Írásomnak nem az a célja, hogy a genderizmus hívei vagy ellenfelei mellé álljak, hanem az, hogy elősegítsem a tisztázó párbeszédet. Amíg a két nem képviselői egymás álláspontjától elhatárolódni igyekeznek, amíg egymást legyőzni (meggyőzni) szándékoznak, addig a harc (még ha jogos is) ellenállást fog eredményezni, és nem vezet előrelépéshez. Jelen pillanatban ez a küzdelem tele van érzelmekkel, félelmekkel és feszültséggel mindkét oldalról, és gyakran vezet övön aluli ütésekhez, amelynek során a vitapartnerek egymás megalázására, lejáratására törekszenek. A genderizmus hívei többségében nők, míg az ellenfelei nők és férfiak egyaránt.   

A genderizmus (gender elmélet) a feminizmus egy olyan irányzata, amely a nemek társadalmi-szociális megkülönböztetése ellen küzd. Nem tagadja, hogy a nemek biológiailag meghatározottak, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy a nemi szerepek társadalmi-szociális viselkedésminták elsajátításának eredményeként jelennek meg a tudatban, vagyis lényegében sztereotípiák, sablonok. Ezeket a patriarchális (férfiközpontú) társadalom mentálisan már kora gyermekkorban, sőt később is, folyamatosan ráerőlteti a személyiségre. Ezek azok a sémák, amelyek alapján pl. rózsaszín ruhácskát és hajas babát veszünk a lányoknak, illetve kék nadrágot és autót a fiúknak. A genderizmus követői ezeket a nemi szerepeket idejekorán meghatározó sablonokat, valamint a felnőtt társadalomban megjelenő, nemhez kapcsolódó sztereotípiákat szeretné kiiktatni, mondván, hogy ez a nők hátrányos megkülönböztetését eredményezi.  

A történet tehát arról szól, hogy az embernek vagy egy biológiai neme, és erre ráépül egy konvencionális nemi szerep, és ha valaki eltér (akarva akaratlan) ettől a tradicionális szereptől, akkor megvetésben, lejáratásban, sőt kiközösítésben részesül. A konvencionális női és férfi nemi szerep megjelenik pl. öltözködésben (nő: nylon harisnya, körömcipő, smink; férfi: nadrág, sportcipő, öltöny, nyakkendő), viselkedésben (nő: háttérszerep, alárendeltség, érzelmek kifejezése; férfi: irányító szerep, érzelmek elfojtása, szellemi, fizikai képesség, erőfölény hangsúlyozása), szerepvállalásban (nő: gyermeknevelés, háztartásvezetés; férfi: pénzkereső tevékenység, hobbi). 

Ha valaki ismer, akkor tudja, hogy pont én nem vagyok azzal vádolható, hogy a hagyományos női szerepet preferálom. Már serdülőkoromban megbotránkozást keltettem a falusi vénasszonyok körében azzal, hogy egyenrangú partnerként beszéltem a felnőtt férfiakkal, nem vagyok „nőies” nő, szeretek nadrágban és sportdzsekiben járni, sminket sosem használtam, viselkedésem irányító, fellépésem határozott, az érzelmek kifejezése helyett a szellemi képességeket helyezem előtérbe. Ilyen értelemben tipikus elkötelezettje lehetnék a genderizmusnak. Csakhogy… 

Korunkban a nemi szerepek elmosódni és felcserélődni látszanak. A múltkor egy uszodában a pénztárnál egy biológiailag férfi, de hanghordozásában, és gesztusaiban nő ült. Miközben átnyújtottam a letéti díjat a szekrénykulcs ellenében, kihangsúlyoztam, hogy a női öltözőbe kérek kulcsot. A pénztáros lányos zavarában egy férfi öltözőbe szóló kulcsot adott át, amivel csak akkor szembesültem, amikor beléptem és kerestem a szekrényemet. Hm… azért annyira nem vagyok férfi, hogy ezt bevállaljam, így szépen visszasétáltam a pénztárhoz, hogy kicseréljem a kulcsot. Közben jót kuncogtam az eseten. A pénztáros így adta ösztönösen a tudtomra, hogy hozzá képest férfi vagyok, miközben pontosan azért hangsúlyoztam ki, hogy a nőibe kérek, mert nem voltam róla meggyőződve, hogy helyesen határolja be a nemi identitásomat. Tisztelettudóan elnézést kért, én pedig kedves, immár nőies mosollyal adtam tudtára, hogy elfogadom őt.

