A gondolatnak teremtő ereje van, mondják a bölcsek, a balgák pedig nem hisznek benne, és amikor szembesülnek vele, nem emlékeznek arra, hogy valaha is halottak volna erről. Isten a saját „képére” (értsd mintájára) teremtette az embert, ezért van a gondolatnak teremtő ereje. Szerencsére Isten kegyelmes volt, és nem adott túl nagy teremtő erőt, vagy már visszavonta.

Nézzük meg pár példán, hogyan rontja el az ember a saját teremtését azzal, hogy képtelen szabályozni a gondolatait vagy nem is foglalkozik azzal, amit a gondolataival létrehoz. Miért pont ezen a napon foglalkozom ezzel a súlyos témával? Talán azért, mert bejön az ajtón; zajlik a háború, zajlik a kampány, vagyis az élet.

Nézzük meg a mellékelt ábrát, legyen egy pozitív (zöld) és egy ezzel ellentétes előjelű (negatív, sárga) gondolatunk. Ha mindkettő azonos erővel jelenik meg bennünk, akkor ezek kioltják egymást, vagyis egyik sem valósul meg. A legtöbb ember ebben a helyzetben van, sikeresen kiiktatja magát a tudatos lények köréből, azzal, hogy hol ezt, hol annak ellenkezőjét gondolja valamiről, akár önmagáról. Aki önmagáról ellentétes állításokat gondol, az soha nem lesz tényező a világon senki számára.

Mind a negatív, mind a pozitív gondolatokat fel lehet erősíteni, pl. ismétléssel vagy az ellentétes gondolatok teljes kiiktatásával. Nézzünk néhány példát, mondjuk az állás keresés témakörében.

„Nekem semmi sem szokott sikerülni, ezért meg sem próbálom.” Ez a gondolat eleve kizárja, hogy esetleg mégis sikerüljön. Vagy: „Érzem, hogy megtalálom, amit keresek.” Ebben benne van a bizonyosság, hogy egyrészt tudom, mit akarok, és hiszek magamban, hogy képes vagyok rá, és idejében meglesz.

Legtöbbször azonban a gondolatok egy adott témával összefüggésben egymással keveredve jelennek meg. Amikor a negatív hozzáállást mellett ott van a pozitív is: „Nem hiszem, hogy találok jobb állást, de azért megpróbálom.” Ez az az eset, amikor valaki a próbálkozásait olyan mértékben megnehezíti, hogy borítékolható a kudarc, mivel eleve nem hiszi azt, hogy sikerülhet. De legalább próbálkozik, hogy elmondhassa ő mindent megtett, és ha elég kitartóan próbálkozik, akkor előfordulhat, hogy egy óvatlan pillanatban (amikor éppen pozitívabb hangulatban van) időlegesen átbillen a mérleg, és mégis sikerül állást találnia, ami nem lesz jobb mint, ami van, de legalább egy másik.

Ezzel ellentétes eset, amikor a pozitív gondolatot részben kioltja a negatív: „Találok jobb állást, ha nem jön közbe valami.” Ebben a gondolatban benne van a belső hit, hogy meg tudja valósítani, de mellé helyez egy véletlenszerű elemet, ami látszólag nem tőle függ. Ilyenkor természetesen közbe szokott jönni valami, és ez egészen addig tart, amíg egy óvatlan pillanatban elfeledkezik a negatív véleményéről, és lám, nem jön közbe semmi, sikerül a megvalósítás.

Ez minden ember egyéni életmegtapasztalásaihoz hozzátartozik és idővel megtalálhatja rá a saját megoldását. Ugyanakkor társadalmat alkotunk, és mind a negatív, mind a pozitív gondolataink összeadódnak. Ennek már lehet történelemformáló ereje mind pozitív, mind negatív irányban. Az emberiség írott történelmében azonban ritkábban volt pozitív irányváltás megtapasztalható, mint negatív. Ez pedig állandó háborúskodáshoz, kultúrák megsemmisüléséhez, pusztuláshoz vezetett, aminek jelenleg is tanúi vagyunk.

Vannak persze emberek, akik jól ismerik a teremtés törvényét, és a saját teremtésük megvalósításához sikeresen manipulálnak befolyásolható tömegeket. Ezért nem mindegy, hogy mit üvöltesz a koncerteken!

Felvetődhet a kérdés, hogy Isten miért engedi mindezt? Nos, Isten megkéri a magasabb világ lakóit, hogy csináljatok már velük valamit, hogy ne pusztítsák ki egymást. És a felvilágosult lények pozitív gondolataikkal rendszeresen felülírják a legképtelenebb emberi ostobaságok megvalósulását. Egy darabig... De senki sem akar mások helyett örökké dolgozni, így aztán az emberiség hosszabb-rövidebb időre magára marad, hogy szembesüljön cselekedetei következményével. Aztán kezdődik minden elölről.

Én is csak azért írok, mert hiszek abban, hogy a gondolataimnak teremtő ereje van, és szétáradnak a kollektív gondolati mezőben, elindítva egy változást.

Rhasoda Varga Margit
UKTM vezetőmester
2026. Budapest