A személyiségünket alkotó tulajdonságokkal általában tisztában vagyunk, ha rendelkezünk legalább közepes mértékű önmagunkra tekintéssel. A személyiségünk az, amit tudatosan nyilvánítunk meg önmagunkból a külvilág felé. És amikor önismeretről beszélünk, akkor sokan azt gondolják, hogy ennek a tudatosan megnyilvánított személyiségnek a megismeréséről van szó. Elárulom, hogy nagyon nem így van. A tudatalattink ugyancsak a teljes személyiségünk része, és lehet sokkal kiterjedtebb, mint maga a tudatos terület. Ezt a tudatalatti személyiséget nevezem árnyékszemélyiségnek. Ez a részünk nem olyan, amit egyszerűen ki lehet törölni, vagy el lehet fojtani, bár ez utóbbival előszeretettel próbálkoznak elég sokan. Egyetlen lehetőség van, az árnyékszemélyiséget fel kell tárni, és egyesíteni kell a személyiséggel. Legalábbis azok számára, akik a spirituális fejlődés útját járják, a többiek pedig, lehet még ráérnek, de ők sem fogják megúszni. AZ EYA-N spirituális oktatási rendszerünk kifejezetten erre a feladatra lett kidolgozva többezer éves jógamódszereket alapul véve. 

Miért fontos ez? Árnyékszemélyisége mindenkinek van, aki a duális (kétpólusú) világ lakója. Ez egyszerűen egy törvényszerűség, ha kimész a Napra, megjelenik az árnyékod. Ha felismered, akkor nyertél, ha nem, akkor küzdesz vele, de nem tudod eltiporni, mert te ő vagy. Ez annyira egyszerűnek tűnik, amíg csak olvasunk róla, aztán jön az éles helyzet. Az árnyékszemélyiség rendszeresen betör a tudatba. Spontán, öntudatlan, önkontroll nélkül reakcióikat eredményez, amelyeket aztán megbán az ember később. Annyira megszoktuk ezt, hogy azt gondoljuk ez így természetes. Nem így van, lehet rajta változtatni, sőt szükséges, tovább megyek ez az életfeladat, amiért ebbe a duális világba születtünk. Vizsgáljunk meg néhány esetet, amivel igazolom ezt.

A Bibliát nem úgy kell kezelni, mintha a benne leírt események szó szerint úgy történtek volna. Valójában ez egy tanmese gyűjtemény, amely szimbólumokra rejtve az emberi személyiség fejlesztését szolgálja, ha jól értelmezik. Jelenleg nem jól értelmezik, amit abból látunk, hogy akiknek az értelmezés lenne a dolga (papság), ők sem boldogulnak az árnyékszemélyiségük feltárásával, helyette elfojtják, ha már nem bírják tovább, akkor pedig engednek az ösztöneiknek, majd vezekléseket végeznek, mindezt anélkül, hogy közelebb kerülnének valódi önmagukhoz. Ráadásul még minket is arra bíztatnak, hogy eszerint cselekedjünk, amikor messziről ordít, hogy őket sem vitte előbbre.

Kezdjük az elején. Ádámot és Évát Isten kiűzte az Édenből. Rosszak voltak? Nem, csak legyőzte őket az árnyékszemélyiségük. Az árnyékszemélyiség a kísértő, ne fogjuk a sátánra! Azt mondják neked, tedd meg ezt és ezt, tudod, hogy jó, de nem azt teszed, hanem annak az ellenkezőjét. Mindegy, hogy lustaság, hanyagság, tudatlanság stb. miatt. Nem vagy engedelmes, mert ki akarod próbálni, amit gondolsz. Ez még nem lenne baj, de nem is tanulsz belőle, az már baj. Ádám és Éva tehát kaptak egy próbatételt, és megszólalt az árnyékszemélyiségük (szimbolikusan kígyóként), és meggyőzte őket arról, hogy ugyan már, hát mi baj lenne, ha nem fogadnak szót. A baj nem az volt, hogy nem fogadtak szót, hanem az, hogy nem ismerték fel a feladatot, vagyis az árnyékszemélyiség lényegét. Ilyenkor az történik, hogy egy világgal alább kell szállni. Ez már a harmadik sikertelen vizsgájuk volt, így kötöttek ki a Földön.