A genderizmussal azért kell foglalkozni, mert sok tekintetben jogos kérdéseket vet fel, ám ha nem törekszünk a nemi identitás fogalmának pontos tisztázására, akkor ésszerűtlen túlkapásokhoz vezet. A genderizmus használja a szexizmus fogalmát, ami a rasszizmus analógiájára a szexuális alapon történő megkülönböztetést jelenti. A szexizmus elkerülése érdekében, pl. Svédországban minden gyermek ugyanazokkal a játékokkal játszik, egyformán öltözködik, és a kisfiúknak is ülve kell pisilni, hogy elkerülhető legyen a kislányok hátrányos megkülönböztetése. Itt van az a pont, ami szükségessé teszi, hogy kijelöljük a határokat. Biológiailag determinált, hogy a kisfiú állva és ülve is tud pisilni, míg a kislány csak ülve. Ezek után milyen alapon tüntetjük ki az ülve pisilést, mint az egyedül üdvözítő megoldást? Ez analóg lenne azzal, hogy ha vannak vakok, akkor mindenkinek behunyt szemmel kellene járni, hogy ne kerüljenek a vakok hátrányos helyzetbe. Ezzel az előírással a kisfiúk szabadságát korlátozzuk, miközben a kislányok szabadságát nem tudjuk kiterjeszteni. Ezért ez az előírás ésszerűtlen és korlátolt.

   Másik példa a szexizmusra, hogy a meztelen női testet, mint árut használják a reklámokban arra a célra, hogy valamit eladjanak. Van egy termék, aminek semmi köze sem a szexhez, sem a nőhöz, sem a meztelenséghez, mégis rátesznek egy meztelen nőt azért, hogy könnyebben lehessen eladni. A reklámipar azonban haszonban gondolkodik, ismeri a férfi természetét, aki, ha lát egy jó nőt a csomagoláson, akkor is megveszi azt, ha esetleg a termékre nincs is szüksége. Sőt a nő is hajlamosabb megvenni, azért mert összehasonlítja magával, és azt gondolja, hogy ha ezt fogyasztja, akkor ő is olyan lesz, mint az a nő, ott a csomagoláson. Ezek a fajta reklámok, eléggé gusztustalan módon, az emberek zsigeri ösztöneit használják fel arra, hogy befolyásolják a vásárlási szokásait. De nem az a megoldás, hogy akkor innentől betiltjuk ezeket, mert ez szexizmus.

A nők szeretnek szépek lenni. A genderizmus szerint azért, mert ezt sulykolja beléjük a szépségipar, valamint a férfiak elvárásai, amelynek megpróbálnak megfelelni. Szerintem nem így van. Vegyük észre, hogy a biológiailag determinált nemi szerepek mellett van egy evolúciósan meghatározott nemi szerep is. Ez utóbbi nem társadalmi-szociális képződmény, ilyen értelemben nem kiiktatható. Arról van szó, hogy a férfi azért keres nőies nőt, mert evolúciósan azt a kódot hordozza, hogy az ilyen nő jó anyja lesz az utódoknak. Azért keres szép nőt, mert az jobban felkelti a vágyát, miáltal az utódok nemzése biztosabban megtörténik. Ezzel szemben a nő azért keres férfias férfit, mert az az evolúciós kódja, hogy az ilyen férfi megvédi őt, és az utódait, továbbá a szép nőbe evolúciósan kódolt, hogy női praktikák alkalmazásával a férfiak elcsábításával foglalatoskodik inkább, ahelyett, hogy atomfizikus akarna lenni. És ez az a pont, ahol a genderizmus megbukik. A megszámlálhatatlan többség ugyanis nem ezt akarja megélni. A genderizmusnak azt kellene alapelvként szem előtt tartania, ha nem akar ellehetetlenülni, hogy mindkét nem szabadságát kiterjessze az evolúciós-biológiai határokig, hogy élhessenek a szabadsággal, akik szeretnének.      

