

- A tudományos állítások féligazságokra épülnek, nem bizonyítottak és nem bizonyíthatóak, hiányzik a logikus okfejtés, vagy egyenesen egy tudományosnak tűnő halandzsa, amiből egy szót sem ért a közönség, de nagyon jól hangzik, és senki sem meri elárulni, hogy hülye hozzá, hiszen milyen kínos lenne…

- A hívők egy idő után ragaszkodni kezdenek a guruhoz, folyamatos késztetést éreznek a tanfolyamra, előadásra járásra, ha nem mennek, úgy érzik, kimaradnak valamiből, ha elmennek, úgy érzik nagy dologba keveredtek.

- Hiányzik a filozófiai megalapozottság.

1. Átlagos műveltségű, könnyen lelkesedő, hívő emberek, akik vakon követnek egy messziről jött (vagy hazai) gurut, aki rendelkezik egy bizonyos résztudással, esetleg külföldön képezték ki. A csoport közös ismertető jegye, hogy nagyon komolyan gondolják, lemondásokat, vezekléseket vállalnak, erejükön felül gyakorolnak, meditálnak stb., továbbá egy idő után képtelenek lesznek beillesz­kedni a társadalomba. Nem tudnak a többiekkel együtt élni, egy levegőt szívni, elvesztik az állásukat, elszegényednek, perifériára sodródnak, megszakad a kapcsolatuk a családjukkal stb. A guru ezt vagy természetesnek veszi, vagy nem vesz róla tudomást, vagy ez a karmád szöveggel elintézi a dolgot.

Ami fel kellene tűnjön legalább a gurunak, hogy a tanítványok automatikusan felvették az ő csakra- és energiarendszerét, holott még nem tart ott a spirituális fejlődésük. Lehet, hogy a guru már minden­ről lemondott, de tanítványainak családja, állása, társadalmi kötelezettségei vannak, amelyeket el kell(ene) látniuk, és ráérnének nyugdíjba menetelük után kivonulni a társadalomból (ha akarnak). Így a tanítványok izolálódnak a társadalomtól, ezáltal nem tudnak arra hatni sem. Nem tudják a megszerzett tudásukat átadni a környe­zetüknek, sem szeretetet, sem toleranciát nem tanúsítnak a társadalom többi tagja iránt, ez pedig egyetlen Istenhez vezető útnak sem lehet célja.

III. Átlagos műveltségű, könnyen lelkesedő, hívő, vagy épp ellenkezőleg kiábrándult emberek, akik sodródnak. Tulajdonképpen közösséget keresnek, de nem találnak, ezért spirituális csoportokhoz csapódnak. A közösségnek nincs komoly célja, csak érezzük jól magunkat, csináljunk valami különlegeset. Idézzünk szellemeket, angyalokat, vagy akárkiket, úgysem tudjuk, ki jön oda. A lényeg az, hogy mi fejlettebbek vagyunk, mint a többi emberek. Mi leszárma­zottjai vagyunk az EZésEZ népnek, ahová tetszés szerint behelyette­síthető valamely történelmi (lehetőleg kihalt), spirituális (vagy annak vélt) népcsoport. Ez Magyarországon különösen népszerű, mert nincs még egy nép, akinek annyi őse lenne, mint nekünk.

Ami fel kellene tűnjön: itt nincs komoly tanítás, programok, fesztiválok vannak, amibe minden belefér. Főleg az, hogy a külön­böző mesterek, látók, segítők, gyógyítók, jósok szolgáltassanak, magyarul eladják magukat az ártatlan betévedőknek, akinek nincs sok fogalma arról, és nem is lehet, hogy kik ezek, hova tartoznak, mit képviselnek? De legalább demokrácia van, a sámántól, a boszorkányon keresztül az asztrológusig mindenki belefér és mindenki segít a hozzáfordulóknak, az akármiben.

1. Átlagos műveltségű, hívő emberek hatalmas küldetéstudattal, akik meg akarják menteni a világot (Magyarországot) a sötétségtől, gonoszságtól, katasztrófától, világvégétől stb. Szintén leszármazottai az EZésEZ népnek, többnyire különleges tudás, erő stb. birtoko­sainak gondolják magukat. Mivel azonban ezt a tudást, erőt nem osztják meg másokkal, így ki sem derülhet, hogy tudásuk, erejük egyáltalán nem is különleges. Természetesen egy ilyen csoport vezetője csakis különleges tudás, és erő birtokosa lehet, akinek titkos és szerteágazó kapcsolatai vannak, amelyek annyira titkosak, hogy nem is lehet bizonyosságot szerezni róluk.

Ami fel kellene tűnjön, hogy itt minden a hatalomról szól, hatalmat gyakorolni mások (emberek, csoportok, népek) felett, elrendezni a világ dolgait Isten akarata szerint, amit itt sajátosan a személyes vezető akarata szerint értelmeznek. Feltűnő továbbá, hogy minden szigorúan titkos és bizalmas, a résztvevők egymást figyelik, egymásról jelentéseket tesznek. A szigorú titkosság azt eredményezi, hogy kifelé más képet kell mutatni, mint a valóság, ez közös hazug­ságokat eredményez, amit a kívülállók és az egymás iránti bizalmat­lanság tetéz.

A fenti felsorolás a teljesség igénye nélkül, a fő jellegzetessé­geket helyenként sarkítottan kiemelve készült. Egy-egy spirituális közösség több csoport jellemvonásait is magán viselheti. A kereső­nek tehát ezek közül a közösségek közül kell választania legjobb belátása szerint. Mivel mindenhol lehet tanulni valamit, több közösség belső működését is érdemes megtapasztalni és tanulmá­nyozni. Még mielőtt bárki arra a következtetésre jutna, hogy hű micsoda világ ez, elárulom, a világ máskor sem volt sem jobb, sem rosszabb, a közösségek sem működtek másképp, mert mindig az emberi természet tökéletlenségeit tükrözték.

De térjünk vissza a példakép keresésére, ami ezek után nem is lesz olyan egyszerű. Általános javaslataim:

- Ne válasszunk elsőre olyan példaképet, aki számunkra elérhetetlen, haladjunk fokozatosan, ha egy példaképet megközelítettünk, akkor cseréljük magasabb szinten állóra.

- Ne válasszunk elsőre olyan példaképet, aki nem tudott beleillesz­kedni a társadalomba (pl. világtól elvonult szentek), csak akkor, ha magunk készen állunk arra, hogy a társadalomból kivonuljunk.

- Ne válasszunk olyan példaképet, akit nem tudunk teljes szívből szeretni vagy elfogadni, mert azt nem fogjuk tudni követni sem, a példakép követésében a szeretet a legnagyobb hajtóerő.

(Rhasoda Varga Margit, Az élet megélésének művészete I. 147. o.)