(Mózes 1. könyve 1. 2. és 3. része alapján)
(bibliai idézeteket Károli Gáspár fordította)

„ Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2) A föld pedig kietlen és puszta vala és setétség vala a mélység színén és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3) És monda Isten: Legyen világosság és lőn világosság.
4) És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5) És nevezé Isten a világosságot nappalnak és a setétséget nevezé éjszakának; és lőn este és lőn reggel; első nap.”

Isten először elkülönítette az isteni birodalomtól (ami nem teremtett, tehát öröktől fogva létező) a teremtett birodalmakat. A teremtett birodalmakat elnevezte égnek: mennyei birodalom; és földnek: anyagi birodalom. Az anyagi birodalom a mélységben van, a mennyei birodalom a magasságban, ez az Istentől való ”távolságot” szimbolizálja. A mélységbe még nem jutott el a teremtő Fény, ezért az anyagi birodalom még „kietlen és puszta” volt. Az anyagi birodalom a vízben úszott. A víz egy köztes birodalmat szimbolizál, ami az anyagi és a mennyei birodalom között helyezkedik el. A köztes birodalom fölött Isten lelke a szentlélek (Isten női princípiuma) lebeg, várakozva, hogy befogadja a teremtő erőt, megtermékenyüljön és létrehozza magát az anyagi világot.