Akik figyelemmel kísérik az írásaimat, tudják, hogy némiképp más perspektívából figyelem a hazai és külföldi eseményeket a szokásosnál. Ennek a más perspektívának az a lényegi eleme, hogy az élet egy önismereti játék, amelyben egyesek tudatosan, mások öntudatlanul játszanak, és valójában nem hal meg senki, csak „kicsit”, majd újjászületik, és a játék más felállásban folytatódik.

A magyar elégedetlen, konok fajta, sosem jó az, ami van, mintha nem tudná (még), hogy mindenki maga teremti a sorsát, van egyéni, csoport és ország karma, amelynek megoldása az egyén és a közösség együttes feladata. Ha nem jó az, aki van, akkor vajon ki lenne a jó vezető napjaink Magyarországában? Ha megkérdeznék az embereket, hogy az ország elmúlt ezer év történelmére visszatekintve, kik jutnak eszükbe a vezető államférfiak közül, akiket egyértelműen pozitívnak találnak, akkor valószínűleg a következő személyek kapnák a legtöbb voksot: István király, Mátyás király, Kossuth Lajos, Széchenyi István, II. Rákóczi Ferenc. Hol vannak most hazánk egykori nagyjai, ha egyszer mindenki újjászületik? Miért nem jönnek ide nekünk segíteni, hogy felemeljék az országot?

És most kapaszkodjon meg mindenki (aki még nem tudja) … A hajdani István király jelenleg anyagi testben van, de nem itt él, és nem világi vezető. Talán nem kellett volna szentté avatni, és akkor visszakaptuk volna, hogy fusson neki még egyszer. Na, de végezzünk egy gondolatkísérletet, hogyan is működne az istenített államalapító? Ehhez abból kell kiindulni, hogyan működött anno, mert minden ember az előző életeinek megtapasztalásaiból kiindulva lép tovább, vagy nem… István idegen katonákat hívott be, és segítségükkel kiirtotta a fél országot, akik nem akartak a kereszténységre áttérni. Nekik a halál mellett a vagyonelkobzás jutott osztályrészül, amely vagyont a támogatói között osztott szét. Oké, neki köszönhetjük, hogy mint ország még létezünk, de minden bizonnyal az anno likvidáltak, nem lennének neki túl hálásak, hogy most keresztények lehetnek, mert az egyéni sérelmek öntudatlan motivációként az ellentáborba sodornák őket. Amúgy ne irigyeljük Istvánt, van neki elég baja. Természetes, hogy valaki, aki egykor világi vezetője volt egy országnak, most magasabbra tör, és vallási (spirituális) vezetőként szeretné kipróbálni magát egy szélesebb közösségben. Nem olyan egyszerű ez (sem).

A hajdani Mátyás király szintén anyagi testben van, köztünk él, és világi vezető. Hogyan is működött annak idején? Védett a töröktől (ma migráns), amit az ellenségeitől elvett, azt a támogatóinak kiosztogatta, a népet kizsákmányolta, a nép mégis szerette. Vajon mit csinál(na) ma? Ugyanezt. Az teljesen lényegtelen, hogy ma un. demokrácia van. A demokrácia, mint kormányzási módszer az ókori görögöktől ered. A megszépítő messzeség, és saját illúzióink miatt azt gondoljuk, hogy de szép is volt egykor, és mi valamit elveszítettünk. A görög demokrácia semmivel sem működött jobban, mint a mostani. Akik gazdagok voltak, le tudták fizetni a népet és a szónokokat, hogy mellettük kampányoljanak. Akkor is az nyert, akinek a neve a leginkább közszájon forgott, és a legtöbbet ígért. Igaz, bárki kiállhatott a piactérre és elmondhatta a szónoklatát, de ez ma is így van, lásd a tüntetéseket. Kiállnak, elmondják, hazamennek. Ez már a görögöknél is feszültség levezetési módszerként működött. Na de, hátha jobban járnánk azokkal, akik nem voltak királyok!

Az előző életeim és helyzetem alapján elmondhatom, hogy szinte mindenkivel kapcsolatom van, aki ebben az országban valaha valakinek számított. (Aki nem hiszi, járjon utána…) A hajdani Kossuthot megkérdeztem, vajh, nem szeretne-e manapság leszületni, és vezető szerepet vállalni, mert rá máig   szeretettel és tisztelettel emlékszik a nép. Nem. Azt mondta, inkább menne papnak, de vezetőnek semmi szín alatt. Miért? Mert igaz, hogy manapság is alacsony a tudatossági szint, de emellett még mindenki kivételesen okosnak is képzeli magát, ráadásul kizárólag az egyéni érdekei vezérlik, vagyis ez a nép az ő módszereivel vezethetetlen. A széthúzás miatt, ide egy erős egyszemélyi vezetés kell, ha egyben akar maradni az ország, és nem akarja az identitását teljesen elveszíteni. A hajdanvolt Széchenyi hasonlóképpen nyilatkozott, ő tudományos munkásságra készül. A pályán kívülről fogja majd politológusként vagy szociológusként osztani az észt, az kisebb felelősséggel jár.   

Kétségbeesésemben a hajdani II. Rákóczi Ferenchez fordultam. Uram, téged kérlek, hogy vállald el ennek az országnak a vezetését, hogy végre rend és nyugalom legyen. Megfontolom, volt a válasz. De beláthatod, hogy személy szerint én voltam a Rákóczi szabadságharc legnagyobb vesztese, teljes vagyonelkobzás, száműzetés… Gondolom megérted, hogy még egyszer nem fogom ezt ilyen feltételekkel vállalni. Hogy visszakaphassam a vagyonomat, befolyásomat, hatalmamat, a legnagyobb magyar oligarchák családjába vagyok hajlandó leszületni. Egyetlen probléma a túl nagy szellemi rezonancia különbség.

Hát így állunk. Csak csendesen jegyzem meg, hogy Horthy és Gömbös önként jelentkezett, de őket egyelőre várakozásra intettem.

Rhasoda Varga Margit
UKTM vezetőmester
2021. Budapest