Ezt a szent párbeszédet örökíti meg a Bhagavad Gíta (Bh.G.), amely azóta is emberek ezreinek ad lelki támaszt, filozófusok százait foglalkoztatja, tudósok, költők merítenek belőle ihletet. A Bhagavad Gíta ezen feldolgozása Bhaktivedanta Swami Prabhupáda a Krisna Tudatú Mozgalom vezető alapítójának szanszkrit eredetiből történt fordításán alapszik. Az Ő értelmezése és magyarázatai tették lehetővé, hogy az örök üzenet eljuthasson a világ minden hívő emberéhez.

Jelen korszakban a vallástalanság felerősödése komoly próbatételek elé fogja állítani az emberiséget. Ezért egyetlen, embertársai iránt felelősséget érző, Isten iránt elkötelezett ember sem nézheti tétlenül a vallástalanság térhódítását. Minden embernek a saját helyén és szintjén lehetősége van a cselekvésre, ha más nem annyi, hogy olvassa a szentírásokat. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége (nevezzük bárhogy, Krisna, Visnu, Allah vagy Krisztus) kijelenti a Bhagavad Gítában:

„Kijelentem, hogy aki tanulmányozza ezt a szent párbeszédet, az, az értelmével imád Engem.” (Bh.G. 18.70)

Aki megváltoztatja önmagát az, képes lesz hatni a környezetére, képes lesz önmagából Isten szeretetét kisugározva türelemmel és odaadással mások felé fordulni. De bárhogy is alakuljon a jövő, az alábbi sorok szolgáljanak vigaszul minden ember számára a nehézségek közepette:

„Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban, s kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én Magam.” (Bh.G. 4.7)