Világszerte nagy erőkkel keresik az időskori elbutulás okát az agykutatók, egyelőre sikertelenül. Mindaz, amit eddig találtak - elváltozások az idegszövetben - nem okai a betegségnek, hanem okozatai. A betegség egyre nagyobb tömegeket érint a világ nyugati kultúrkörhöz tartozó felén. Mivel az időskori elbutulás teljes szellemi és fizikai leépüléssel jár, kellemetlen a betegnek és a hozzátartozójának is. A beteg, a leépülés egy bizonyos pontjáig, még tisztában van a helyzetével, számára emiatt kétségbeejtő annak tudata, hogy egyre kevésbé képes a megszokott tevékenységeket elvégezni. Később már képtelen belátással lenni a helyzetéről, a hozzátartozó viszont nap, mint nap szembesülhet a leépülés jeleivel. Ezeket a betegeket egy bizonyos szintű leépülést követően már nem lehetséges otthon gondozni, mert 24 órás felügyeletet igényelnek, otthonokban történő elhelyezésük emiatt szintén korlátozott, marad a kórházak elfekvő részlege, ahol lassú haldoklásra vannak ítélve. Kivétel persze, ha valaki képes komoly összegeket ráfordítani arra, hogy 3x8 órás ápolói szolgálatot fizessen meg a számukra, de a leépülés akkor sem fordítható vissza. A betegségre gyógyszer nem ismert.  

A továbbiakban a betegséget az ezoterikus pszichológia nézőpontja szerint értelmezem. Ha ezt valaki elfogadja és megérti, akkor elkerülheti azt, hogy önmaga később hasonló sorsra jusson.

A központi idegrendszert (továbbiakban elmét) szemléljük úgy, mint egy számítógépet, ami rendelkezik háttértárral (winchester) és operatív memóriával. Egy egyszerű hasonlattal élve a háttértárat azonosítjuk a tartós memóriával, ahol tároljuk azokat az adatok, amelyek később bármikor visszakereshetőek. Az operatív memóriát pedig a rövid életű memóriának tekintjük, ahová az ideiglenes információk kerülnek, amelyek újra és újra felülíródnak az éppen aktuális adatokkal, és amelyből folyamatosan zajlik a fontos adatok átvitele a tartós memóriába.  Aki rendszeresen dolgozik számítógépen, az tudja, hogy a háttértárban egy idő után elkezdenek felhalmozódni különböző programok, információk, hibaüzenetek. Minden, ami a működéssel összefügg, automatikusan raktározódik, továbbá a felhasználó tudatosan is lement számtalan adatot, amit később szándékozik felhasználni. Ha elmarad a számítógép karbantartása, akkor a gép egy idő után lelassul, majd egyre gyakrabban lefagy. Ilyenkor a szakemberek memóriabővítést, esetleg a programok ismételt installációját szokták javasolni. Ami természetes a számítógép esetén, miért tűnik elképzelhetetlennek az emberi elme vonatkozásában akár a hibákat, akár azok kijavítását tekintjük?  

Az időskori elbutulás kezdeti tünetei teljesen megegyeznek azokkal a tünetekkel, amelyet a számítógépünk produkál, amikor elkezd betelni a háttértár. A rövid életű memória a betegeknél egyszerűen kiesik, míg a hosszú életű még egy darabig kitűnően működik. Ennek az oka, hogy az operatív memóriából a háttértárba már nem lehet információt bejuttatni, mert az közel betelt, ezért az operatív memória mindig felülíródik az újabb információkkal. A tartós memóriából az adatok felhozatala, az emlékezés, még egy jó darabig problémamentesen zajlik. Ekkor a beteg kitűnően emlékszik arra, hogy mi történt hatéves korában, de fogalma sincs arról hová tette a kanalat, ami egy perce még a kezében volt. Ha a karbantartás elmarad, akkor az emlékek felhozatala is egyre lassúbb lesz. Ez azért van így, mert a háttértárban mindig kell lennie egy bizonyos mennyiségű üres helynek, amely területen az adatmozgatás történik. Ha adatmozgatásra sincs hely, akkor a már bevésett információk megkeresése egyre több időt igényel, és végül annyira lelassul, hogy lehetetlenné válik. A beteg egyre kevésbé emlékszik az életének korábbi eseményeire, de a hétköznapi cselekvéssorozatokat még képes végrehajtani. Később ezek közül csak néhány marad, pl. még képes kávét főzni, de már nem képes a tisztálkodással kapcsolatos cselekvéssor végrehajtására. Legvégül minden kiesik, már nem ismer meg senkit, magában beszél, egy ideig még összefüggően, majd összefüggéstelenül, és végül az is megszűnik, és már nem lesz tudatánál.

Az elméből csak azokat az emlékképeket tudjuk kitörölni, amelyek feldolgozásra kerültek. Az elme-számítógépünk tehát azért telik meg, mert alig valamit dolgoztunk fel abból a hatalmas mennyiségű élményanyagból, amelyet az életünk (életeink) során összegyűjtöttünk. A feldolgozás hiánya miatt ezek összevisszaságban, rendezetlenül vannak jelen, így sokkal több helyet foglalnak el. Jelen vannak még töredék információk, amelyek sehová sem kapcsolhatók, és várják, hogy a feldolgozás során megtalálják a helyüket. Ha a feldolgozás elmarad, akkor a töredék emlékképek rendezetlen halmaza hatalmas tárhelyet elfoglalva akadályozza a gyors emlékezést.

Spirituális önismereti tréningünk lehetőséget ad az elmetartalom fokozatos feldolgozására, rendezésére és ezt követően a szükségtelen információk törlésére. Ez hatalmas lelki terhek letételével jár. Ezt a folyamatot minél előbb célszerű elkezdeni, mert sajnos a tapasztalatok szerint, 60 év fölött az elme már annyira belemerevedett a saját sémáiba, és annyira megtelt, hogy a gyakorló nem képes befogadni a szükséges ismeretanyagot. Másképpen fogalmazva nem tölthető fel a karbantartó program, mert a memória BETELT! A működéshez szükséges programok ismételt installációja pedig nem más, mint a halált követő újjászületés.

Rhasoda Varga Margit
UKTM vezetőmester
2021. Budapest