   A női emancipáció valóban olyan helyzetet eredményezett, hogy a nők számára lehetőség nyílik mind a női, mind a férfi nemi identitás megélésére társadalmi-szociális értelemben, és ez mindkét nemben szerepzavarhoz vezetett. Ennek a szerepzavarnak a megoldása azonban nem az izmusok követésével fog megoldódni. A megoldás a tudatosság és az empátia növelése. A tudatosság alatt azt értem, hogy a nő, aki mindkét szerepet szeretné megélni, képes legyen tudatosan szerepet váltani. Ha a munkahelyén „férfi”, akkor hazaérve legyen „nő” társadalmi-szociális értelemben. A család mindenképpen az evolúciós szerepjáték színhelye, egyelőre még senki sem talált ki jobbat. Ha a családot, mint alapegységet (férfi, nő, gyermekek) meg szeretnénk tartani, akkor vállalnunk kell a „hagyományos” női szerepkört. Persze lehet másképp is élni, de nem lehet kötelezővé tenni a társadalom egészére.

Az empátia alatt pedig nem csak azt értem, hogy a nőnek képessé kell válnia arra, hogy a férfi helyzetébe képzelje magát, hanem egyfajta viselkedéskultúrát. Miért a nőnek? Azért, mert a nő neveli (nemesíti) a gyermeket és a férfit, a nőtől lesz kifinomultabb, igényesebb a társadalom, az élet, a szex, minden, amiért élni érdemes. A viselkedéskultúra pedig azt jelenti, tudjuk mikor, hogyan kell öltözködni és viselkedni (nem rakjuk ki magunkat sem alul sem felül, ha pl. vizsgázni megyünk, de megtehetjük ugyanezt, ha bulizni megyünk). Azt jelenti, hogy kifejlesztünk magunkban egy pozitív értelemben vett női öntudatot. Tudjuk, mit akarunk, kivel, mikor, és ha nem akarjuk, akkor képesek vagyunk egyértelmű jelét adni a szándékunknak.

Amikor Indiában jártam, fontosnak tartottam, hogy az öltözködésemmel kifejezzem a kultúra iránti tiszteletemet. Nem vettem fel szárit, mert nem vagyok hindu, de hosszú szoknyába öltöztem, és sálat tekertem a fejemre, így léptem be a szent helyekre. Még így is, hogy noha már ötven éves voltam, sóvárgó pillantást vetettek rám a sokkal fiatalabb férfiak (otthon a kutya se nézett meg). Szembesülnöm kellett azzal, hogy milyen vonzó számukra egy fehér nő. Viselkedésem azonban tiszteletet parancsoló és távolságtartó volt. Egy nő tud úgy nézni, hogy a férfinak azt mondja, helyedre! (Baj, ha a férjére néz így, akkor elbúcsúzhat tőle…) Aki tisztább, az az erősebb, az ő gondolta fog beteljesülni. 

Előadódhat azonban olyan helyzet, amikor egyértelmű a fizikai erőfölény. Ilyenkor célszerűtlen ellenállni, hagyni kell, hogy történjen, ami történik. A kisebb ellenállás, kisebb fizikai sérülést eredményez, amiből könnyebb lesz felépülni is. Fontos, hogy a nő tudatosítsa magában, hogy ő nem azonos a testével, bármi, ami a testével történik, azt csak a test szenvedi el. Ezért bármi történt veled, állj fel, és rezzenéstelen arccal menj tovább. A lélek rendületlen, és örök, a lelket nem lehet megalázni, megbecsteleníteni, és Te lélek vagy. Te elfogadod magad, mint tökéletes szellem, akinek hordozója a test, ami ki van téve a mulandóságnak, betegségnek és halálnak. Ápold ezt a testet, becsüld meg, hogy sokáig, szívesen tartózkodhass benne. Ne okoskodj, a férfi úgyis okosabb… Hallgass az érzéseidre, az felülírja az ő okoskodását.  

Ha így élsz, nem lesz szükséged genderizmusra, hogy elismerjenek és elfogadjanak.

(Rhasoda Varga Margit: Az ég a Földdel összeér. 14. o.)