Keressünk most olyan példát, akinek sikerült átmennie ezen a vizsgán. Ugyanis itt nem egy eredendő és örök bűnről van szó, bárki nekifuthat a vizsgának, és ha sikerrel jár, akkor visszatérhet az Édenbe, vagy még feljebb. Az ószövetségi Jákób küzdelméről van szó (Mózes I. 32:24-29). Azok, akik nem estek át ilyen küzdelmen, nem értik, emiatt tévesen értelmezik. Jákób saját árnyékszemélyiségével küzdött egész éjszaka. A küzdelem arról szólt, hogy van-e benne annyi szeretet és tudatosság, hogy kibéküljön a testvérével, illetve képes-e elfogadni Isten akarataként bármi is történjék kettejük között. Jákóbot nem tudta legyőzni az árnyékszemélyiség, viszont megütötte. Ez az övön aluli ütés jellemző energetikai támadás az árnyékszemélyiségtől, nem tud a szívcsakra felett támadni, ha valakiben jelen van a tiszta szeretet. Jákób nem haragudott az ütésért, hanem áldást kért a támadójától. És ez volt az a pillanat, amikor ő és az árnyéka eggyé váltak, Jákób számára ezzel megszűnt a dualitás, összekapcsolódott Istennel. Ilyen esemény gyakran névváltoztatással is együtt jár. Nem maradhatott már Jákób, hiszen egyesült önmaga leszakadt részével, így lett az egyesült személyiség neve Izráel. A szimbolika egyszersmind kijelöli az izraeliták életfeladatát itt a Földön. Megküzdeni az árnyékukkal, legyőzve önmagukat egyesülni vele, és így felülemelkedni a dualitáson. Akinek sikerül, annak számára kinyílik az Édenkert kapuja. Egy másik egyetemes példát Jézus mutatott a világnak, ami Jézus megkísértése néven vált ismertté, és ezzel egy másik írásomban, külön fogok foglalkozni.

Az árnyékszemélyiséggel való küzdelem nem mindig önmagunkon belül, szellemi-energetikai síkon zajlik. Az, aki nem ismeri fel a feladat lényegét, kivetíti az árnyékszemélyiségét a környezetére. Így biztosan talál olyan embert, aki fizikailag megtestesíti az ő tudatalattiba rejtett árnyékszemélyiségét. Ilyenkor az ember azzal a külső személlyel harcol, aki felveszi az árnyékszemélyiség szerepét, őt próbálja legyőzni, vagy ellehetetleníteni. De mivel az árnyékunk is mi vagyunk, ez nem lehetséges, így végül mindkét harcoló fél egyre kilátástalanabb helyzetbe kerül. A háborúk is mind erről szólnak, a gazdasági okok csak ürügyek, hiszen meg lehetne egyezni, és kölcsönös előnyökkel járó megállapodást kötni. A földi létezés nem is szól semmi másról csak erről a küzdelemről. Ezért sem lehet soha tartós béke, mert aki érti a feladat lényegét, annak már nem kell erre a síkra leszületnie.

Az egyén életében az alkohol, drogok önmagukban vagy kombinálva egyéb, vallások által is tiltott tevékenységgel elősegíti az árnyékszemélyiség betörését a tudatba. Ekkor az árnyékszemélyiség átmenetileg átveszi az irányítást, és büntetendő cselekményekhez vezethet. Az is előfordul, hogy a személyiség véglegesen átfordul önmaga árnyékába, vagyis az árnyékszemélyiség legyőzi a személyiséget. Minél kisebb az önismeret és minél nagyobb az ösztönök és vágyak elfojtása, annál nagyobb az esély erre. Az árnyékszemélyiség nem mindig harcol, csupán meggyőzi az instabil személyiséget arról, hogy teljesen rendben van az, ami történik. Miért is kéne betartani bizonyos szabályokat (törvényeket), hát úgyse lesz következménye. Sőt az is előfordul, hogy csoportosan küzdenek a szabályok megváltoztatásáért, hogy immáron a háttérbe szorított személyiség felfelé törekvéseit elfojtsák. De, amikor az eredeti személyiség válik az árnyékká, és az kerül elfojtásra, akkor ugyanaz a játék elindul visszafelé. Így aztán aki nem akar fejlődni, annak a számára a kényszerfejlődés lesz az út.

A spirituális fejlődést célul kitűző rendszerek nem kerülhetik le az árnyékszemélyiség feltárást és a vele való munkát. Sok rendszerben tapasztaltam azonban, hogy erre nem adnak hatékony módszereket a tanítványok számára. Nálunk ezek a módszerek ki vannak dolgozva és át vannak adva. Még így is előfordul, hogy egyes tanítványaink személyisége átfordul, de ez legalább nem jár drámai következményekkel, mivel a tudatalatti tisztulása már megkezdődött, ami kézben tarthatóvá teszi a személyiségváltozást.

Olyan korszakban élünk, amikor ezek a folyamatok az eddigieknél is erőteljesebben fognak beindulni és mindannyiunk élő valóságává válnak. Isten kegyelme legyen velünk! 

Rhasoda Varga Margit
UKTM guruja
2026. Budapest